A mai kormányzat kisebbségi: utoljára a választókorú lakosság egyharmada támogatta. Hazugság tartja hatalmon. Nem volna szabad hozzá kötni az egyházak sorsát.
Publicisztika
A brüsszeli botrány szimbolikusan jelzi, hogy eresztékeiben recsegnek-ropognak az orbáni illiberális rendszer erkölcsi tartóoszlopai.
„Reszketve vágynak arra, hogy legalább abba menekülhessenek, hogy a még nagyobb rosszal szemben választottak minket. Erre kell rávenni őket.” Református lelkész az elmúlt napok eseményeiről.
Középkorú, szikár asszony panaszkodik: „Számítottam a pénzre, tüzelő kellene, téli ruhák a gyerekeknek, jól jött volna. Annyian megosztották a Facebookon, reménykedtünk, ha tavaly adtak, miért ne adnának idén is?!” Nem adtak!
Kellenek az uniós pénzek, fenn kell tartani a hatalmat biztosító hűbéri láncolatot, de szankciókkal járó ellenőrzés nélkül.
Hí ’be nehéz kerülni a demagógiát, ellenállni a kísértésnek, hogy csak ebből az egyetlen kampányból hány munkanélkülivé lett családfenntartót támogathatnánk.
Nagyon nem mindegy a miniszterelnöknek és az ő hihetetlenül értékvezérelt közösségének, hogy az ereszcsatornás mutatvány a buli vége volt, vagy egy igazi gigapartinak a kezdete.
Tevlák Dénes zászlós az órájára nézett, rég elmúlt 8. Az egy dolog, hogy nem emlékezett, Szopsits néni valaha is említette volna, hogy kutyájuk lett. De hogy még soha nem látta egyedül, Szopsits bácsi nélkül az utcán, abban biztos volt. Valami itt gyanús...
A piaci verseny helyébe a pályázati pénzekért folyó tülekedés lépett. Fejlesztési forrásokhoz kizárólag a „mieink” jutottak, s a hűbéreseink hűbéresei. Felépült a nemzeti középosztály: kicsi, korrupt és bunkó, de legalább a miénk. Aki nem hódolt be, tönkrement.
A Fidesz próbálhat mindenféle szép elveket kisajátítani, de ez nyilván nem így működik. Ami az övé, és tényleg az övé, az a társadalmi csoportokkal szembeni hergelés, a melegellenes indulatkeltés, a folyamatos ideológiai habverés.
Arra már bizonyosan nem számíthatunk, hogy Orbán Viktor és emberei végre ráébredjenek saját természetükre.
Szörényi és Bródy szerzőtársi kapcsolata egy olyan Magyarország jelképe, ahol népinek és urbánusnak, jobboldalinak és baloldalinak egyaránt helye van. El kell pusztítani. Ki kell üresíteni. Fel kell tölteni sérelemmel és gyűlölettel.
Borkai – Kaleta – Szájer: szép sorminta, és erős a gyanúm, hogy messze nincs vége.
Elkeserítő, hogy Orbánék nem a nemzet valódi érdekei mentén alkották meg a külpolitikai állásfoglalásukat, hanem vélhetőleg ismételten a személyes és oligarchikus érdekeltségek játszottak szerepet.
Orbán Viktor világában a ravasz Soros György akképpen utasítja a szupertitkos brüsszelibürokrata beosztottjait, hogy a feladatokat nyilvánosan közzéteszi egy újságban.