A hírek szerint a most lezárult jelentkezési folyamatban 21 ezren jelentkeztek első helyen valamilyen pedagógusképzésre, ami 2024-hez viszonyítva 15 százalék fölötti emelkedés. Ezt az örvendetes tényt a kormányzat emberei „természetesen” saját intézkedéseik sikereként próbálják eladni, holott – ugye, még emlékszünk – a béremelésért a tanárok és szimpatizánsaik hosszasan sztrájkoltak, polgári engedetlenkedtek, tüntettek, mire dicső vezetőink mindig Brüsszelre mutogattak, hogy majd csak uniós pénzekből lesz emelés.
A g7 a felvi.hu adatainak elemzése során ráadásul megállapítja, hogy a nappali képzésre jelentkezők száma is nőtt mintegy 20 százalékkal. A portál ugyanakkor leszögezi, hogy a legtöbben továbbra is a levelező képzésekre jelentkeztek (több mint 15 ezren), márpedig ők többségükben olyanok, akik vagy megfelelő képesítés nélkül dolgoznak már pedagógusként, vagy akik tanítható tárgyaik számát kívánják bővíteni.
Hasonló problémát feszeget a Népszava is, amikor idézi az Európai Bizottság 2024-es Oktatási és Képzési Figyelőjét, miszerint „a koragyermekkori és gondozási programokra, valamint a tanítóképzésre jelentkezők túlnyomó többsége (78 százalék) részidős képzésekre jelentkezett, azaz ők sem új jelöltek, hanem már gyakorló tanárok, akik a képesítésük szintjét szeretnék emelni”.
Mindezzel persze nőhet a szakképzett pedagógusok száma és aránya, ami javíthatja az oktatás minőségét, de a pedagógushiány ettől nem fog enyhülni, hiszen még a most jelentkezett, a tavalyinál ötödével több nappalis (5500 fő) sem lesz képes pótolni az évente 7-8000 nyugdíjkorhatárt elérő nevelőt.
A jelentkezők száma amúgy is kétséges mutatója az eljövendő helyzetnek: a már említett Népszava-cikkben Totyik Tamás PSZ-elnök leszögezte, hogy a jelentkezés nem jelent egyet a sikeres felvétellel, a sikeres felvétel pedig a diplomaszerzéssel, hiszen egyes intézményekben már az első félévben lemorzsolódik a felvettek negyede. Ennél is csúnyább képet mutat az Eduline éppen egyesztendős írásában szereplő példa: 2017-ben 4860 óvodapedagógus-képzésre jelentkező közül 1720-at vettek fel, akik közül mindössze 529 fő végzett. Ez nincs 11 százalék! Ehhez képest optimista az a négy éve megjelent tanulmány, amely szerint a tanárképzést elkezdők mintegy 15-20 százaléka jut el addig, hogy a gyakornoki idő után pedagógus1 kategóriában elkezdjen dolgozni.
Ez utóbbinak az is oka, hogy a sikeresen diplomázók közül jó páran eleve nem pedagógusnak készültek. Már 50-55 éve is (távolabbi tapasztalataim nincsenek) nagyon sokan azért jelentkeztek tanító- vagy tanárképzőbe, mert képességeik vagy korábbi tanulmányi eredményeik alapján máshova nem volt esélyük bekerülni, ám mindenáron diplomát akartak szerezni, de – a gyerekek szerencséjére – eszük ágában sem volt tanítani. Sokan pedig azért nem lépnek a pályára (vagy hagyják el hamarosan), mert megszerzett tudásukat másutt jobban tudják kamatoztatni. A ’90-es években például a nyelvszakos tanárokat és bölcsészeket lasszóval fogták a betelepülő multik, mert a különféle szakmákat ugyan nem, de a nyelvet legalább tudták. Önmagában mindez nem is lenne baj, hiszen számos honfitársunk szerzett eredetileg valamilyen pedagógiai végzettséget, de mindannyiunk örömére egész más pályán ért el óriási sikereket.
Egy azonban biztos: a 2024 szeptemberében munkába állt pályakezdő pedagógusok száma (2083 fő) nem ad okot különösebb optimizmusra, ha tudjuk, hogy idén (megint csak a PSZ becslése szerint) nagyjából 7500-an érik el a nyugdíjkorhatárt.
