Átszakadt a gát: alig zárult le Turi György mesteredző ügyének, botrányának vizsgálata, ha lehet, még megdöbbentőbb történet rázta meg a magyar úszás világát. És persze úgy általában a hazai sport- és közéletet.
– Bántalmazott az apám. Testileg. Lelkileg. Szexuálisan. Gyermekkoromtól kezdve. Folyamatosan és kiszámíthatatlanul… – erről írt az óév utolsó napjaiban közösségi oldalán Szilágyi Liliána Európa-bajnoki ezüstérmes, ifjúsági olimpiai és Európa-bajnok úszó. Történetét több fórumon mesélte tovább, így arról is értesülhetett a nyilvánosság, hogy évekkel ezelőtt egy családi nyaraláson öngyilkos akart lenni, annyira elviselhetetlennek és kilátástalannak érezte a helyzetét.
Apja, egyben sokáig edzője, Szilágyi Zoltán tagadta a vádakat, jogi lépéseket helyezett kilátásba a lányával szemben, akit arra kért, a továbbiakban ne az ő, hanem az úszó által elmondottak szerint szintén bántalmazott édesanyja nevét használja. Jól csengene egyébként az új név, hiszen az édesanya Gyarmati Eszter úszó és tornász Bara Margit és Gyarmati Dezső lánya. De azt hiszem, ez számít most a legkevésbé az úszónő számára, akit jól érzékelhetően nem a hirtelen indulat vezérel. Nem lephette meg az apa reakciója, s talán húgáé, Gerdáé sem, aki Szilágyi Zoltán védelmére kelt.
Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke azonnal vizsgálatot rendelt el, világossá téve, hogy komolyan veszik a bántalmazások ügyét. Szigorúan jogi értelemben egyelőre nem lehet minősíteni a történetet, ítélkezni, ám ezúttal felesleges óvatoskodás volna az ártatlanság vélelmét mantrázva megállni az első kanyarnál.
Az, hogy Szilágyi Liliána most állt elő megrázó történetével, talán részben magyarázható azzal, hogy egyre többen szánják el magukat hasonló lépésre. A nyilvánosság elé álló, a magánéletük titkait feltáró, így magukat bizonyos értelemben kiszolgáltató bántalmazottak ma már jóval több empátiára számíthatnak, mint korábban. Az úszónőről tudható volt, hogy évek óta nem az apja edzi, s egyes korábbi, a napokban értelmet nyert nyilatkozatai is jelezték, hogy valami nincs rendben körülötte. Akárkinek a verzióját tartjuk hitelesnek, nehéz elképzelni, hogy valaki nyomós indok nélkül ilyen vádakkal illesse az egyik legközelebbi hozzátartozóját. Hogy így keresse a rivaldafényt. Nem mondok újat azzal, hogy az abúzusok többsége látens marad, ezért is üdvözlendő azok bátorsága, akik kilépnek a fényre.
Van egy olyan általános tanulság, amelyet már most meg merek fogalmazni. Nem feltételezem, hogy tudatos ártó szándék motiválja, de rendkívül veszélyesnek tartom azt a politikai szlogent, hogy a gyermek neveléséről kizárólag a szülő joga dönteni. Egyszerű igazságnak tetszik, mint az, hogy az anya nő, az apa férfi, ám egy idealizált családképből indul ki. A buktatókkal teli családi élet nem szappanopera. Biztos, hogy az szolgálja a gyermek érdekét, ha minden megkérőjelezhetetlen, ha minden a négy fal között marad, amit a szülő tesz? Egy sportoló (vagy művész) egyszerre van kiváltságos és különösen nehéz helyzetben, ha a bántalmazásáról vagy arról beszél, hogy olyan pályát kényszerítettek rá, amit magától bizonyosan nem választana. Garantált a közfigyelem, aminek persze minden hátránya is sújtja. A közvélemény szimpátiája mindenesetre most Szilágyi Liliánáé.
A magyar közélet állapotáról, érettségéről is látleletet ad majd, hogyan alakul a történet, illetve milyen tanulságai, következményei lesznek.
Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/2. számában jelent meg, január 7-én.
