Változó közhangulat, változatlan tanulságok

Kétségtelen, hogy a 2019-es önkormányzati választás fontos fordulópontot jelentett a magyar politikában. Az is nyilvánvaló azonban, hogy mind a kormánypárti, mind az ellenzéki nyilvánosságnak nehezére esik, hogy a maga helyiértékén kezelje a történteket. Ezt jól mutatja az a szélsőséges hangulatingadozás, amellyel a két tábor az azóta megtartott időközi választások eredményéhez viszonyul.

Amikor a jobbikos Budai Lóránt nem várt fölénnyel győzött az elsőre még rendkívül szoros eredményt hozó, a Fidesz nyomására megismételt jászberényi polgármester-választáson, a kormányoldalon kisebbfajta pánik uralkodott el, míg az ellenzék már a 2022-es győzelmet is kezdte a zsebében érezni. A fideszes Dézsi Csaba András győri, szintén nagy arányú győzelme óta viszont fordult a kocka: a lelkesebb kormánypárti megmondóemberek már az ellenzéki összefogást temetik, de a másik oldalon is sokan tartanak az ellenzék megtorpanásától, lendületének megtörésétől.

Az önkormányzati választásnak valóban fontos tanulságai vannak kormány és ellenzék erőviszonyára nézve, de jóval összetettebbek, mint ezek a reakciók mutatják. Most, hogy túl vagyunk a győri időközi választáson – mint egy megkésett záróakkordon –, érdemes felidézni ezeket a tanulságokat.

Először is fontos leszögezni, hogy a Fidesz egyáltalán nem szerepelt rosszul 2019 őszén. „Békeidőben” ugyanezt az eredményt a párt akár sikerként is kommunikálhatta volna. A Fidesz azonban túl sokáig és túl nagyokat nyert ahhoz, hogy ez most ne üssön vissza: gyakorlatilag 2006 ősze óta minden országos választást behúzott, amihez képest a legkisebb visszaesés is könnyen vereségnek látszik. Az ellenzék pedig nemcsak fontos szimbolikus győzelmeket aratott, de hosszú idő óta először érezhette a siker ízét. Így lett egyértelmű ellenzéki győzelem abból az eredményből, amely nagyvárosi szinten ugyan az ellenzék, kistelepülési szinten viszont a kormánypárt dominanciáját mutatta.

Másodszor a Fidesz nem azért veszített a nagyvárosokban, mert kevesebben szavaztak volna rá, mint korábban. Sőt, számos helyen még növelni is tudta szavazatainak számát: így történt ez több fővárosi kerületben, és Tarlós István is több voksot kapott, mint 2014-ben. Részben ezért is érhette meglepetésként az eredmény a Fideszt, hiszen látták, hogy helyben most is képesek hozni a számaikat. Az ellenzéki koordináció azonban egyesíteni tudta a kormányellenes szavazatokat, amivel szemben a kormánypárti induló több városban és kerületben is alulmaradt.

A Fidesz számára kedvező városokban viszont ez sem volt elég: ez történt Győrben is, ahol még a botrányba keveredett Borkai Zsolt is nyerni tudott, nemhogy az őt követő elfogadhatóbb jelölt. Az arról való tudásunk viszont változott, melyek a Fidesznek kedvező városok és kerületek. Mint kiderült, ez már nem mondható el Buda nagy részéről, és olyan megyeszékhelyekről sem, mint Tatabánya vagy Szombathely.

Harmadszor jól látszik az is, hogy a fentebb említett területi megoszlás a Fidesznek kedvez. Az ellenzék már 2018-ban is erősebb volt számos nagyvárosban, de a környező kistelepülések kormánypárti fölénye miatt mégsem tudta elvinni az adott választókerületet. Ami azt jelenti, hogy egy parlamenti választáson a koordináció szükséges, de nem elégséges feltétele az ellenzéki sikernek. Ahhoz, hogy az ellenzék győzni tudjon, az országos támogatottságának nőnie kellene vagy a Fideszének csökkennie.

A kormánypárt azonban 2019 során erősödött: ezt mutatták az európai parlamenti választás – és ezt fedték el az önkormányzati választás – eredményei. Bár a legújabb felmérések szerint a Fidesz támogatottsága 2019 ősze óta csökkent, ez egyelőre annyit jelent, hogy visszaállt a 2018-as szintre. Ilyen erőviszonyok mellett az ellenzéki együttműködés legfeljebb a kétharmad megakadályozására lenne elég egy országgyűlési választáson – de mint tudjuk, erre 2018-ban is elég lett volna.

Van azonban még egy tanulsága az önkormányzati választásnak, amit a Fidesz vont le: nevezetesen az, hogy az idő nem nekik dolgozik. Hiszen a területi megoszlás mellett életkori megoszlás is létezik, és a jelek szerint nem állnak túl fényesen a fiatalabb generáció körében. Ezt mutatják legalábbis a fiatalok megnyerésére tett látványos – bár nem mindig meggyőző – kormánypárti kísérletek, valamint az ezt a korcsoportot leginkább megszólítani képes Momentum elleni támadások.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az ellenzéknek elég ölbe tett kézzel várnia. Ugyanis míg az ellenzéki pártok azzal voltak elfoglalva, hogy technikai választ adjanak arra a kérdésre, hogyan tudják egyesíteni a szavazóikat, addig a Fidesz újabb és újabb politikai választ adott arra a kérdésre, hogyan legyen több szavazója. A tavaly megvalósult választási együttműködést követően az ellenzéknek is erre a kérdésre kell politikai választ adnia. Ezt pedig még egyetlen párt helyett sem végezte el a demográfia.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/5. számában jelent meg január 31-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/5. számban? Itt megnézheti!