A Portfólió híre szerint Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy a kormány május 21-e körül dönt az árrésstopról, és nagy esélye van az intézkedés meghosszabbításának. Ugyanő előzőleg egy videójában belengette, hogy korlátozni kívánják más termékek, például a mosó- és mosogatószerek, tusfürdők, babaápolási cikkek, pelenkák haszonkulcsát is. Ez utóbbi áruk esetén az érintett boltok köre is kibővül minden olyan üzlettel-lánccal, amelyik háztartási cikkeket árul, mint mondjuk a DM, a Rossmann, a Müller…
Hirdetés Nos, az ugye nem kétséges, hogy a hatalomban másfél évtizede lubickoló kormányerők szeretnének továbbra is uralkodni. Az sem kétséges, hogy ennek érdekében mindenre (is) hajlandóak, márpedig ahhoz sem férhet kétség, hogy a „magyarok” jó néven veszik, ha olcsóbban tudnak vásárolni. (Az, hogy hosszabb távon ez milyen károkat okozhat, csak igen keveseket érdekel, ha egyáltalán érdekel bárkit is.) A népszerűség hajhászásának különösen előnyös módja, ha az intézkedések árát-kárát nem a kormány viseli, hanem – jelen esetben – a kereskedelem. Az a kereskedelem, amely immár évek óta Orbánék célkeresztjében van, és amelyet csak olyan jelzőkkel képesek illetni, mint profitéhes árspekulánsok, akik „kifosztják az embereket”.
Sajnos sokak számára az sem világos, hogy az árrés (más néven haszonkulcs) nem azonos a nyereséggel. Az árrés az a százalékos érték, amit a kereskedő rátesz a beszerzési árra. Ennek következtében az eladások nyomán létrejön az úgynevezett árbevétel, amiből ugyebár eleve le kell vonni a beszerzés költségeit. A maradék az árréstömeg, aminek fedezetet kell nyújtania a cég minden működési költségére: a boltok és berendezések amortizációjára, működtetésére, energiaellátására, tisztán- és karbantartására, a dolgozók bérére és annak járulékaira, a raktározásra és logisztikára és minden ilyesmire. Ja, … és még az adókra is, amikre érdemes külön figyelmet fordítani.
A kiskereskedelmi vállalatok minden más céghez hasonlóan befizetik az általuk eladott termékek általános forgalmi adóját, ami a legtöbb árucikk esetén 27 százalék. Igaz, ezt az összeget csökkenthetik a beszerzések áfatartalmával.
Szintén mindenkihez hasonlóan a kereskedelem is fizet helyi iparűzési adót, és ha netán a költségek levonása után maradna nyeresége, akkor azután társasági adót is le kell rónia.
Kifakadt egy bodrogközi boltos: „A kasszában néha én szégyellem magam az élelmiszer ára miatt”
Ricse egyik boltjának tulajdonosa az árrésstop bejelentése után bukott ki, elmagyarázza, miért nincs igaza a miniszterelnöknek. Nála jártunk és megnéztük a borsodi kistelepülést is.
Csakhogy épp a kiskereskedelem esetén a helyzet nem ilyen egyszerű: a nyereség kiszámítása és leadózása előtt még újabb adózási kötelezettségek is vannak. Van például az úgynevezett kiskereskedelmi különadó, amelyet a nettó árbevétel után kell fizetni, sávosan progresszív kulcsok alapján. A legkisebb kategóriában a kulcs 0, de a nagyoknál már 4,5 százalék. Magyarán: az államilag korlátozott 10 százaléknyi haszon közel felét elviszi csak ez a különadó. (Mellesleg: az Európai Bizottság szerint ez az elvonás nincs összhangban az uniós szerződéssel és diszkriminatív a külföldi tulajdonú vállalatokkal szemben, s ezért tavaly októberben kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen.)
Hogy a végére érjünk a hosszú listának: a kiskereskedelmet sújtja még az eddigieken kívül extraprofitadó, reklámadó, környezetvédelmi termékdíj is, amit mind-mind a 10 százalékos árrésből kellene fedezni. Nyugodtan kijelenthető, hogy hosszabb távon ez lehetetlen. Na már most, az még a jobbik eset, ha a kormány csak azért erőlteti és akarja kiterjeszteni az árrésstopot, mert így egy évvel a választások előtt a kereskedők rovására igyekszik jófiúskodni.
Van azonban a dolognak egy rosszabb olvasata is: a gazdasági környezet ellehetetlenítésével ki akarja szorítani a piacról azokat a kiskereskedelmi láncokat, amelyek sokmilliárdos beruházásokkal építettek ezerszám üzleteket, honosítottak meg új technológiákat, biztosítják a „magyar családok” ellátását. Nem kétséges, hogy lennének olyan haverok, akik örömmel szállnának be ebbe a bizniszbe is.
