Olyan, mintha egy mese címe lenne. Egy tanmeséé. De mindjárt az elején szögezzük le, hogy nem arról a legendás Salamonról szól, akinek bölcsességét mindmáig szokás emlegetni. Hanem a magyar királyról, akit hol a sebesen változó körülmények, hol saját szélkakas természete rángatott ide-oda. Pedig pont azért kapta születésekor a Salamon nevet, mert az apja abban bízott, hogy az ószövetségi uralkodóhoz hasonló bölcsességgel fogja kormányozni ezt az akkor még éppen csak fölcseperedett, de már így is jó pár vihart megélt országot.
Salamon magyar király gyerek és kamaszkorom egyik kedvenc regényhőse volt. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy egyik kedvenc regényem hőse. A Nyugtalan vér először 1943-ban jelent meg, ám az én nemzedékem minden bizonnyal abból a négy évtizeddel későbbi kiadásból ismeri, amely a Delfin Könyvek-sorozatban látott napvilágot. Szerzője, Fehér Tibor számtalan történelmi ifjúsági regényt írt, talán ez volt köztük a legnépszerűbb és a legsikerültebb.
Egyszer valaki azt mondta az Árpádok történetéről, hogy az a magyar Trónok harca. Ami a mi Salamonunk esetére halmozottan igaz: trónviszályok, testvérharcok, külső ellenség behívása, majd kiűzése, lemondás a trónról, azután visszatérés oda. Ez a még a magyar történelmen belül is különösen viharos időszak egyenesen királydrámába illik (Shakespeare helyett Fehér Tibor írta meg), alakulásából pedig Salamon is jócskán kivette a részét.
A fiumei puskagolyó | Magyar Hang
Ha az az elejtett puskából származó golyó nem találja el a szerencsétlen Horthy Béla combját, bizonyos dolgok feltehetően másként alakulnak a magyar és a közép-európai történelemben.
Akinek emlékét többek között azon visegrádi lakótorony neve őrzi, ahol a hagyomány szerint raboskodott egészen addig, amíg unokafivére, a trónviszályokban győztes I. László ki nem engedte onnan – éspedig azért, mert sokáig hiába próbálták felnyitni a szentté avatandó István király koporsóját, mígnem egy, a semmiből felbukkanó apáca felvilágosította Lászlót, hogy addig nem is járnak sikerrel, amíg Magyarország megkoronázott királya, Salamon tömlöcben ül. (Ugyanabban, amelyikben később Hunyadi Mátyás foglyaként Drakula is. És hogy jobban kiterjesszem a zárójelet, elárulom azt is, hogy a Salamon ragyogó tökeiről szóló szólásmondás meg onnan ered, hogy a tornyot éjszakánként töklámpákkal világították ki, amelyek fényei a Duna túlpartjáról is látszottak.)
A tömlöcből kiszabadult Salamon további sorsa ismeretlen. Egyes források szerint a besenyők vezére lett, és elesett a Bizánccal vívott harcban. Mások úgy tudják, hogy László látta Fehérváron a királyi alamizsnára váró koldusok között. A történet legszebb szála azonban úgy szól, hogy remeteként töltötte életének utolsó éveit, lelkét egy barlangban adta vissza Teremtőjének az Isztriai-félszigeten. Addigra az ottaniak körében nagy tiszteletnek örvendett, olyannyira, hogy földi maradványait a pulai Szent Ferenc-templomban helyezték el, remetebarlangja pedig sokáig zarándokhelyül szolgált.
Apokalipszis mindig | Magyar Hang
A jövőre gondolva újabban a szokottnál is erősebben félek. Mintha már nem is a határainkat feszegetnénk, hanem egyenesen lerombolnánk azokat.
A történetet még Fehér Tibor regényéből ismerem, mégis úgy alakult, hogy csupán harmadik pulai látogatásomkor jutottam el Salamon sírjához. Nevezett templom amúgy se tartozik a városka főbb látnivalói közé. Hiába bolyongtam azonban a boltívek alatt, nyomát sem láttam a sírnak. Már azt hittem, dolgom végezetlen távozom, amikor utolsó kísérletként megszólítottam azt az idős urat, aki a bejáratnál üldögélt. Miközben rendet rakott az asztalán heverő képeslapok között, halk szavakkal, rám alig-alig pillantva elárulta, hogy jó a tudomásom, a sír létezik, ott van az oltár alatt, és azért nem láttam, mert az a korláttal elkerített rész a látogatók elől zárva van. De – tette hozzá – látja, honnan jöttem, úgyhogy nekem megmutatja Salamon király nyughelyét
„Honnan tudja, hogy honnan jöttem?” – csodálkoztam, és azt gondoltam, hibás angolságom árult el, ám az öregúr kérdésemet megelőzve felém fordult, és a pólóm (a Bp. Honvéd labdarúgócsapatának egyik szurkolói viselete) feliratára mutatott, amelyen az a felirat díszelgett öles betűkkel, hogy „Puskás”.
A száguldó őrnagy. A legendás csatár. A leghíresebb magyar. Korábban csak hallomásból ismertem hasonló történeteket, ám engem tényleg Puskás Öcsi vezetett a hajdani magyar király sírjához.
Dédapám és a rejtélyes M | Magyar Hang
Van két fénykép róla. Helyesebben van egy harmadik is, amelyiken ő maga nem látható, ám valamiként, úgy vélem, mégis csak összekapcsolható vele.
Már amennyiben valóban ő nyugszik többedmagával az oltár alatti szarkofágban. A latin nyelvű felirat szerint igen. És miért is ne hihetnénk a legendának? A többségében már nem létező magyar királysírok Salamonéhoz hasonlóan hányatott sorsát ismerve örülnünk kell, hogy ez legalább megvan. Mindazonáltal számomra a legmegindítóbb élmény mégiscsak az volt, hogy ott, akkor, a pulai templom hajójában négyen voltunk magyarok: Salamon király, Puskás Öcsi, Fehér Tibor meg én.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 25. számában jelent meg, 2018. október 31-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 25. számban? Itt megnézheti!
