A feltámadásra gondol

Szégyen ide vagy oda, de tíz éve nem jártam a Csóványoson, a Börzsöny legmagasabb csúcsán, és most, hogy a családdal épp a nevezett orom felé kapaszkodunk, olyan érzésem van, mintha időspirálba keveredtem volna. Az erdőben persze nem nehéz ilyen tapasztalatokat szerezni, mert másféle időszámítás uralkodik errefelé, mint az emberi világban. A Szén-patak például, ahonnan indultunk, körülbelül harmincezer éves, ez a hegyoldal pedig, ahol most járunk, nagyjából tizenötmillió. Tíz év semmit sem számít a földtörténetben. Amikor legutóbb erre jártam, még nem voltak meg a gyerekek, nem laktunk a közelben, a hegység peremén, egy tölgyerdőben, nem ott dolgoztam, ahol most, és nem fájt a lábam minden lépésnél. Mert némiképp felelőtlen módon egy néhány hetes bokasérüléssel indultam el, aminek, félek, meglesz a böjtje.

Ahogy ballagunk első úti célunk, a Foltán-kereszt felé, amely egy hétszáz méter magasan fekvő réten áll, megpróbálom végiggondolni ezt a tíz évet, de mint minden ilyen végiggondolási kísérlet, ez is eleve kudarcra van ítélve. Egyrészt azért, mert a kisebbik fiam egyre hangosabban követeli, hogy vegyem fel, másrészt pedig azért, mert végül is nincs mit végiggondolni rajta. A múltból következik a jelen, persze, ez mindnyájunk számára evidencia, a baj azzal van, hogy ez a bizonyos múlt egyrészt elérhetetlen, örökre eltűnt, másrészt nagyon is jelenvaló, és ugyanúgy alakítja az életet, mint korábban. A feleségem szokta mondani olykor, hogy furcsa, mennyire nem emlékszem bizonyos dolgokra, mennyire nem maradnak meg bennem emlékek. Igaza van, tényleg sok mindenre nem emlékszem, néha magam is megijedek, hogy egészen hosszú időszakokról csak néhány halvány emlékkép ugrik be.

Amikor meglátom messziről a Foltán-keresztet, mégis eszembe jut egy régi ősz, amikor egy jó barátommal erre jártunk, megittunk egy üveg bort a kereszt alatt, aztán felmentünk valahová a Csóványos alá sátrat verni, és hallgatni a szarvasbőgést. Erről az emlékről eszembe jut egy másik – nyilván nem függetlenül attól, hogy hamarosan húsvét lesz –, amikor ugyanezzel a barátommal megpróbáltunk rekonstruálni egy regénybeli pillanatot, ami azt jelentette, hogy egy hatalmas vekni kenyérrel és két üveg borral kiültünk egy dunai stégre. Erről a regényről Hamvas Béla így ír: „Valószínűleg az egész világirodalomban alig van megrendítőbb jelenet, mint Geard polgármesteré, aki Powys Glastonbury regényében húsvét vasárnapján hatalmas kenyeret vesz hóna alá, a kancsóba bort tölt, kimegy a kertbe a virágzó fák alá, letérdel, a kenyérből kolosszális darabokat tör, magába tömi, és hosszú kortyokban issza rá a bort, miközben a feltámadásra gondol, és könnyei patakzanak.”

A Foltán-kereszt melletti táblán azt olvasom, hogy Foltán Jánost, az uradalmi erdészt ezen a helyen ütötték agyon fejszével fatolvajok 1890-ben. Leülünk a padra, szendvicset majszolunk, folyamatosan öltöztetjük és vetkőztetjük a gyerekeket, mert időnként hűvösebb szélrohamok érkeznek a magasabb hegygerincek felől, amikor viszont nincs szél, szinte nyárias a meleg. Itt, fent még nem tavaszodik olyan erősen, mint a völgyekben. Az erdő alja tele van ibolyával, amelyek odalent már régen elhervadtak. Régóta fel akartam már jönni ide, de most, hogy végre itt vagyok, nincs bennem semmi elégedettség vagy öröm. Mintha tegnap jártam volna itt, vagy mintha kétezer éve.

Negyven-akárhány éves fejjel ideje lenne már leszámolnom azzal a tévképzettel, hogy várok valamit egy helytől, hogy arra számítok, valami majd történni fog a vágyott megérkezés pillanatában. Nem történik semmi. Ölyvek keringenek a bükkös fölött, harkály kopog egy kiszáradt kőrisen, zúg a szél, a közeli hegyek sápadt, halványkék párában lebegnek, a gyerekek rohangásznak a tűzrakóhely körül. Foltán János testét egy közeli patakmederben rejtették el a gyilkosai, ott találtak rá napok múlva. Innen már látszik a Csóványos kilátótornya. Nekivágunk a kaptatónak. A feltámadásra gondolok, mint Geard polgármester. Lassan eltűnünk a földtörténetben.

Győrffy Ákos tárcái itt olvashatók.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/16. számában jelent meg, 2019. április 18-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/16. számban? Itt megnézheti!