Mein Kampf. Akár ezt is mondhatta volna Orbán Viktor az összesereglésre fölszólított, harcos hónapokra toborzott hadseregének. Miért is ne mondhatta volna, hiszen ez az ő harca. Ez a harc nem az országért, nem a hazáért és a nemzetért, hanem érte, az ő hatalmának és kétes múltú és eredetű vagyonának megtartásáért akar zajlani tisztázatlan tervekkel és eszközökkel. Még belegondolni is borzasztó, hogy ez a béke-misszionárius, ez a Földet olajággal és buborékban körül röpködő házi békegalambunk, aki látszólagosan és ámítások sorozatával az életét akarta a békére tenni, itthon, kicsi hazájában örökösen és kizökkenthetetlenül a harcra, a hadakozásra próbál hagyatkozni.
A gyülevész horda nem akárkiket nézhetett és hallgathatott! A nyálas és tehetségtelen karrierista talpnyaló Menczer szónokként próbált alámenni (sikerrel) az alulmúlhatatlannak gondolt pécsi kocsmai jelenetének, amellyel tulajdonképpen alapembere lett a Harcosok Klubjának. Mivel elsőként lökte az eligazításon és kiképzésen elsajátított rizsát, még nem gondolhattuk, hogy a többi ékesszóló sem lesz képes nála jobb és több ámítást és hazugságot a szájára venni. Beszélni nem, csak üvölteni tud, mert azt hiszi az árvám, hogy ha hangosabb lesz a szó, attól igazzá is válik. És micsoda hazafi: a világ három legszebb színe a piros, a fehér és a zöld. Maximum a nemzet számára fontos ez a három szín így, sorrendben, de hát az olaszok is ezt gondolják, csak zöld, fehér, piros sorrendben. De Menczer nem festőművésznek készül, szűkös a palettája, akkor sem, ha épp úgy üvölt, mint egykor a világégésért és sok millió ember haláláért felelős festő. Ezek a mi színeink! Ez a mi zászlónk! Az ő kis négyéves fia, ha felnőtt, nem fogja megkérdezni tőle, hogy apa, miért engedtétek, hogy ezek átvegyék az országot?... Jobb is tán, mert akkor el kéne magyaráznia Menczer apukának, hogy azért, kisfiam, mert Orbán bácsi és társai túl sokat loptak, és ebből elegük lett az embereknek. Miért engedtétek meg, kérdezné a fia, hogy Ukrajnáért tönkretegyék a hazánkat? Miért engedtétek meg, hogy behozzák a bevándorlókat?... Jaj, Menczer apuka, el kell majd mondanod a gyereknek, hogy a bevándorlókat nem hozzák, hanem jönnek, mert el kellett hagyniuk a hazájukat, épp úgy, mint az 56-os magyar kivándorlóknak meg azoknak, akik Orbán bácsi miatt skype-on társalgó családokká kényszerültek lenni valahol egy emberibb létezést biztosító európai országban.
Veszélyben a haza! Huh, mintha a „haza” mindössze Orbán diktátori szerepvállalása, a veszélyhelyzeti kormányzás és az egyéb nemtelen tettei volnának. És persze a balliberális oldalon mindenkinek gender a haja, és ennek következménye, hogy női ruhába öltözött göndöraktivisták járják az óvodákat, hogy amikor szüleik értük mennek késő délután, azt se tudják, hogy a gyerekük fiú-e vagy lány. Egyetlen ilyen eset se volt, de agymosásnak még (azt hiszi a szónok) mindig jó. Ő mindent megtesz, és mindenki tegye meg a maga részét, és akkor Orbán bácsival újra győzni fogunk! Hajrá!... Magasba a karokat! Magasba a zászlókat!... Nem mellesleg innen, a béka segge alól könnyen megy bármi a magasba, elég, ha az infláció farkába kapaszkodik. Tényleg nincs valami új dumátok, Tamás? Kicsi, ez kevés lesz!...
És akkor erre a fölforrósodott kifutóra kilépett Szandi, a két elvesztett női politikust helyettesíteni és pótolni igyekvő gyomirtó. Mindjárt emlékeztetett is, hogy kik vannak a másik oldalon: azok, akik azért küzdenek, hogy a nemzeti érzés nevetségessé váljon. Te jóságos magyarok istene!... Meg hát az identitásunk a fiókba, a hagyományaink meg a múzeumba kerüljenek. Mikor jártál Tisza-rendezvényen, kedves magyar menyecske?... És hogy ezek a gyerekeinket gendersemlegessé nevelnék. Hol hallottál ilyet Magyar Pétertől, asszonyság?... Hova jársz efféle infókért, a Rogán művekbe vagy a Karmelitába?... És Szandi a jövőbe mutató ujját fölemelve mondja: nem fogjuk hagyni!... Mit, anyám, mit? Ja, hímnem, nőnem, semlegesnem… illetve semleges igen… De hülye vicc volt!... Végezetül pedig: meg fogjuk védeni a hazánkat!... Így is mondhatta volna: a házunkat… Rózsadombtól Hatvanpusztáig… Hajrá, lányok, hajrá, fiúk!... Fel küzdelemre!... Atyaég, mintha megtámadták volna kis hazánkat, és a toborzott katonákat hergelné!...
Lázártól öröm volt hallani, hogy ezek a mai kérdések zsebbe vágó kérdések… Csak legalább azt is elmondta volna, kinek a zsebébe vágnak majd, ha vesztenek… Nem újdonság, amit mond: a meccs kétesélyes, fifti-fifti… Végtére is ez hozta a beszarást, ezért trombitálták össze a harcosoknak nevezett agymosottakat. És percre harcra fel! Dicsőség Magyarországnak!... Hát, Jani. még sínekből, vonatokból, mozdonycseréből és -tolatásból is jobb vagy, mint szónoknak. Nem az te műfajod, de hát a feladat szét- és kiosztva, meg hát menni kell előre a nemrég épített aszfaltútján, egészen a kastélyig, ez egyszer nem lehet kifizetni a késés miatti összeget.
Következik Szijjártó, az ember, aki ott sétál a harcosok előtt, beszél, szónokol, és kezet fog egy harcos nagymamával, ez így természetes, igaz ugyan, Magyar Péter hitelesebb még kézfogásban is. És hát az egyenrizsa: ők megóvták a magyar gyerekeket attól, hogy mindenfajta őrültek menjenek az iskolába és óvodákba (jaj, csak az ereszcsatornás meg az olaszból hazarendelt pedofilos be ne jusson valahogy!), és elmondják azt, hogy ugyan te fiúnak nézel ki, de ha akarod, vegyél fel nyugodtan szoknyát. (A skótoknál ez necces duma lenne…) Kérdés: azok az „őrültek” mindjárt visznek is szoknyát, hogy legyen mire cserélni a gatyót? Vagy átadják a sajátjukat?... Jaj, Péter, te, aki bejártad a világot, tényleg csak ennyire vagy képes?... Ha már utazgatsz, tartsd nyitva a szemed, s ne csak Moszkvában. És akkor jön a brutál: a mostani harc arról szól, hogy ne engedjük, hogy belenyomjanak minket a szomszédban zajló háborúba. Mondja ezt a külügyeinkért felelős miniszter. És persze ki kell maradnunk ebből a háborúból. Miközben az őt kitüntető Lavrovtól tudhatná, hogy ez nem is háború, csupán egy különleges hadművelet. Épp ezért már az sem stimmel, hogy háborús veszélyhelyzeti kormányzás folyik hazánkban. Ez is micsoda mocskos, ócska duma! Közben hozzáteszi: meg kell védeni az országot és a magyar embereket. Melyikeket? A tiszás vagy a NER-e magyarokat, Péter?... Erről majd jöhet egy új szónoklat!... És az újabb őrület: Ukrajnát bele akarják nyomni az Európai Unióba. Ami (mint a cocilizmusban is jó szöveg volt) „ebben a formában nem igaz!” Ugyanakkor a szokásos feltételek teljesítése után tárgyalhatnak a felvételükről. De az aljasság még hátra van: harcolnunk kell, hogy Magyarország a magyarok országa maradjon. Péter, megártott a szilvából főtt hungarikum? Hát most ki a lószerszámé ez az ország? Vagy tényleg azt gondolod, hogy csak ti vagytok a magyarok?!... Ti, akik az oroszokkal hevertek egy ágyban, és szerelmi háromszöget mímeltek, amikor Trump mellé is bebújtok?...
Orbán harcost nem fogom idézni, tulajdonképpen mindent elmondott első mondataiban: Magyarország támadás alatt áll. Olyan támadás alatt, amellyel szemben csak ők tudják megvédeni. Ezen túl miről beszéljünk? Mindenki értheti, aki akarja: nem kihívója akadt az Orbán vezette pártduónak, hanem egy ellenség támadta meg a hazát. A hazát, amely szerinte nem más, mint az Orbán vezényelte NER. Ez a haza. Orbán értelmezése szerint. Tehát: ha netán börtönbe kerülnek a jövő évi választások után, akkor nem őket zárják be, hanem az országhatárt. És mondja ezt az a normális jellegét vesztett politikus, akinek miniszterelnökként a teljes magyarság sorsáért kellene felelni. Ő tudja legjobban, mit jelentene a választási veresége: erkölcsi, politikai és vagyoni bukta. Azt is tudja, hogy a harcosai nem a hazáért, hanem az ő létéért és jövőjéért szólíttattak harcba. Ez az ő harca. Sein Kampf.
