„Te, hát nem az van, hogy a drága urad öt éve nem iszik egy kortyot se?” „Azt mondja, Brüsszel végső csapásra készül, ő pedig nem fogja hagyni, hogy idegen hatalmak rátegyék a kezüket a titkos pálinkareceptjére.”
Publicisztika
Diktatúra Magyarországon nincs, de hogy igazi szabadság sincsen, az egyértelmű. A Fidesz akkor bírálhatná hitelesen a politikai korrektség nyugati vadhajtásait, ha felhagyna a szabadságjogok magyarországi korlátozásával.
Az elmúlt négy hétben a koronavírusban elhunyt 60 év felettiek 41 százaléka, az intenzíven ápoltak 36 százaléka volt oltott Németországban. A harmadik oltás létfontosságú.
Bal-jobb, bal-jobb… Hát így még csak-csak halad valamelyest előre az ország. Na de szélsőbal-szélsőjobb, szélsőbal-szélsőjobb?!... Ilyen lépésekből haladás nem, hanem csak valami tántorgás lesz.
Micsoda örömet okozna elpusztítani, elégetni, megölni. Nem viccelek! – írta Slawomir Mrozek Stanislaw Lemnek. De kire gondolt, és miért?
Maximálisan egyetértek Gulyás Mártonnal, én is úgy vélem, hogy az aktuálpolitika egy olyan megszámlálhatatlan csáppal rendelkező polip, amely elől a hétköznapi életben nincs menekvés.
Gulyás Mártonból a megértés legcsekélyebb szándéka is hiányzott olyasvalaki mondanivalója iránt, aki a magyarországi cigányság integrációjának kudarcát nap mint nap a maga bőrén érzi.
A vádak csak az Államvédelmi Hatóság központjában hangzottak el, ahová lefüggönyözött Pobeda szállította. Gyéren világított helyiségben vették le róla a csuklyát, amit még a kocsiban rángattak a fejére.
Nem találok más magyarázatot: az adatok eltitkolása mögött az állhat, hogy sokan megfertőződhetnek és súlyos állapotban kerülnek kórházba a Sinopharmmal oltott idősek közül.
Megér egy misét, hogy korunk és a szegény ember Aczél Györgyét milyen „személyes élmény” érhette, amiért úgy en bloc meggyűlölte a színházat. Nemváltó műtétet akartak rajta végezni Thália papjai?
A NER-nek nevezett szolidaritás nélküli államkapitalizmus a legszegényebbek kárán hizlalja a felső középosztályt, és számos jel utal arra, hogy a jelenlegi rezsim a zöld átmenetet is kimondottan a magasabb jövedelműekre fókuszálva igyekszik levezényelni.
Ennek a történetnek a színésznőről kellene szólnia, és a legkevésbé sem Mérő Veráról vagy Wahorn Andrásról.
Ha valaki elkezd számolni, rájön, hogy bőven ezer fő fölött van azoknak a száma, akiket úgy figyeltek meg, hogy külső engedélyhez kötött titkosszolgálati eszközöket és módszereket is igénybe vettek.
Rengeteg pénz, rengeteg szereplő, orvosok, klinikák, donorok, béranya és valódi anya, egyre több szereplő jelenik meg egy kisbaba szülése körül. A sima szex mint gyereknemzési mód már egyáltalán nem alap.
Meddig lehet azt a játékot játszani, hogy ki rántja hamarabb félre a kormányt? És a humanitárius segítség megtagadása legitim eszköz egy ilyen játszmában?