A (kormánytól) független média nagyon is kétélű fegyver: kormánypárti és ellenzéki politikusokon egyaránt sebeket tud ejteni.
Publicisztika
A német külügyminiszter szerint érthetetlen, amit a magyar vezetés tesz Kína ügyében. Aztán hozzátette, hogy sajnos nagyon is érthető. Nincs itt valami ellentmondás? Hát, sajnos nincs.
Most úgy látszik, az ellenzéki előválasztás legfőbb kérdése már a startvonalra állás pillanatában eldőlt.
Mi akarjuk megmondani, hogy ki menjen be az ATV stúdióiba, és ki ne. Mindenki döntse el maga, részt vesz-e ebben a bábszínházban, vagy sem.
Az elnyert Tigáz-tender utáni állófogadáson láttam meg először. Homáros, illetve homályos tekintettel néztem, amint áttetsző blézerében, egy tévéstáb riportereként leszólít egy jóvágású pincért: „Mészáros úr, feltehetnék Önnek pár kérdést?”
Ha például Írországban, vagy éppen Lengyelországban van a szentsimoni templom, akkor tévészpotok hirdetik, és bérelt buszokkal járnak ide a látogatók.
Van olyan főnök, aki az országot építi. Van olyan, aki a saját hátországát. Van olyan főnök, akinek emlékét nemzeti ünneppel tiszteljük meg. Van olyan, akiét semmiképpen sem.
Most kiderült, ha kegből csapolják a sört, akkor igenis érzem az árnyalatokat, és a sokadik után is kíváncsi vagyok a soron következőre is.
Az ország vezetői eladják, egyenesen elárulják hazánkat a kínaiaknak. Esszé hazánk kínai elköteleződéséről Róna Pétertől!
A Fidesz máris milliókat fizet a Facebooknak, s ezzel az anyagi háttérrel máris jelentős eléréseket hajt fel marginális szereplőinek.
A közíró korábbi cikkünkre reagál, melyben a színésznő vitatott megítéléséről, az ellene felhozott vádakról írtunk.
Egyre kevésbé tűnik racionálisnak végtelen ideig várakozni azért, hogy az ember végre Pfizert kaphasson.
A magyar hatóságok szerint én egy pillanatra elgyengült oltásregisztrált vagyok, aki utána megmakacsolta magát, és most minden erejével azon van, hogy romba döntse a világ legnagyszerűbb oltási tervét.
Néhány évtized múlva érdekes vitatéma lesz (a médiában? a tábortüzeknél?), hogy az előző nemzedék – ezek mi vagyunk – mit bénázott a század elején, mert az nem lehet igaz, hogy akkor már ne látták volna, mi következik.
Az oltási program miatt a meggyőzésnek újra szerepet kell kapnia a kormányzati politikában. A rossz hír, hogy egyelőre úgy néz ki, nehezen találnak vissza ehhez a dicséretes demokratikus gyakorlathoz.