Donald Trump és Kamala Harris első és a jelek szerint egyetlen tévévitáját az alelnök meggyőző fölénnyel nyerte meg. Míg Harris jelenléte és teljesítménye erőt és magabiztosságot sugárzott, addig Trump személyében a tévénézők egy ingerült öregembert láttak – ez pedig nem éppen az, amiért fél Amerika nem bír egykori elnöknek ellenállni. Trumpot a hívei azért szeretik, mert annak, ahogy a liberálisokat provokálja, tagadhatatlan szórakoztató értéke van – a Harris elleni vitában Trumppal azonosuló tévénézők azonban legfeljebb felháborodhattak és mérgelődhettek. Ezúttal nem az egykori elnök bosszantotta a liberálisokat, hanem a liberálisok bosszantották őt, ez pedig sokkal rosszabb médiaélményt nyújtott, mint amit a republikánus amerikaiak Donald Trumptól az elmúlt években megszokhattak. A volt elnök azóta kijelentette, hogy nem vesz részt újabb tévévitán, ez pedig nem épp a magabiztos fölény érzetét kelti vele kapcsolatban, akinek ez már a hetedik elnökjelölti vitája volt, ellentétben az ilyen megmérettetésen először részt vevő alelnökkel.
Donald Trump riválisa szemére vetette, hogy a demokraták úgy hajították ki Biden elnököt a jelöltségéből, mint egy kutyát – félreérthetetlen volt, hogy terveiben az aluszékony és cseppet sem acélos karakterű Biden elleni korteshadjárat szerepelt, Harrisszel szemben pedig nem tudja azt a fölényt demonstrálni, amire a kampánycsapatával készült. A közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy az elvesztett vita nyomán Trump Biden elleni fölényes vezetése Harrisszel szemben csekély arányú hátrányba csapott át, ez pedig olyan fordulat, amire kevés elemző számított.
Donald Trump a tévévita során kétszer is kimondta Orbán Viktor nevét – és ezzel a magyarok miniszterelnökét olyan közéleti rangra emelte, amilyenről ő maga is csak ábrándozhatott. Nem kétséges: a magyar kormányfő mára messze jelentősebb nemzetközi vezetővé vált, mint ami Magyarország méretéből, lélekszámából, gazdasági és politikai jelentőségéből valaha is következhetne. Orbán Viktor büszke lehet – már csak az a kérdés: a magyarok a lerúgott állapotú országukban ki vannak-e fizetve ezzel?
Érdemes felidézni, milyen körülmények közt nevezte meg Donald Trump a magyar miniszterelnököt. Kamala Harris a nagyon éles és gyakran személyeskedő hangvételű vita során azt vágta Donald Trump fejéhez, hogy a nyugati világ vezetői csak kacagnak rajta, az elnöki ciklusára vonatkozóan pedig a „szégyenteljes” jelzőt alkalmazzák. Az alelnöknő taktikája az volt, hogy ha lesújtó bírálattal illeti Trump személyét, az egójára érzékeny politikai pankrátor képtelen lesz az elmúlt három és fél év demokrata kormányzásának kritikájára fókuszálni, és reakciójával hitelesíti majd az alkalmatlanságát illető diskurzust. A terv bevált: Donald Trump azt válaszolta Kamala Harrisnek, hogy Magyarország miniszterelnöke igenis nagyon jó véleménnyel van róla, szerinte ugyanis neki kell visszatérnie a Fehér Házba ahhoz, hogy a demokraták vezetése alatt a feje tetejére állt világ a maga rendes állásába visszaforduljon. Orbán Viktor elképzelése nem alaptalan: Trump korábban úgy fogalmazott, hogy újabb megválasztása esetén huszonnégy órán belül békét teremt Ukrajnában, ez pedig nyilvánvalóan Doneck és Luhanszk megye Oroszországhoz csatolását jelentené.
Nem kétséges, hogy Orbán Viktor mit vár Donald Trumptól: Ukrajna cserbenhagyását, Zelenszkij bukását, a háború orosz győzelemmel való lezárulását, valamint az Európai Unió Oroszországhoz fűződő diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatainak helyreállását. De mit szolgáltat Orbán Viktor Donald Trumpnak? Nos: a magyar kormányfő nélkül Trump egyetlen olyan hivatalban lévő nyugati vezetőt sem tudna megnevezni, aki az Ovális Irodába való visszatérését és az Ukrajnát illető terveit támogatná. Amikor Harris nevetségesnek és kiközösítettnek minősítette őt, Trump mégsem hivatkozhatott arra, hogy Fehéroroszország, Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán, Pakisztán, Szíria és India vezetői egyáltalán nem nevetik ki őt, Orbán Viktor személye révén azonban egy Európai Unió- és NATO-tagállam miniszterelnökét megnevezve vághatott vissza riválisának.
Nemcsak Orbán Viktor maradt magára a politikájával a nyugati féltekén, hanem Donald Trump is: egyre inkább úgy tűnik, csak egymásra számíthatnak. A lázadás Orbán által meghirdetett éve egyre késik, mert Európa polgárai csak nem akarják végrehajtani azt a szélsőjobboldali fordulatot, ami az orosz elnök befektetéseit megtérítené és a magyar miniszterelnök keleti elkötelezettségét igazolná. Ha Trump ismét elnök lesz, Orbán Viktor megújult erővel és a Fehér Ház támogatásával folytathatja a nyugati konszenzus szétverésére irányuló kalandozó hadjáratát, ha azonban Harris költözik a Fehér Házba, a magyar miniszterelnök teljes izolációval számolhat.
A novemberi elnökválasztás nemcsak Amerika jövőjére lesz döntő hatással, hanem Ukrajna és Magyarország sorsára is. Európát Trump újabb elnöksége a pax russica teljesülésével és Oroszország növekvő befolyásával fenyegeti, míg Harris megválasztása esetén a kontinens a trumpi izolacionizmus további felülvizsgálatára és a pax americana restaurációjára számíthat. Teljes egyetértés uralkodik a demokraták és a republikánusok közt arra vonatkozóan, hogy ez a választás nemcsak az Egyesült Államokra, hanem a teljes civilizációra döntő hatással lesz, Donald Trump helyzetéről pedig nem fest biztató képet az a tény, hogy egyetlen nyugati szövetségeseként egy kicsiny közép-európai ország miniszterelnökét tudja megnevezni. Trump és Orbán a végső elszigetelődés elől kölcsönösen egymáshoz menekül.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/38. számában jelent meg szeptember 20-án.
