Hogy miként lendíti fel a koronavírus második hulláma a turizmust? Máris szemléltetem, egy kevésbé reprezentatív mintán – saját családomon. Miután a Cseh Köztársaság teljes egésze vörös zónává avanzsált, a határok átlépése a legtöbb irányba csakis mindenféle orvosi igazolásokkal, negatív tesztekkel, meghívólevelekkel meg ezek különféle kombinációival lehetséges, és egyébként sincs nagy kedvünk a saját bőrünkön – szaglásunkon, tüdőnkön, estébé – megtapasztalni a szálláshelyek járványvédelmi és higiénés óvintézkedéseinek sikerét vagy kudarcát, következésképp az ottalvós úti célok lekerültek a menüről.
A helyüket pedig olyanok vették át, amelyek bár nincsenek gyalogtúrányi távolságra, de elég messzire sem ahhoz, hogy a k.vírus előtti időkben komolyan fontolóra kerüljenek egy-egy hétvégi kirándulás megtervezésekor. Úgyhogy mostanság azok az úti célok járnak jól, amelyek Brnóból-Brünnből fél- vagy egyórányi autózással is elérhetők, és utazási szokásaink eme változása bizony a sörténelmi tapasztalatok terén is újdonságokkal szolgál.
A legfrissebb felfedezés a Predklásterí – „kolostor előtti”-t jelentő – nevű dél-morva faluban található Porta Coeli konvent, (képünkön) amelyhez eljutni csak aprócska kitérő akkor, ha a brünni illetőségű tárcaíró az első sörténelemleckében méltatott Cerná Hora-i főzde kínálatából kívánja feltölteni sörkészleteit. A ciszterciek eme zárdája – amely egyúttal a 3276 Porta Coeli nevű kisbolygó névadója is – magyar vonatkozásoknak sincs híján: 1233-ban alapította Magyarországi Konstancia cseh királyné, III. Béla lánya, Imre és II. András királyunk testvérhúga. Egyébként a szomszédos Tišnov kolostorát is Konstanciának köszönhetjük, ráadásul az akkorra már megözvegyült királyné 1236-ban maga is belépett az ottani apácák közé. Árpád-házi Konstancia 1240 óta Predklásteríben, a Porta Coeli falai közt alussza örök álmát – ám aki mostanság akarná megszemlélni nyugvóhelyét, annak egyelőre várnia kell, lévén, hogy a kolostort éppen most újítják fel, ezért belső terei nem látogathatók.
Udvara és melléképületei, amelyek között egy már nem működő cukorgyárat is megtalálhatunk, viszont igen – és a mindössze másfél ezres lakosságú Predklásterí a vastag falakkal körülvett kolostor szomszédságában tovasiető Svratka folyóval, valamint a környező, síelésre is alkalmas bércekkel zárt zárdája dacára is megér egy látogatást. Főleg úgy, hogy Porta Coeli kávézója és étterme a renováció alatt is folyamatosan üzemel, s ez utóbbiban nakládany hermelínnel, azaz erős paprikás pácolt sajttal és utopeneccel, tehát hagymás-ecetes lében savanyított kolbásszal is csillapíthatja éhét az utazó.
Ami pedig az ide látogatók szomját illeti, azt a helyben – az étterem pultja mögötti erjesztőtartályokban – főzött Vorkloster sörökkel stílszerű elmulasztani. A kolostorban 77 évnyi hiátus után, 2019-ben indult újra a sörfőzés. A főzde kínálatában a hagyományos helyi sörgyártás utolsó éve előtt tisztelegve az IBU-skála szerint éppen 42-es keserűségűre komlózott Stock Lager is helyett kapott csakúgy, mint a Camino, amelyet fantázianevéhez – és alacsony alkoholfokához – híven a gyalogos és kerékpáros (hm...) zarándokok figyelmébe és gyomrába ajánl a Vorkloster sörfőző mestere, vagy a dupla bak műfajt képviselő Orátor, amely 8,5 százalékos alkoholfokával már egy palack elfogyasztása után is észlelhetően megnöveli a sörivó ékesszólásra irányuló képességét – főképp, hogy a legkisebb palack, amelyben kapható, háromnegyed literes.
Úgyhogy, sörkedvelő olvasóim, amint a k.vírus engedi, látogassanak el Árpád-házi Konstancia királyné nyugvóhelyére, vásároljanak be egy-két palackkal a kolostorában főzött sörökből, sötétedés után pedig üljenek ki egy pohárnyi Vorklosterrel a teraszra. Aztán amikor felnéznek a morvaországi égre, gondoljanak a nyolc évszázada élt, Magyarhonban született cseh királynéra és arra, hogy odafent az egyik kisbolygó éppen annak a zárdának a nevét viseli, amelyikben az önök poharát megtöltő nedű főzetett.
És ha már a Cseh Köztársaság minifőzdéinek magyar vonatkozásairól beszélünk, érdemes szót ejtenünk arról is, amikor a kandúr tokaji sört főz. Nem, nem doppingoltam a Vorkloster-féle Orátorral a tárcaírásra (bár a hűtőben már vár rám egy palack az Oktoberfestre időzített Festbierjükből), tényleg van ilyen. Ezt pedig a cseh sörforradalom egyik legavantgárdabb csapatának, a Kocournak (magyarul: kandúr) köszönhetjük, akik a Cseh Svájc festői vidékének egyik kisvárosában, Vansdorfban mutatják meg újra meg újra a legeszementebb ötletektől hajtva, hogy a cseh sör nem csak a pilzeni típusú világost jelenti. A Kocour előszeretettel működik együtt a legtávolabbi tájak serfőzőivel: IPA Samurai nevű remekük például válogatott amerikai komlókból nyeri összetett keserűségét, Toshi Ishii japán serfőző mester receptje alapján, Haka NZ nevű lágerükhöz pedig egyenesen Új-Zélandról importálják ezt az összetevőt.
Ami pedig a tokaji sört illeti, az úgy készül, hogy az erjedés befejezésével aszúkivonatot és némi akácmézet adnak hozzá félbarna lagerükhöz. Ennek köszönhetően második fermentáción megy keresztül az ital, amely valóban az aszúbort idéző színárnyalattal és aromákkal gazdagszik a folyamat végén, mindemellett – legalábbis a Kocour csapatának állítása szerint – B-vitamin-tartalmának köszönhetően nemcsak a testet, az elmét is frissen tartja.
Akik ilyen ötletekkel képesek bizonyítani, hogy a V4-es együttműködés a kézműves sörök terén is alkalmazható, azoknak akár még ezt is elhihetjük.
Olvasna még Haklik Norberttől? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/42. számában jelent meg október 16-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/42. számban? Itt megnézheti!
