Tegyük fel egy pillanatra, hogy a BLM-szobrot ledöntő csoport tagjai, vagy korábban a szivárványos zászlókat letépő, elrabló emberek, esetleg azok, akik a Pride-on rendre megdobálták a melegeket, nem tanulatlan, sikertelen emberek, akiket az élet lassan, de biztosan sodort a szélsőséges, gyűlölködő közösségek felé – az egyetlen helyre, ahol befogadták őket, nem nevették ki őket, és „bajtársakra” leltek –, hanem valóban keresztény-konzervatív, a hagyományos családmodell mellett kiálló emberek. Tegyük fel!
De ha az ő motivációjuk a konzervatív értékek őrzése, a családok védelme, és még véletlenül sem a homofóbia, akkor hol voltak az elmúlt években? Hol voltak akkor, amikor a kormány szó szerint hazamenekítette Peruból a pedofil nagykövetet, Kaleta Gábort? Hol voltak akkor, amikor a 19 ezer pedofil felvételt tároló Kaleta nem letöltendő börtönt, hanem nevetségesen alacsony pénzbírságot kapott? Én nem emlékszem, hogy a „normalitásért” oly lelkesen küzdő férfiak felemelték volna a hangjukat azon, hogy a kormány minden eszközzel próbálta eltussolni az ügyet, hogy nem zárták börtönbe Kaletát.
Akármennyire is próbálom felidézni, a Borkai-eset után sem láttam vonulgató keresztény hagyományőrzőket, nem láttam, hogy ezek a csoportok ebben az esetben kiálltak volna a hagyományos családmodell mellett – amely, ugye, úgy szól, hogy az apa férfi, az anya nő; és a lányoddal egyidős k...ákat pedig nem dugsz gruppenben luxusjachton. Maradjunk annyiban, hogy a hagyományos, keresztényi családi értékek és a k...ázás nem feltétlenül férnek meg egymás mellett.
Decemberben sem láttam tüntető konzervatív-keresztény férfiakat, akkor, amikor a Fidesz alapítója, a gránitszilárdságú alkotmányt megíró Szájer József melegorgián vett részt Brüsszelben. Mert azért lássuk be: ha valaki két tucat férfival folytat szexuális viszonyt, az nem feltétlenül nevezhető konzervatívnak, családbarátnak, hagyományosnak, kereszténynek.
Ezek valós, emberek életét valóban megkeserítő, családellenes, keresztény értékekkel nehezen összeegyeztethető cselekmények voltak. Egy ideiglenesen kihelyezett szoborhoz képest jóval fajsúlyosabb ügyek: konkrétan mindegyik eset kapcsán felmerül a bűnelkövetés gyanúja, kettő esetben pedig a házasságtörés is. Ha valaki tiszta szívből szeretné védeni a hagyományos értékeket, a családokat, a keresztényi irányvonalat, annak kutya kötelessége lett volna kiállnia a Borkai-, a Kaleta- és a Szájer-ügy ellen.
Akit azonban azok a dolgok nem háborítottak fel, nem ítélte el, nem gondolta, hogy ez ellen tenni kell valamit, az milyen jogon borítgat szobrokat, lop el zászlókat, és hergel a homoszexuális embertársai ellen? Ha Szájer melegorgiára jár, az rendben van, de ha két hétre kikerül egy szivárványos szobor, az nincs? Ha Kaletát hazamenekíti a Fidesz–KDNP a felelősségvállalás elől, az elfogadható, de a Pride-ot tiltsák be a keresztényi értékek és erkölcs miatt? Borkai k.rvázhat, de két felnőtt ember szerelmi kapcsolatát ítéljük el, csak azért, mert azonos neműek?
Mégiscsak lehet, hogy a fenti csoportok nem konzervatívak, nem keresztények, csupán gyűlölködő, sikertelen emberek, akik a kutyához hasonlóan azt azért megtanulták, hogy abba a kézbe nem harapunk bele, amelyiktől enni kapunk?
A szerző PhD-hallgató
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/15. számában jelent meg április 9-én.
