Ott hagytuk abba, hogy utánajárunk a legenda és az élet szó szlenges használatának. Előtte azonban ki kell térnünk még két kifejezésre: egy kedves olvasónk tette szóvá, hogy a múltkor elfeledkeztünk a „nagyon jó, kiváló” jelentésben alkalmazott „király”-ról és a „zsír”-ról. Igaz. Ezek még ma is előfordulnak. Érdekes, hogy a királyt nem tudta teljes mértékben letaszítani trónjáról egyik kedvenc szlengleleményünk, a valamivel utána megjelent, jelentésében hasonló „elnök” (amelyet még a királynál is kreatívabban lehet csűrni-csavarni, v. ö.: „Elnöki telt ház a Budapest Parkban”). Elnök és király így ma együtt léteznek – uralkodni nem uralkodnak, mert a szleng természetéből adódóan újabb és újabb szavak jelennek meg, állandó ostrom alatt tartva a korábbiakat.
De térjünk át a legendára! Legendának a menő, vagány embert nevezzük. Egy példamondat (saját gyűjtés): „Ez a srác legenda. Hogy miket csinál mindig…” Vagy egy másik, a Vaol.hu cikkéből: „Figyeld, barátom, hogyan csapatják ma este a legendák!” Ez kissé Szomszédokat idéző, erőltetett lazaságnak tűnik, de nem lehetetlen, hogy épp így hallható az éjszakában.
A bazi nem, a hiper igen | Magyar HangHa viszont magunk ülünk az éjszakában, és remek italokat szürcsölünk, miközben kellemes zenét hallgatunk, nyugodtan mondhatjuk: ez aztán élet! Az élet a mai nyelvben menő dolgot jelent. Az élni ige használata még elmésebb: „élem”, hallani olykor, vagyis „tetszik nekem”, „csináljuk!”. Legenda, aki így beszél – szerintem.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 29. számában jelent meg, 2018. november 30-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a lapban? Itt megtudhatja!
