TV2 Tények – a bulvár és ami mögötte van

TV2 Tények – a bulvár és ami mögötte van

A TV2 Tények 2018. november 26-i adásából

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Az idei ősz örvendetes fejleménye, hogy a Fidesz mocsokmédiájának zászlóshajója, a TV2 látványosan zátonyra futott. Hiába öntötték bele dézsából a pénzt, hiába próbálták lemásolni és leigazolni az RTL vezérigazgatóját, műsorvezetőit, formátumait és műsorgyártó cégét, mégsem voltak képesek teljesíteni stratégiai céljukat, és legyőzni az RTL Klubot a nézettségi versenyben. Kevés kudarc éri a Nemzeti Együttműködés Rendszerét a médiatérben, s nyilvánvaló, hogy mind közül ez fáj nekik legjobban. Persze semmi újdonság, a TV2 már a kezdet kezdetén, puszta névválasztásával jelezte, melyik pozíciót pályázza meg a piaci versenyben, az RTL Klub pedig ennek megfelelően huszonegy éve veri óráról órára versenytársát – most azonban ennél többről van szó: idén ősszel a TV2 valamennyi műsora csődöt mondott. A nézettségi grafikonjaik egytől egyig beleálltak a földbe.

Az ellenzéki érzelmű tévénéző akár pezsgőt is bonthatna afeletti örömében, hogy a mérgező kereskedelmi hulladékot még mindig csak a balliberális műsorkészítők képesek a megfelelő minőségtelenségben szállítani.

Arcpirító ellentmondás, hogy miközben Orbán Viktor a nemzeti kultúra és identitás legfőbb védelmezőjét adja elő, ipari méretekben mérgezi az országot a legalávalóbb bulvárszeméttel a Riposttól a Borson át a TV2-ig – s mindössze ott veszít, ahol piaci riválisa van.


Puzsér Róbert: A Ripost egy nyilas röplapba öntött bulvárszennylap | Magyar Hang

A publicista ezúttal a Kossuth rádió műsorában fordította meg a szerepeket.

Minden lelkesültséget megkeserít azonban a tény, hogy amiért Rogán Antal és Habony Árpád ezt az egész szellemi-lelki megrontást végzi, ami ennek a „kultúrpolitikának” a tényleges célja, az nagyon is működik. A TV2 valamennyi bukott műsora mindössze presztízsberuházás, melyeknek nincs szükségük nézőszámokra és reklámbevételekre, hiszen a költségvetésből kiszippantott források elapadhatatlanok. A csatorna egyetlen produkciója, amely valóban számít, az egyetlen, amely cél, és nem eszköz, a minden kritikát alulmúló, gyűlöletet és ostobaságot terjesztő „hírműsor”, a Tények azonban nem bukott meg – sőt: kimagasló számokat produkál. Azt pedig hatalmon és ellenzékben, TV2-ben és RTL-ben mindenki tudja, hogy a kormányzati szennyvízcsatorna bármelyik produkciója megbukhat, amíg a propagandahíradó megbízhatóan szállítja a magas nézettséget.

Elkeseredettségemet és dühömet csak ahhoz az élményhez tudom hasonlítani, amikor a Fókusz első saját gyártású adásait megpillantottam. Két évtized is eltelt már azóta, de én még mindig élénken emlékszem az első benyomásra, ami a műsorvezetők jelenlétével, a riporterek viszonyulásával és a narrátor hanghordozásával kapcsolatban eltöltött. Kik ezek az emberek? Honnan kerültek ide? Ezek nem is köztünk éltek eddig? De akkor hol? Milyen nyelven beszélnek? Magyarul – mégsem magyarul. Mintha sosem szívtak volna egy levegőt velem vagy bárkivel, akivel valaha magyarul beszéltem.

A kormányzati gömböc mindent felfal | Magyar Hang

Az olvasók többsége a „nagy magyar valóságot” bemutató riportokat várja, a NER ezt fojtaná meg.

Ma már tudom, hogy a Fókusz műsorvezetői, Batiz András, Holló Márta, Kolosi Péter és Marsi Anikó a kultúrák közti térből érkeztek, mellyel én akkor találkoztam először. Vitray Tamás személyesen képezte ki őket, mint a média-rendszerváltás nyomán felálló új tömegkommunikációs helyőrséget. Pár hónapnyi képernyős jelenlétük nyomán meggyőződésem már félreérthetetlen volt: a műsorvezetők tónusa, témaválasztása és témákhoz való viszonyulása az akkoriban nyiladozó plázák sterilitását és elidegenültségét hordozta. A médiaapokalipszis négy lovasa sötét és jóvátehetetlen megrontást hozott a magyaroknak: az infotainmentet – a tájékoztatásnak feltüntetett szórakoztatást. A hír többé nem információ átadására szolgál, hanem mulattatásra, borzongatásra és érzékenyültetésre.

A baloldali és liberális értelmiség tagjai ezt látva megvonták a vállukat, büszkén nem vettek tudomást arról, ami a szemük láttára zajlott, hiszen nekik nincs tévéjük, úgyhogy nem számít, mi történik a nyilvánosságban – aki hülye, haljon meg! Más liberális értelmiségiek úgy vélték, hogy aki szerint itt kulturális megrontás zajlik, az nem érti a világot, nem érti a korszerű médiát és az aktuális folyamatokat: ostoba, mucsai, idealista – ez utóbbi volt a legsúlyosabb sértés mind közül. A reklámokhoz igazított kultúrának behódoló liberális értelmiségiek nagy meggyőződéssel állították, hogy Friderikusz Sándor rossz ízlése, az RTL Reggeli émelyítő semmitmondása és a Fókusz elementáris hamissága a tömegkommunikáció nyugatos útja – szemben a Kádár-rendszer médiájának hazug unalmával. Nem volt problémájuk a kétfejű borjúval, a Tamagotchi-temetővel meg a mindent kiszorító sztárpletykákkal – az lett a hír, az lett a tájékoztatás, ami csak képernyőre vagy nyomtatásba került.

Miért beteg a magyar sajtó? | Magyar Hang

Immár hivatalos: a magyar miniszterelnök a legbefolyásosabb hazai médiavezető.

Most íme: a TV2 híradója nemtelen uszítással és gonosz hazudozással vezeti a nézettségi versenyt. A vetés beérett: már tömegek élnek úgy Magyarországon, hogy nincs igényük megismerni a valóságot. Azt igénylik, hogy mulattassák, borzongassák és érzékenyítsék el őket. Mi a hír ma Magyarországon? A központilag vezérelt korrupció vagy az alakváltó gyíkemberek? A rabszolgatörvény vagy az anyagyilkos Soros György? A közbiztonság vagy a migráció? Az újfeudalizmus vagy az illuminiátusok? A legnépszerűbb hírműsor az utóbbi válaszokat adja. Ezt okozta a bulvár. Ezt okozta a magyar nyelvű nyilvánosság érvénytelen tartalommal való két évtizedes át- és átmosása.

A baloldali és liberális értelmiség tagjai most nem győznek szörnyülködni a szennymédia által kondicionált magyar társadalom permanens elaljasodása felett. Csakhogy ez nem másik bulvár – ez pontosan ugyanaz, ami húsz éve volt. Csak épp a baloldali és liberális értelmiség tagjai azt hitték, hogy örökké az ő kurzusuk birtokolja majd a népbutítás monopóliumát, ők pedig annyira jó emberek, hogy úgyse csomagolnának soha semmi mást bulvárba, mint mosóport és szárnyas betétet. Most aztán, hogy Rogán Antal és Habony Árpád kétes politikai terméke lett a bulvárcsomagolás tartalma, teljes az elképedés: hogy kerül ez a mélységesen barbár uszítás ebbe a korszerű, nyugatos formába, és hogy lehetnek olyan ostobák az emberek, hogy ezt önként, a maguk örömére elfogyasztják?

Megállítani a hazugsággyárakat | Magyar Hang

Ha nagyüzemben ömlik a hazugság a magyar lakosságra, legelőbb a propaganda-gyárakat kell leállítani, és utána foglalkozni a lelki kútmérgezés hatásaival.

A válasz nyilvánvaló: ezt a bulvárcsomagot a balliberális kurzus médiaelitje éppen azért és úgy hozta létre, hogy bármit bele lehessen csomagolni, és az embereket bizony ők butították le erre a nyomorúságos szintre, hogy ma már a Tények gyártsa le nekik a valóságot. Amit ők elvetettek, most Rogán Antal és Habony Árpád aratja le. Már csak a baloldali és liberális értelmiség beismerő vallomása, bűnbánata és bocsánatkérése várat magára. A szemforgatás, az értetlenség és a megvető köpés ezúttal kevés lesz.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 32. számában jelent meg, 2018. december 21-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még az ünnepi számban? Itt megnézheti!