Szent Istvánt a mohácsi vészhez kötni nem épp a legszerencsésebb

Szent Istvánt a mohácsi vészhez kötni nem épp a legszerencsésebb

A Szentháromság tér Stróbl Alajos Szent István szobrával a budai várban a Halászbástyánál 1906-ban (Fotó: Fortepan/Széman György)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Nincs senki, aki a kezükbe adna egy történelem könyvet? Valami ilyesmi villanhat át a vérzivataros magyar századok iránt kissé is érdeklődő egyszerű magyar állampolgár fejében, amikor elolvassa azt a hírt, hogy augusztus 29-ig hirdeti fényfestés a Budavári Palotában újjászületett Szent István-termet.

Az ötlettel és a megvalósítással semmi baj, sőt, szuper kis installáció, ahogy a keleti, Duna felé néző palotarész homlokzatán feltűnnek a történelmi helyiség remekműveinek apró részletei, vagy épp Szent István mellett kirajzolódik IV. Béla király és Árpád-házi Szent Erzsébet alakja is. Ahogy az is jó hír, hogy magát a termet felújították és látogathatóvá teszik a nagyérdemű számára.

Az égbe kiáltó kérdés inkább az: a tekintetes uraknak senki sem jelezte, hogy az augusztus 29-i nem épp a legszerencsésebb nap? Ugyan történész berkekben sok vita zajlik arról, mennyire lehetnek pontosak és helytállóak a magyar krónikás dátumok, ugyanakkor azt még a kisiskolások is tudják: ha hihetünk becses elődeinknek, a magyar történelem három tragikus eseménye is augusztus 29-én történt.

E napon esett el idén épp 500 esztendeje az oszmánokkal szembeni védekezés kulcsának számító Nándorfehérvár erődje. Öt évvel később, 1526-ban is e napon szenvedett katasztrofális vereséget Mohács mellett a Magyar Királyság serege a török talán legnagyobb szultánja, Szulejmán hadaitól. A II. Lajos magyar király halálával végződő tragikus esemény egyben a középkori magyar állam végét – és egyes pesszimista hangok szerint nemzetünk innen kezdődő hanyatlását – jelentette. S hogy három nem csak a magyar, hanem Szulejmán igazsága is, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1541-ben, az utolsó „nemzeti király”, Szapolyai János halálát követő évben pont ugyanezen a napon foglalta el csellel Buda várát és tette 145 évre török közigazgatási központtá.

Mindezek fényében bármi, nem témába vágót is augusztus 29-re tenni, nem tűnik átgondoltnak. Még akkor is, ha az a nap idén történetesen vasárnapra esik. Persze, lehet, direkt így időzítettek, hogy a fények kihunytával emlékezzenek Buda vesztére, ám ezt akkor érdemes lenne jelezni az MTI által is kiadott közleményben.

Az augusztus 29-i kataklizmákra persze emlékezni kell, de Szent Istvánt kötni e dátumhoz bármilyen formában, nem épp a legszerencsésebb.