Semmi sem illusztrálja jobban a sportnál, hogy a magyar valóság döntő részben egyetlen ember gondolkodásának kivetülése. Az a tény, hogy a miniszterelnök kitüntetett figyelmet szentel a sportnak, kiemelten a futballnak, politikusoktól a baráti közösségekig viszonyítási pontot, törésvonalat képez a viták során. Elképesztő teljesítmény – mondhatnánk –, mint összesen négy cikluson keresztül kormányfőnek lenni, meg is süvegelhetnénk, ha nem lenne pusztító, nehezen gyógyítható hatása ennek az alapvetően mégiscsak egészségtelen jelenségnek.
Itt most nem arról beszélek, amiről könyv is készült – Rényi Pál Dániel: Győzelmi kényszer –, hogy Orbán Viktor politizálását mennyiben határozza meg a futballról való gondolkodása. Hanem ennek a visszájáról: a mi sporthoz való hozzáállásunkat mennyiben alakítja, torzítja az ő országos jelentőségűvé vált magánügye. Egyre nehezebb a sportot, a teljesítményt pusztán őt magát szemlélni, az agyunkba befészkelte magát valami, ami nem engedné ezt.
Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke nemrég tőle szokatlan módon felemelte a szavát futball és sport összemosása ellen. Abban a tekintetben későn, hogy a kormány bizonyos értelemben már a magyar sportot is privatizálta: a szakszövetségek és az élvonalbeli fociklubok élén túlnyomó részt fideszes káderek állnak. Csakhogy az egyik fideszes képviselő már ellenzéki politikusokat próbál eltanácsolni a focimeccsek látogatásától, ami a jelek szerint elérte Csányi ingerküszöbét. A főváros és a kormány között zajló, a kommunista Kína tervezett egyetemi kampusza körüli szövevényes küzdelemben eközben azért kerül elő a 2023-as budapesti atlétikai vb megvétózása, mert az ellenzék úgy érzi, ezen a ponton tud nagyot ütni a miniszterelnökön. Az olimpiai pályázat gyors elengedése persze azt is megmutatta, hogy Orbán Viktornál a hatalom akarása erősebb a sport szereteténél is.
A sport optimális esetben erősíti egy közösség összetartozását. Nálunk megosztó kampánytéma. Tudjuk, ki miatt. De ezért, vagy épp mindennek ellenére, akkor is, mégis, csak azért is: Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/36. számában jelent meg, szeptember 3-án.
Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!
