Nemrég a brexiting (vagyis brexitelni) ige után kutakodtam az interneten: az 1999 óta működő, közösségi szerkesztésben készülő Urban Dictionary nevű angol szlengszótárban több bejegyzésben is szerepel. A definíció: amikor valaki egy társaságban (partin, összejövetelen stb.) mindenkinek azt mondja, hogy most már indul, ám végül mindig marad. A hozzá tartozó egyik, a brit miniszterelnökre utaló példamondat: Theresa már több mint egy órája brexitel a bulin a frigó mellett. Egy másik, amely pedig Boris Johnson nevével játszik: mi van Borisszal? Azt hittem, elment. Á, nyilván brexitel.
Jó kis szólelemény, de nem előzmény nélküli. A Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján fellelhető, Saly Noémi gyűjtésére támaszkodó remek kávéházi kisszótár szerint már a múlt századelőn létezett a magyarban a felugrálós kifejezés. Ez azt a vendéget jelölte, aki mindig indul, mégsem megy el.
Csálinger és a Homo sapiens | Magyar HangA különféle vendégek leírására értelemszerűen számos más kifejezés is dívott. Igazgató úrnak hívták a kávéházban lebzselő munkanélküli vagy rang nélküli vendéget. A kapó, kapuciner a kispénzű vendég neve volt, ahogy a néger is: ő mindig csak egy feketét rendelt. A nemzet bárója is az ingyenélő gúnyneve volt, a kávéházi Konrád pedig a mindentudó, fontoskodó kuncsafté (Konrad von Hötzendorf hadvezér után). A sétáló vendég az a vendég, aki bemegy a kávéházba, majd rögtön távozik, a stikavendég pedig az, aki inkognitóban marad, esetleg le is kell tagadni.
Végül pedig: azt tudják-e, honnan származik a hasonló ember értelmű szintén zenész kifejezés? Saly Noémi így definiálja: a kávéházban ezzel a mondással bújtak ki a távozó vendégek a zenészeknek juttatandó borravaló alól.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/21. számában jelent meg, 2019. május 24-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/21. számban? Itt megnézheti!
