Üzenet az ország másik felének

Orbán Viktor 2010-ben történelmi lehetőséget kapott arra, hogy új pályára állítsa Magyarországot, és kétharmados felhatalmazással az ország egészének érdekében kormányozzon. Ezt a lehetőséget elsősorban saját politikai-gazdasági hatalmának bebetonozására használta fel, és úgy döntött, hogy egyre nyilvánvalóbb módon csak az ország egyik felének fog politizálni.

A 2014-es és a 2018-as választás visszaigazolta ezt a stratégiáját, hiszen az általa megalkotott új választási rendszerben a szavazók valamivel kevesebb mint a felének támogatását – 44, illetve 49 százalék – újra kétharmados parlamenti többségre tudta váltani.

Így annak sem érezte szükségét, hogy 2018-as győzelmét követően akár a legapróbb gesztust tegye a fél ország felé, amely nem rá szavazott.

2020-ban a történelem ismét rátalált Orbán Viktorra. Ezúttal nem lehetőség, hanem kihívás formájában, hiszen Magyarország a rendszerváltás utáni időszak legsúlyosabb válságával kénytelen szembenézni. Egy felelős miniszterelnöknek ebben az esetben az ország egészének érdekében kell politizálnia, és ezt egyértelművé is kell tennie, különösen a nem kormánypárti választók számára. Erre még inkább szükség volna egy olyan bizalomhiányos állapotban, amilyen Magyarországon mára kialakult, mivel az ellenzéki szavazók többsége az eddigi tapasztalatai alapján nem feltételezi, hogy a rendkívüli helyzetben hozott intézkedéseket a kormányfő ne saját hatalmának további növelésére használná fel. A gesztusok azonban most is elmaradtak és máig váratnak magukra.

A kormány és médiája ezzel szemben azt sulykolja, olyan időket élünk, amikor az ellenzéki pártoknak kellene gesztusokat tenniük, együttműködőnek mutatkozniuk. Hogy erre miért van ennyire égető szükség abban a helyzetben, amikor a kétharmados fideszes kormánytöbbség gyakorlatilag bármit megtehet és eddig sem habozott bármit megtenni, az rejtély. Valóban visszatetsző lehet, ha egy-egy ellenzéki szereplő politikai hasznot akar húzni a válsághelyzetből, és látványosan ennek megfelelően nyilatkozik vagy cselekszik. De még ha történik is ilyen, az sem hátráltatja semmiben a koronavírus elleni küzdelmet. Akár együttműködő az ellenzék, akár nem, a kormánynak jelenleg is minden eszköze megvan arra, hogy hatékony lépéseket tegyen a járvány megfékezésére.

Az ellenzéki kritikák nem akadályozzák a kormányzati cselekvést, így az egyetlen észszerű érv az együttműködés követelése mellett a pánikkeltés megelőzése lehetne. Az utóbbival a kormánymédia előszeretettel vádolja az ellenzéki pártokat és főként az ellenzéki sajtót. De a gyakorlatban ez az érv sem állja meg a helyét. A kormánytól független sajtó beszámolói és híradásai az eddigiekben sem keltettek pánikot, viszont segítettek tudatosítani a helyzet komolyságát, s ezzel körültekintőbb, felelősebb magatartásra ösztönözték azokat, akik ezekből a médiumokból tájékozódtak.

Ezzel szemben a kormánypárti sajtómunkások egy része az utolsó pillanatig – Orbán Viktor emlékezetes éjjeli bejelentéséig az iskolabezárásokról – igyekezett bagatellizálni a helyzetet, és megkérdőjelezni a vírus veszélyességét.

Azokat pedig, akik hetekig ezt hallgatták, érthető módon nehezebb meggyőzni az ellenkezőjéről. Vajon melyik hozzáállás hátráltatta inkább a fertőzés elleni védekezést?

A kötelező ellenzékhibáztatáson persze nem szabad meglepődni egy olyan országban, ahol a kormányzás évek óta egyenlő az ellenzék ellen folytatott háborúval. De ezzel a Fidesz nem csupán az ellenzéki pártoknak és az ellenzéki sajtónak üzen, hanem gyakorlatilag a fél országnak, amely nem szavazott és várhatóan a jövőben sem szavaz rájuk. Üzen minden fake newsozással, minden sajtótájékoztatón tanúsított arroganciával, minden, az újságírókkal szemben kilátásba helyezett szankcióval. Ahogy üzen azzal is, amikor nem képes felhagyni a migránsozással, és rutinszerűen zsarolja, illetve fenyegeti a tanárokat vagy az orvosi kamarát (hogy aztán másnap maga jelentse be, amit azok elérni próbáltak). Azt üzeni, válsághelyzet ide vagy oda, semmi sem változott: miközben négyötödös megerősítést kér a parlamenttől, Orbán Viktor ma is csak az ország felének akar politizálni.

Ha egy kormány gesztusokat vár az ellenzéktől – ráadásul egy módszeresen legyengített ellenzéktől –, először neki magának kell gesztusokat tennie. Ha egy kormány valóban elejét akarja venni a pániknak, azt nem az újságírók fenyegetésével fogja elérni, hanem a közbizalom erősítésével. Ma Magyarországon sokan nemcsak a járványtól és a közelgő gazdasági válságtól tartanak, de attól is, hogy Orbán Viktor most fejezi be, amit elkezdett, és abszolút hatalomra tesz szert. Ha nem ez a cél, itt lenne az ideje, hogy a hatalmon lévők egy új üzenetet küldjenek az ország másik felének. Persze ezt remélni súlyos naivitás lenne – még akkor is, ha történelmi időkben bármi megtörténhet.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/13. számában jelent meg március 27-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az üzletekben vagy digitálisan! És hogy mit talál még a 2020/13. számban? Itt megnézheti!