Legutóbb a cseh sörök történelmi vonatkozásairól írtam itt, olyan főzdék nedűiről, amelyek hétszáz-egynéhány éve művelik a maláta és a komló művészetét. Ez bizony kirívó tiszteletlenség volt a részemről az igazi nagy öregekkel szemben. Merthogy van Csehországban olyan sörfőzde is, amely bő három évszázaddal előzi az elsőként 1298-ban említett Cerná Horát.
Brevnov bencés kolostorának sörfőzdéjéről van szó, amely 993-ig visszanyúló történelmével a cseh sörintézmények legöregebbike. A klastromot a mi Szent István királyunk megkoronázása előtt hét évvel alapította a cseh főváros második püspöke, Prágai Szent Adalbert és II. (Jámbor) Boleszláv cseh fejedelem. Boleszláv egyesítette először a cseh földeket egyetlen uralkodó alatt, és a fejedelem, aki az első cseh krónikás, Kosmas (Cosmas) méltatása szerint „a legkeresztényebb férfiú, az árvák atyja, az özvegyek védelmezője, a gyászolók vigasztalója” volt, szép számmal alapított kolostorokat, ezáltal is megszilárdítandó uralmát. Az pedig a sörínyencek – kiváltképp a belga remekek kedvelői – számára aligha újság, hogy a kolostorok lakói hagyományosan jeleskednek a komlóból és malátából erjesztett habos nedűk tökéletesítésében – olyannyira, hogy korhely szavunk is a német Chorrerből származik, amelynek a templom karzatán helyet foglaló férfiú volt a jelentése.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a derék szerzetesek nemcsak amiatt főzték előszeretettel a söröket, mert annak fogyasztása nem számított a böjt megtörésének, hanem azért is, mert az ital értékesítése fontos bevételi forrásnak számított a rendek számára – a brevnovi főzde első konkrét említése is éppen annak köszönhető, hogy IV. Ince pápa a XIII. század elején rendeletben engedélyezte a klastromnak, hogy lakói eladásra is főzzenek sört. Aztán az 1420-as évek huszita háborúi idején a brevnovi szerzetesek broumovba voltak kénytelenek menekülni. Aligha véletlen egybeesés, hogy e másik kolostor is mindmáig híres remek söréről – főzdéjében mézes, meggyes, sőt: abszintos ízesítésű nedűket is erjesztenek a derék csuhások.
A történelem a huszitákat követően sem bánt kesztyűs kézzel Brevnov klastromával – az osztrák örökösödési háború idején, 1742-ben például egyesített erővel dúlták fel, főzdéjével együtt, a francia és bajor katonák. Mégis éppen eme gyászos epizód vezetett végül a modern brevnovi sörfőzés megindításához. A jeles építész és befektető, Dientzenhofer Kilián Ignác ugyanis nem csupán feltámasztotta romjaiból a főzdét, de évi ötezer hektoliterre sikerült fokoznia a termelését. Végül éppen a pincék kapacitásának szűkössége okozta, hogy 1889-ben ismét bezárt a kolostor sörfőzdéje.
Százhúsz évnyi hiátust követően, 2011-ben indult újra a főzés a ma már Prágához tartozó település klastromában. A Brevnovsky Benedict néven forgalmazott nedűt fogyaszthatja helyben, a kolostor vendéglőjében a sörkedvelő közönség, de hordókban is kapható, és az igényesebb csehországi sörszaküzletek polcain is megtalálhatóak műanyag palackos kiszerelésben az ország legrégebbi főzdéjének remekei, s ezek között búzasörök, az IPA és a stout is megtalálható, akárcsak a legutóbbi sörténelemleckémben emlegetett tmavy lezák sörváltozat, amely kapcsán tartozom egy pontosítással. Mint arra a sörfőzés technológiáit kiválóan ismerő olvasóm, Unger Tamás István felhívta a figyelmemet – ezúton is köszönet érte –, a lezák lehet világos, vagy barna, illetve félbarna, is, tehát a barna lágerként fordítható tmavy lezák nem önellentmondás. És hogy a történelem mellé a nyelvészetet is bevonjuk a sörtudományba: a lezák a „feküdni” jelentésű lezatból (szlovák) / lezet-ből (cseh) ered, és az alsóerjesztésű sörtípust jelöli, amely az erjedés után még több héten keresztül pihen. Amikor kevert malátából készítik az ilyen, ászkolt, alsóerjesztésű sört – nos, annak a szép, barna-félbarna végeredménye a tma vy lezák.
És ha beszéltünk a matuzsálemek legöregebbikéről, akkor szóljon a cseh sörforradalom első fecskéinek egyikéről is egy bekezdés. A brünni belváros közepén található Pegasról van szó, amely egy szálloda, benne egy étteremmel, abban pedig a vendéglő saját sörfőzdéjével – a pult közvetlen szomszédságában állnak az erjesztőtartályok. A morvaországi régióban ez volt a bársonyos forradalmat követően megnyíló mini sörfőzdék között az első – ám a Pegas így sincs híján a patinának, lévén, hogy a neki otthont adó épületet a XIV. században emelték. Az étterem – így a sör – neve a görög mitológia szárnyas lovát idézi, amely oly magasan szárnyalt, hogy az amazonok nyilai sem érték el. Ki tudja, ez volt-e a tulajdonosok szándéka a névadással, de lehetne ez akár a Pegas sör minőségére tett utalás is, lévén, hogy az is meglehetősen nyaktörő magasságokban leledz – legyen bár szó világos lágerükről, bajoros búzasörükről, tizenhat százalékos szárazanyag-tartalmú sörcefréből készített, Gold nevű erős lágerükről, vagy zab stoutjukról is akár. (Csak zárójelben, némely nagyobb magyarországi sörgyártó okulására: zabot írtam, nem kukoricaőrleményt – Csehországban tudják ugyanis, hogy amiben helye van a kukoricának, az nem a sör, hanem a moslék.)
A legszebb pedig talán az a Pegasban, hogy elvitelre, akár interneten is lehet rendelni söröket tőlük, keddenként és péntekenként pedig Brünn-szerte ingyenesen szállítják házhoz a nedűket. Bár azért mégis a harmincesztendős sörfőzde nyolc évszázados boltívei alatt az igazi Pegast inni, a vendéglő közepén magasodó erjesztőtartályok szomszédságában.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/30. számában jelent meg július 24-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/30. számban? Itt megnézheti!
