Írok egy regényt. Az Abcúg.hu internetes oldalon pedig a kormánymédiában vitézkedő ifjú médiamunkásokról jelent meg cikk. Messziről indulunk, de ígérem, mindjárt összeérnek a szálak
Szóval lassan egy éve írom a regényemet, ami számomra a legmeglepőbb, mert régebben még egy hosszabbacska riport is az agyamra tudott menni, türelmetlenül vártam, hogy érjek már a végére – hiába, ilyen egy rendes Kos. Mi több, a Facebook-világot bizonyos szempontból megváltásként éltem meg, hiszen ebben a közegben egyetlen rövid mondattal is el lehet intézni a közlendőt.
Prés alatt | Magyar Hang
Akik hivatásuknak tekintik az újságírást nem tehetnek mást, mint folytatják a munkát, jó lelkiismerettel, napról napra.
Ehhez képest lassan, de biztosan pöckölgetem a történetemet a megvalósulás felé, s mivel már a vége is megvan a fejemben, kezdem elhinni, hogy egy szép vagy nem szép, távoli, vagy nem is annyira ködbe vesző napon leütöm az utolsó entert, és nekiindulok kiadót keresni. Ami ugyancsak jó móka lesz, mivel a sztori egy fiatal srácról szól, akit rögtön az egyetem után kiemel a rendszer, és parádés médiakarriert fut be. Amúgy játszódhatna a Kádár-korban is, hiszen a nagy szisztémák ugyanúgy zabálják fel a lelkeket. És erre tessék, megjelenik a négyes beszélgetés, ahol a kormánymédia név nélkül nyilatkozó ifjai olyasmikről számolnak be, hogy látják ugyan a bajokat, de úgy érzik, semmi rosszat nem tesznek, sőt, kifejezetten szép, szakmai munkákat eresztenek bele a nyilvánosságba, a propagandistákkal meg nincs dolguk, egy füst alatt kikérik maguknak, hogy őket bárki is propagandistának nevezze, csupán kormányt támogató, kormánypárti újságírók ők.
Most pediglen a szálak összeérése: én is épp ott tartok, amikor főhősömben sorra borulnak el a szakmai és morális cölöpök. De talán a legjobb, ha megmutatom, hogy szól nálam az a rész, amiről a négyes interjú alanyai beszéltek. Így talán még teljesebbé lesz a kép.
Szabadkoztak Vonának a kormánypárti sajtómunkások | Magyar Hang
A Pesti Srácok főszerkesztője és a Magyar Idők munkatársa is elhatárolta magát a Terry Black-féle lejáratástól. Az Origo ex-munkatársa elismerte, nem mindig újságírói munkát végeztek.
(részlet)
Megkaptad? Biztos, mit? Ne szórakozz, baromira fontos, hogy mindenhol egyszerre jöjjön, most akkor megkaptad? Feladom, szabad a gazda, a nyomtatott megjelenésért felelős korosabb főszerkesztő három-négy sorozatot ujjbegyez az ajtókereten, lapot húz a stócból, ezt, de e-mailben is nálad kell lennie. Az első sorig jut, több tárgyból bukásra áll, és iskolába is alig jár a trágár diáktüntető, kijön a papírból, ez komoly? Mi? Ez a cikk. Nem értem. Hát hogy ezt kéne közölnünk. Kéne? Jó, okés, hogy ezt közöljük. Miért ne lenne komoly? De hát ez egy diáklány. Igen, tudom, és? Diák. Továbbra sem értem, de ezt ne velem beszéld meg, rendben?
Megnyitja a levelezést, hátha digitálisan másként van, a cím megegyező, oda a remény, feléig jut, kénytelen szünetet tartani, rágógumit matat a fiókban, nem lesz jobb a szájíze, végigolvassa, valamit tenni kéne, de mit, szinte megörül a felettesi hívásnak, át tudnál jönni? Hallom, gondod van az anyaggal. Mondhatom őszintén? Mi az, hogy, nagyon is, mintha valami reakciót várna, nincs kedve megfejteni, belekezd, először is, hogy egy diáklányról van szó, ráadásul olyan információkat hoznánk, amiket nem tudunk ellenőrizni, mert nem nyilvánosak, ergo nem igazolható a sztori, zsákutca, de, hogy tökön szúrjuk vele magunkat, az fix. Ennyi? Ennyi.
Nem Nagy Blanka, az Origo bukott | Magyar Hang
Pert vesztett a kormánypárti portál, mert azt állította, hogy a gimnazista több tantárgyból bukásra áll.
A jelentőségteljes felemelkedéssel induló, zajtalan ajtóbehajtásban végződő sóhajtás rossz ómen, s a baljós folytatásban a vállára támaszkodó tenyér sem jó jel, én is őszinte leszek, ez nem a mi dolgunk, az ilyesmi odafönt, a legmagasabb szinteken dől el, ott pontosan tudják, mi mennyit ér, a következményekkel is számolnak, azzal sem kell törődnöd, félig elébe lép, a szemébe nézve várja a megadásra utaló elernyedést, s mert az nem érkezik, közvetlenebbre váltva folytatja, jó srác vagy, tehetséges, klassz helyed van, és ez csak a kezdet, senki sem mondta, hogy nonstop népünnepély lesz, leveszi róla a kezét, a tekintetébe réved, persze bármikor dönthetsz úgy, hogy neked ez nem megy, nem kötelező sok pénzt keresni, rákacsint. (…)
Most pedig vissza az íráshoz, mert hiába szárnyalom túl magam minden téren, Magyarország valóságát képtelenség utolérni.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/9. számában jelent meg, 2019. március 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/9. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
