Hovacki Ernő 1991-ben költözött a csillogás földjére, Amerikába – vagy ahogyan mondani kell, mert Amerika ugye egy kontinens –, az USA-ba. Ernő már nem volt fiatal, de öreg sem, viszont gyerekkori álma volt, hogy egyszer a sztárok közelében legyen. Neki az mindegy volt, hogyan vagy miképp, csak ott legyen. Láthassa, szagolhassa őket, ahogy ellibbennek előtte, neki az is elég volt, nem voltak nagy vágyai, ő maga például sosem akart sztár lenni. Csak, mint már említettem, a közelükben lenni.
Furcsa egy álom ez, de ha hiszitek, ha nem, Hovacki Ernő valóra váltotta. Útja egyenesen New Yorkba vezetett, de azért előtte (így már mégsem egyenes az az út, de melyik az?), mivel szeretett volna homokos tengerpartot látni, tett egy kis kitérőt a hajóról, maradt pár napot, ott aludt, ahova érkezett, nem tudta, hova, csak azt, hogy ez Amerika, az USA, a kikötőváros neve mellékes volt.
Hovacki Ernő egyébként gyári munkás volt, nagyon ügyes, kétkezi ember, a hajóra is így került fel, szolgált, emellett imádta Edith Piafot, Antal Imrét és Charles Bronsont. Azért őket, mert sok más hírességet csak simán szeretett, de ez a szeretet is jóval túlmutatott azon, amennyire, mondjuk, te vagy én szeretünk egy sztárt. Hovacki Ernő érzései egy teljesen más, emberfeletti skálán mozogtak.
Anyagi helyzete ezzel szemben nem mozgott, stagnált. Aprópénzzel érkezett az álmok földjére, de, ha sajnálnátok érte, Hovacki Ernő csak kinevetne benneteket, mert amíg van mit ennie, futja napi három szál cigarettára és egy sztáros skandira, addig neki az égvilágon semmi nem fáj.
Hovaczi Ernő egy mukkot nem beszélt angolul, amikor elindult. A filmekből az alapokat persze tudta, mint a fuck, az understand és a bad guy, de nem is sejtette, hogy a hajón egy szintén Charles nevű, szenesképű, fiatal szakács fiú mindenre megtanítja, amire az első hónapban szüksége lesz. Esténként együtt filmeztek, Charlesnak VHS-gyűjteménye volt, és kézzel-lábbal magyarázta Ernőnek a legfontosabbakat. Így történt, hogy az elkövetkező húsz évben Ernő az after you kifejezést használta akkor, amikor valaki előtt meghajolt és bemutatkozott. Ha előre akarnék szaladni – és fogok is –, a munkahelyén After You lett a beceneve.
De hogy mi is az a munkahely, amiről beszélek? Az ötletet szintén Charles adta, aki Hovacki Ernő szíve vágyának beteljesülésére nem látott jobb helyet a Madison Square Gardennél. „Gondolj bele, a sportot szeretik a sztárok. Tehát, hol láthatsz egyszerre sok sztárt? Sportmeccsen” – mondta Ernőnek Charles, persze nem ezekkel a szavakkal, inkább kézzel-lábbal, de Ernőnek meg kellett értenie, mert a végzete sodorta.
Fél éven át mindennap kopogtatott a hátsó bejáraton, hogy vegyék fel prospektusosztónak. Úgy tűnt, nem csak Hovacki Ernő szívének volt minden vágya ez a poszt, bár a motivációk különböztek. Egy Archibald nevű, egyáltalán nem arisztokrata származású, bronxi férfi például éhes gyerekeit akarta etetni, ezért kellett neki annyira a meló. Őt hamarabb fel is vették, de Hovacki Ernőt nem olyan fából faragták, aki feladja. Fél év esőben, szélben és napsütésben állás után övé lett a munka.
Azt az európai hozzá nem értő nem tudhatja, hogy bár nincs mindig nagy esemény a Madisonban, a sztárok felbukkanása várható a környéken. Szeretik az atmoszférát és privát partikat tartanak a történelmi helyen, ezeken az eseményeken pedig Hovacki Ernő egyfajta testőrként és felszolgálóként is szolgált. De látta a New York Rangers feledhetetlen meccsét, Michael Jordan visszatérését (azon az estén ismerte meg Leonardo DiCapriót), meghallgatta a Republikánus Párt éves kongresszusát, bár egy szót sem értett belőle, és amit értett is, úgy érezte, nem tetszik neki. De mosolygott és örült, az álmát élte.
Hovacki Ernő négy másik emberrel osztozott egy kis lakáson, összesen 26 négyzetméteren, így gyakran előfordult, hogy a Gardenben aludt. Ilyen estéken egy adag kínai kajával a kezében csak nézett maga elé, és nem hitte el, milyen szerencsés. Sorra vette, hány sztárt látott, hány sztárt érintett meg azok közül, akiknek a neve kijött a rejtvényeiben. És azt is, közülük hányan ismerték fel olyankor, amikor visszatértek. Nem mondták neki, de ő látta a szemükön, ahogy rá néztek, hogy tudják, ő az. Leporolgatta a prospektusokat, régieket és újakat, néha takarított is, bár nem lett volna dolga, de szerette a rendet, a tisztaságot, szerette, ha külső és belső szentélye mindig makulátlan.
Hovacki Ernő 2015-ben vonult vissza. Ferenc pápa misézett a Madisonban, óriási volt az érdeklődés – na, nem akkora, mint Muhammad Ali meccsein –, és az esemény előtt már egy hónappal Ernő teljes extázisban volt, hogy minden jól sikerüljön. Főleg prospektusilag. Így aztán érthetetlen volt, hogy szeptember 25-én, hajnali 4 órakor miért alszik még. Conchita, a takarító keltegette, de nem mozdult. „Señor After!” – kiabálta, majd zokogni kezdett, könnyei Ernő prospektusaira hullottak. Látta, hogy semmi értelme a keltegetésnek, mert Hovacki Ernő, a Madison Square Garden leghosszabb ideig regnáló prospektusosztogatója a földi életre már kiosztotta magát.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/25. számában jelent meg június 19-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 25. számban? Itt megnézheti!
