Jól kezeli-e a koronavírus-válságot a magyar kormány? Bármilyen időszerűnek tűnik is ez a kérdés két héttel a járvány vélelmezett tetőzése és két hónappal az első korlátozások bevezetése után, ebben a formában valószínűleg nincs sok értelme feltenni. És nem csupán azért, mert úgyis előre tudjuk, hogy kormánypárti oldalról határozott „igen”, míg ellenzéki oldalról ugyanilyen határozott „nem” lesz a válasz. Az alapvető problémát az jelenti, hogy nem egy válságról beszélhetünk, hanem kettőről: az egyik az egészségügyi veszélyhelyzet, míg a másik a részben a járvány, részben az annak megfékezésére tett kísérletek következtében előállt gazdasági visszaesés.
Persze még ha ezt a megkülönböztetést meg is tesszük, akkor sem könnyű megmondani, mit tekinthetünk megfelelő – illetve nem megfelelő – válságkezelésnek. Vegyük az egészségügyi válságot. Ellenzéki szemszögből igen jó érvek hozhatók fel amellett, miért elfogadhatatlan, amit a kormány ezen a területen válságkezelés címén művel. Egészen dermesztő, ahogy a Fidesz ezt a helyzetet is szokásos politikai játszmáinak folytatására használja fel (lásd a rendkívüli jogrend körüli zsarolási színjátékot vagy a Budapest főpolgármestere ellen indított, egészen kisstílű karaktergyilkossági játszmát), illetve olyan intézkedések bevezetésére, amit békeidőben sohasem mert volna meglépni (ilyen a védekezés ürügyén előkészített várható kórházi ágyszámleépítés). A járvánnyal kapcsolatos adatok kezelésének és kommunikálásának módja emellett már csak hab a tortán.
Ám míg mindez többé-kevésbé evidens a híreket legaktívabban követő kormánykritikus választók számára, egyáltalán nem biztos, hogy a társadalom többségének ítéletét ez fogja meghatározni. Bár igazán objektív fogódzók nincsenek – s mint arról fentebb szó esett, a kormány által közölt adatok sem transzparensek –, a közbeszédben mégis kirajzolódik egy-két kézzel fogható, akár látványosnak is mondható szempont, amelyek alapján nemzetközi összehasonlításokat tehetünk. Ilyen különösen a halálozások száma és az egészségügyi ellátórendszer teljesítménye. Lehet, hogy Magyarországon kiugróan magas a megbetegedésekre jutó halálozások aránya, és az is lehet, hogy ezen a téren a régióban például Szlovákia sokkal „jobban teljesít”. De a legtöbben valószínűleg nem ezeket a nüanszokat tartják szem előtt, hanem azt, hogy itthon továbbra is százas nagyságrendű halálozásról beszélünk, szemben Olaszország vagy Nagy-Britannia tízezres nagyságrendű adataival.
Ugyanígy fontos viszonyítási alapot jelenthetnek azok a hírek, amelyek például az észak-olaszországi egészségügyi rendszer összeomlásáról szóltak. Egy hasonló szcenárió politikai szempontból akár végzetes is lehetett volna az Orbán-kormányra nézve. Az egészségügyi rendszer túlterhelése azonban nem következett be, nem láttunk a lombardiai állapotokhoz fogható jeleneteket. S míg egy kórházból idő előtt hazaküldött, súlyosan beteg hozzátartozó vagy egy, a járványhelyzet miatt elmaradt kezelés komoly megrázkódtatás egy-egy család számára, az összképet ez legfeljebb árnyalni fogja, de alapjaiban nem változtatja meg. Hacsak az engedélyezett lazítások nem vezetnek a járvány hirtelen felfutásához, várhatóan az a benyomás fog kialakulni, hogy Magyarország jóval szerencsésebben vészelte át a koronavírust, mint a hírekben gyakran szereplő országok.
Vagyis hiába jogosak az ellenzéki kritikák a válsághelyzet végtelenül cinikus és gátlástalan kihasználását illetően, ennél valószínűleg sokkal többet nyom a latban, hogy nálunk viszonylag kevés áldozatot követelt a járvány. De visszatérve eredeti kérdésünkre: ha ez így marad, az azt jelenti, hogy a kormány jól kezelte a válságot? Korántsem. Sokkal inkább arról van szó, hogy a Fidesz sikerrel ugrotta meg az első akadályt, amit az egészségügyi veszélyhelyzet kezelése jelent, így megítélésének alakulása elsősorban – sőt szinte kizárólag – azon fog múlni, mit tud kezdeni a gazdasági válsággal. Ha az utóbbi kezelésének is pozitív lesz a mérlege, az hatalmas győzelem lehet Orbán Viktor számára. Ha viszont nem, az a vírushelyzet kezelésének sikerét is könnyen lenullázhatja.
Az elemzők az elmúlt hetekben rengeteget írtak a kormány eddigi gazdaságpolitikai lépéseiről, azok várható hatásairól és esetleges hiányosságairól. Ennél azonban fontosabb, hogy – nem úgy, mint egy eddig ismeretlen világjárvány esetében – a választóknak sokkal inkább megvannak a maguk határozott elképzelései arról, mikor számít sikeresnek a válságkezelés ezen a területen. Ráadásul az, hogy a munkanélküliek munkához jutnak-e, hogy a megtakarítással nem rendelkező családok elkerülik-e az egzisztenciális összeomlást, hogy a vállalkozások bedőlnek-e vagy fellélegeznek, nem azon múlik, mennyire hatékony az aktuális kormányzati propagandakampány.
Vagyis hosszú évek kommunikációs kormányzása után a Fidesz politikája most kerül igazán a valóság mérlegére. Amiben az a szomorú, hogy egy globális katasztrófahelyzet kellett annak a kikényszerítéséhez, amire a magyar politikai közösség nem volt képes.
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Több a zászló rovat elemzéseit itt olvashatja.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/20. számában jelent meg május 15-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/20. számban? Itt megnézheti!
