Neten-netfélen elém úszik manapság egy tartalom, ami gondolkodásra késztet. Mennyire vagy tökös csaj egy tízes listán?, hangzik a kérdés. Azon kapom magam, hogy kúszom-mászom a tökös létra fokain, egy, kettő, három. Visszaesem. Tökkelütött leszek. A fenébe is, miért kellene nekem tökösnek lennem? Illetve hát nagyon régi vágyam, hogy legyenek tökeim, úgy értve, hogy egy tökkertem. Olyan szép sárgán virágzik a tök, és aztán, ahogy abból a virágból lesz egy nagy labda. A természet csodája. Ez utóbbi tökösséget szívesen bevállalnám. Akár már ma.
De most inkább nézzük az elsőt! Az a helyzet, hogy manapság rengeteg úritökös nőt látok magam körül. Futnak egyik szerephelyszínről a másikra, edzenek, jógáznak, kutyáznak, macskáznak, programokra hozzák-viszik a csemetéjüket. Állandó csúszásban vannak, szó szerint és átvitt értelemben is. Vannak, akik tizenhatóráznak, és abból fizetik a kertészt, a szobalányt, a nevelőnőt. Hogy bírod, micsoda energiáid vannak neked?, ámulnak-bámulnak az ismerősök. Én inkább azt kérdezném: hogy bírják ezt a szeretteid? Mondjuk, a gyerekeid? Nem lázadnak fel a tökeid ellen?
Műtét a bankban | Magyar Hang
Szakszavak pöffeszkednek; jóváírás, terhelés, akkreditív, fedezet és futamidő. Semmit sem értek. Látásom homályosul, hunyorgok az éles fényben.
Bazi nagy dzsipek hátsó ülésén várakozó, ásítozó gyerekeket látok. Szó mi szó, el vannak látva mindennel. Külön kis bemélyedés van az üdítőspohárnak és a készen vásárolt szendvicsnek. A pohárban neonszín szívószál, a kislánynak rózsaszín, a fiúnak világoskék. Tök jól néz ki. Tényleg. Itt valaki nagyon figyelt a részletekre. Várják anyut. Mert anyu kúszásban van, hisz úritök. Egynyári kúszónövény, minden teret betölt, ami adatik neki. De nini, már jön. Végre! Közben telefonál. Bevágja magát a kormányhoz, vállával megtámasztja a mobilt, és továbbra is cseveg.
Majd indít. Felbőg a motor. Egy bamba, setesuta férfi vágódik elé. Ezt a pancsert! A tökös csaj kiordít a telefonálásból, és elküldi az édesanyjába a lúzert. A gyerekei viaszarccal esznek-isznak tovább. Hozzá vannak szokva. Az ordibáláshoz éppúgy, mint a szendvicshez. Az anyukájuk a tökös csaj tízes skáláján egyből tizenegyest kapna. Gól! Rosszul vetődik a tökös csaj. Mindig a másik irányba ugrik, mint ahova a labda érkezik. Mindent megold egyébként. Csak ez a fránya tizenegyes ne lenne.
Időt kérek | Magyar Hang
Mi már a jelek szerint végképp képtelenek vagyunk élvezni és megélni a pillanatot.
A tökös csaj gyermekeinek anyák napi fogalmazása így kezdődik: Az én édesanyám egy igazi tökös csaj. Mindent megtesz értem, a legjobb cuccokat veszi. Most volt a tökös anyu-verseny díjátadója, és anyu nyert kígyótök kategóriában. Jövőre a cukkini kategóriában szeretne indulni. Szerintünk azt is meg fogja nyerni. Mert anyu győzelemre született. Azt mondta a díjátadóján, hogy mindent nekünk, tökmagoknak köszönhet, meg apunak. Nagyon büszkék vagyunk rá. Ő is miránk. A mi egész családunk egész évben nagyon büszke.
Közben meg elképesztően nagy a nyomás rajtunk, nőkön. Legyél fitt, csinos, sikeres, jó anya, jó főnök, jó feleség, jó szerető, jó szomszéd. Brrr! Ez nem fog menni senkinek, garantálom. Én is belebuktam. Akkor mit lehet tenni? Semmit. Vagy talán csak annyit, hogy átgondolni ezt az egészet. És új földbe vetni az új, előre csíráztatott tökmagunkat.
Lelki szemem előtt látom, hogy a sok tökös csaj csemetéje egyszer majd megvilágosodik. Összefog, fellázad, és forradalmat indít. Célkitűzéseik között szerepel majd a programmentes szombat és vasárnap, az otthoni lustálkodás reálisan optimális lehetősége, a házi tea és az anyu által készített szendvics. A zászlójukon pizsama és papucs szerepel majd, jelezve, hogy mégiscsak otthon lenni a legjobb.
Orgona | Magyar Hang
Akkor, amikor meg kell felelni minden egyes átkozott pillanatban, nem lehet életmódot váltani.
József Attila jut eszembe, aki a Thomas Mann üdvözlésében a nők eposzi jelzőjeként furcsa módon nem a tökösséget, hanem a kedvességet és szabadságot emelte ki. Hol a középút? Hogyan lehet ezt jól csinálni? Egy interjú jut eszembe, amelyet pár éve hallottam a rádióban. Egy nyugalmazott néprajzkutató nőtől kérdezték, mit tegyenek a huszonegyedik század tökös női. Karriert csináljanak, vagy vacsorát? Nevetve válaszolta, hogy mindkettőt lehet. Nagyon egyszerű a képlet, mondta, huszonévesen kell szülni, aztán negyvenévesen a nagykorú gyerek mellett jöhet a tökölés.
Hm. Nem tudom. Mindenesetre elkezdtem egy tökföldet telepíteni. Kirepült a gyermekem, elkezdem csíráztatni az égig érő tökmagokat.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 19. számában jelent meg, 2018. szeptember 21-én.
Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még 19. számban? Itt megnézheti.
