Szégyen, hogy ebben a súlyos helyzetben Magyarország tettleg Európa ellenségeit támogatja. A Brüsszel elfoglalásáról handabandázó orbáni demagógia pedig végképp elszigetel bennünket nyugati szövetségeseinktől.
Publicisztika
Két hónappal az EP-választás előtt úgy tűnik, nagyon billeg Orbán mesterterve Brüsszel elfoglalásáról.
Az Orbán-rendszer visszalépést hozott a magyar politikai kultúrában azzal is, hogy a 2010-es hatalomra jutás óta egyetlen teljes listavezetői vagy miniszterelnök-jelölti nyilvános vita sem zajlott le.
Sok százezres tömeg biztosítja saját létfenntartását, (szó szerint) ennivalóját a német-osztrák diszkontok szortimentjéből. Számukra ezen üzletek „lölősítése” egyenlő lenne a végítélettel.
Miként is ugrott neki a párt a megújulást, feltámadást hirdető időszaknak?
A gladiátorharcot egyetlen módon nyerheti meg a polgár: ha nem vesz benne részt. Ez csak úgy lehetséges, ha nem az arénában kezdi el a lényeget látni, hanem még odaúton felismeri, hogy épp megpróbálják kicsavarni kezéből a nyilvánosságot.
Tegye fel a kezét, aki már kitalálta, ki a felelős az infláció, stagnálás, meghiúsult növekedés miatt? Úgy van, helyesen tippeltek: Gyurcsány, Brüsszel, migráncsok, nemváltó óvodások, pedofíliasivalkodók. A helyes megfejtők közt kitöltetlen nemzeti konzultációs íveket sorsolunk ki.
Ebédelnénk, a pincér arra jár, még nem tetszettek dönteni, állapítja meg rosszallóan, továbbsiet, a hölgy utána szól: kérem, segítsen, ez mi? Hogyan készül? A pincér kelletlen. Hogy mit tetszik?
Az MCC a közoktatás helyzetéről és reformjáról beszél anélkül, hogy reális képet festene róla vagy tényleges újításokat várna el bárkitől is.
Szerelemmé kell lenni, borrá kell lenni, hogy valamit kezdeni tudjunk ezzel a nyomorúságos élettel. Csók és korty csak megsavanyodik a felnőtt szájban.
Hogyan lesz Jézus halála és feltámadása a félelem ellen ható örömmé? Megnyugtató a válasz: nem csupán egyszeri vidámságra, gyorsan elillanó örömre hív a húsvét, hanem folytonos, bizalomra épülő bátorságra.
Hiába tiltakoznak hevesen különféle kormányközeli szereplők, a Most vagy soha! tökéletes kurzusfilm. A múlt készen tálalt, kritikátlan illúziója – ez a NER lényege, amit Rákay Philip tagadhatatlan szenvedéllyel ragadott meg.
Minden jó vers nem csupán a tényekre, hanem a valóságra nyit szemet. A vers segítő, mitologikus, csökönyös jószág.
Ha a Varga Judit által festett kép a valóságos, akkor a bántalmazott nőt politikai okokból visszaküldték bántalmazójához, hogy tűrjön, hogy viselje el a fizikai, lelki és verbális erőszakot, mert ez most a párt érdeke. Oh, mennyire polgári, mennyire keresztény!
Van a könyvespolcomon egy könyv, amely lapjaira szakadva, valójában részekből összerakva foglal el – mindezek ellenére – nagyon is előkelő helyet. Ez az a darab, amit talán a legtöbbet forgatok.