Nem szívesen lenne az ember most a gödiek helyében: a jobb sorsra érdemes települést egyszerre sújtja a kormány végtelenül cinikus erőpolitikája és az ellenzéki pártok torzsalkodása. A város lakói egészen biztosan nem olyan figyelemnek örültek volna, amilyenben azóta van részük, mióta az ellenzéki polgármester és alpolgármesterei között kialakult helyi ellentét országos DK–Momentum-konfliktussá nőtte ki magát. Erről sokat elmondtak-leírtak már az elmúlt napokban, mégis kevés szó esett a kialakult helyzet két fontos aspektusáról. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy ahol ilyen látványos üggyel van dolgunk, ott könnyen válhatunk optikai csalódás áldozataivá.
Az első optikai csalódás abból adódik, hogy érthető módon mindenki a „problémás” településre koncentrál, és nem arra a számtalan másikra, ahol nincs probléma. Valójában nem az a különös, hogy Gödön konfliktus alakult ki az újonnan vezető szerepbe került ellenzéki pártok között, hanem az, hogy ez az egyetlen hely, ahol számottevő konfliktusról beszélhetünk. (A budapesti kerületek közül Kispestet lehetne még említeni, de ott annyiban más a helyzet, hogy a városrész régóta baloldali vezetésű, így a problémák nem az újszerű hatalmi viszonyokban gyökereznek.) Ez pedig egyáltalán nem rossz mérleg annak fényében, hogy a Fidesz évek óta úgy állítja be az ellenzéket, mint amelynek pártjai csak „káoszkoalíciót” alkothatnak, és képtelenek az együttes kormányzásra. Az összképet tekintve Göd esete sokkal inkább a kivétel, mintsem a szabály, ami akár megalapozatlannak is mutathatná mind a Fidesz vádjait, mind a szavazókban felmerülő esetleges aggályokat.
Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy az ügy folyamatos napirenden tartása ennek épp az ellenkezőjét demonstrálja. Ha tetszik, ha nem, ebben megvan a maga szerepe a még sajtószerűen működő sajtónak is, amely – helyesen – nem hallgatja el az ellenzéki pártok közti ellentéteket, hanem azokról is beszámol, illetve teret ad a róluk születő értelmezéseknek. Még nagyobb a szerepe a Fidesznek, amelynek elemi érdeke, hogy a legkisebb efféle ügyet is felhangosítsa – hát még ha a közreműködésétől függetlenül egyre nagyobb ügy válik belőle. De érdekes módon a gödi történet felépítésében a prímet jelenleg két ellenzéki párt, a DK és a Momentum viszi, amelyek úgy viselkednek, mintha nem abban lennének érdekeltek, hogy a közvélemény úgy érzékelje: az ellenzék egész jól vizsgázott a 2019-es önkormányzati választásokat követően a lokális együttműködések terén.
Itt jutunk el a második optikai csalódáshoz. Eddigi tapasztalataink alapján hajlamosak lehetünk ezt a jelenséget az ellenzék szokásos bénázásának tekinteni, illetve – politikai ízlésünktől függően – a momentumosok forrófejűségének vagy Gyurcsány Ferenc intrikus természetének betudni. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy pusztán arról van szó, hogy az ellenzéki pártok nem járnak el racionálisan, és nem képesek felülkerekedni rossz beidegződéseiken. Azt ugyanis bizonyára a DK és a Momentum is világosan látja, hogy az összellenzéki érdeket e konfliktus mielőbbi – lehetőleg csendes – lezárása szolgálná, és nem országos jelentőségű üggyé emelése. Így sokkal logikusabb magyarázat, hogy az alapvetően helyi ellentét azért fajulhatott el idáig, mert a szóban forgó pártok jelenleg a saját érdekeiket tartják szem előtt, nem pedig az összellenzéki érdeket.
Ennek magyarázatához azt is figyelembe kell vennünk, mennyit változott az általános politikai helyzet 2019 ősze óta. Az önkormányzati választásokon elért siker lélektani fordulópontnak tűnt, és az ellenzéki pártok kezdtek hinni abban, hogy jó stratégiával a Fidesz verhető. Ennek megfelelően a teljes körű kooperáció útját választották, s bár helyi feszültségek hamar kialakultak – lásd Kispest, de a gödi vihar sem a semmiből jött –, azok nem befolyásolták a pártok országos együttműködését. Csakhogy 2020 tavaszán beütött a koronavírus, és az ellenzék lendülete olyannyira megtört, hogy a felmérések már egy újabb Fidesz-kétharmad lehetőségét sem zárják ki. Ha pedig nincs reális esély a győzelemre, akkor – mint azt 2018-ban is láthattuk – a pártok abban lesznek érdekeltek, hogy saját pozíciójukat javítsák a többiek rovására. Különösen az ellenzék két legerősebb pártja, a DK és a Momentum, amelyek természetes rivalizálását eddig lefojtotta a taktikai együttműködés.
Nem valószínű tehát, hogy egy helyi ellentét mérgesedett el odáig, amíg országos szinten is kezelhetetlenné vált. 2019 őszén, majd azt követően ugyanis kiderült, hogy az ellenzéki pártok többnyire képesek együttműködni, ha akarnak. Sokkal inkább arról van szó, hogy két ellenzéki párt elérkezettnek látta az időt, hogy egy helyi konfliktus apropóján lejátsszák saját magasabb szintű meccseiket. S mindezt feltehetőleg azért, mert jelenleg nem fogadnának arra, hogy Magyarországon 2022-ben kormányváltás lesz, így saját érdeküket az összellenzéki érdek elé helyezik. Vagyis aki alapvetően jóval karakteresebb, „belemenősebb” politizálást várna az ellenzéki pártoktól, az sem örülhet igazán: a most felszínre került ellentétek nem azt mutatják meg érzékeny barométerként, mennyire elvszerű egy adott formáció, hanem azt, hogy mennyire hisz még a győzelemben.
Pápay György Több a zászló című rovatának elemzéseit itt olvashatja.
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/33. számában jelent meg augusztus 14-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/33. számban? Itt megnézheti!
