Mint ismeretes, a választási törvény 2011-es módosítása óta nyílt meg a lehetősége annak, hogy a hazánkban törvényileg elismert 13 nemzetiség kedvezményes mandátumot szerezzen, avagy legalábbis szószólót küldhessenek a magyar parlamentbe. A 13 országos nemzetiségi önkormányzat listát állíthat a parlamenti választások előtt – ezt akadályozta meg most a Fidesz az országos roma önkormányzat esetében. Jómagam hasonló okokból mondtam le 2017-ben a 22 éve viselt országos német önkormányzati képviselőségemről, mivel a néppárti Jobbik jelöltje lettem: azoknak ugyanis, akik nemzetiségi névjegyzékben szerepelnek, a listás szavazat esetében választaniuk kell, hogy ezt a voksukat nemzetiségi listára vagy pártlistára kívánják leadni. Fontos azonban kiemelni egyrészt, hogy az egyéni jelöltekre való szavazást ez nem befolyásolja, valamint magáról a névjegyzékről nem kell leiratkozni annak, aki most kivételesen inkább pártlistára szavazna.
A regisztráció ugyanis elkülönül a nemzetiségi önkormányzati és a parlamenti választások esetén. Mivel a 25 százalékos kedvezményes mandátum elérésére csak a roma és a német nemzetiségnek van lehetősége számarányuk miatt, a többi nemzetiség alapvetően szavazati joggal nem rendelkező szószólót választhat a parlamentbe. Mivel a Fidesznek az volt az érdeke, hogy a hazai cigány közösség inkább a kormánypártra szavazzon, ezért eddig a parlamenti választások esetén nem is iratkoztak fel annyian a roma nemzetiségi listára, hogy teljes jogú képviselőjük legyen. Itt is érdemes megjegyezni, hogy az Egységben Magyarországért pártszövetség listájára először a néppárti Jobbik jelölt Varga Ferenc személyében olyan politikust, aki hitelesen képviseli majd a hazai roma társadalmat. Eddig tehát a magyarországi nemzetiségek közül egyedül a német közösségnek lett teljes jogú mandátummal rendelkező képviselője Ritter Imre személyében a 2018-as parlamenti választáson.
Mivel 22 éven át törekedtem arra, hogy a hazai németség ezen fontos politikai célja megvalósuljon, nehezen éltem meg azt, ami ezután következett: a szélesebb magyar közvélemény számára Ritter Imre a fideszes kétharmad őrzőjévé vált. Fontos hangsúlyoznom, hogy akkoriban, amikor a listát állítottuk, és felvetődött, hogy a mindenkori kormánnyal szavazzon együtt a képviselőnk, nem tudtuk, hogy ez lesz belőle. Alapvetően azt tartanám helyesnek, hogy azokban az ügyekben, amelyek a magyar társadalmat komolyan megosztják, a hazai németek képviselője ne szavazzon, vagy tartózkodjon. Azokban az esetekben viszont, amikor a fideszes egypárti túlhatalom az országos német önkormányzat stratégiája által (amelynek kidolgozásában részt vettem személyesen) lefektetett értékekkel és alapelvekkel – mint a jól működő demokratikus intézményrendszer, valamint az EU és Németország iránti elkötelezettség – szembe ment, határozottan el kellett volna utasítania a kormány döntéseit. Ehhez képest a „rabszolgatörvényt” ugyanúgy támogatta Ritter Imre, mint a határidő nélküli felhatalmazási törvényt, vagy éppen az MTA és az egyetemek autonómiájának megnyirbálását.
Ráadásul a hírek szerint Ritter a döntései előtt nem konzultál a listaállító országos német önkormányzat vezetőivel sem. Egy kiegyensúlyozottan működő polgári demokráciában véleményem szerint elképzelhetetlen, hogy a jelölő szervezet stratégiájával és elveivel ütköző esetekben a szabad mandátumgyakorlásra hivatkozva szolgálja ki egy kormány érdekeit a képviselő. Miután az önkormányzat ismét Rittert indítja első helyen a 2022-es választáson, a magyarországi német nemzetiség nagy dilemma előtt áll. Mit tegyen hát az a polgár, akinek fontos a hazája sorsa, de a nemzetiségi képviselete is? Véleményem szerint a parlamenti választáson most, egyszeri alkalommal kérje, hogy pártlistára szavazzon, és válassza azt, hogy hazánk megmaradjon az európai nemzetek közösségében Szent István királyunk óta meghozott stratégiai döntésünk szerint. Ezt az egységes ellenzék listája és jelöltjei képviselik. Még egyszer kiemelendő, hogy ez nem jelenti a leiratkozást a német nemzetiségi névjegyzékből, ahogy az fent már említettem! A sorsdöntő választás után, április 4-én nyugodtan megújíthatják majd a parlamenti nemzetiségi regisztrációt, mert remélem, hogy 2026-ban már ismét egy kiegyensúlyozott polgári demokráciában élhetünk mindahányan.
A szerző az Országgyűlés alelnöke (Jobbik)
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/11. számában jelent meg, március 11-én.
