Van oka aggódni Orbán Viktornak az amerikai elnökválasztás után
Fotó: budapesti amerikai nagykövetség

Van oka aggódni Orbán Viktornak az amerikai elnökválasztás után. Az illiberális világrend térnyerése megtorpanni látszik, a legfontosabb csatatéren szenvedett most vereséget. Kényes pillanatban szűkül a kormány nemzetközi mozgástere: a korábbiaknál jóval nagyobb az unióban vívott harc tétje, amely a jogállamiság és a fejlesztési pénzek körül zajlik. A koronavírus-járvány pedig megmutatta az ország sebezhetőségét. A miniszterelnök ugyanakkor talált egy új ellenséget, talán még Soros Györgynél is veszedelmesebbet Joe Biden személyében. A tábor harci kedvéért felelős propagandagépezet mozgásban tartása igényli az újabb és újabb céltáblákat.

Az emlékezet csalóka: 2016-ban a miniszterelnök nem kötelezte el magát annyira egyértelműen Donald Trump mellett, mint most. És a még hivatalban lévő elnökkel és adminisztrációjával sem a kezdettől volt konszolidált a kapcsolata. A fordulat nem annyira az illiberális testvériségnek, inkább annak köszönhető, hogy Budapest a CEU-ügyet kivéve mindenben engedett az amerikai kéréseknek, kiemelten a katonai együttműködés terén. Ne legyen kétségünk: engedni fog most is. Elvtelenül, cinikus módon, a nemzeti szuverenitás folyvást hangoztatott elvét zárójelbe téve. Miközben a leendő Biden-adminisztráció „demokráciaügyben” keményebb fellépést ígér, az itthon a leendő elnököt szapuló Fidesz-sajtó hangját ellensúlyozandó a miniszterelnök alighanem hamar eljuttatja az üzenetet Washingtonba: ne arra figyeljenek, amit mond, hanem arra, amit tesz.

Trump bukásával új erőre kaphat a szabadkereskedelmi megállapodásokon alapuló világrend kiépítése, amelynek sem a neoliberális Orbán-kormány, sem neoliberális elődei nem feküdtek soha keresztbe. Nemegyszer fordult már nagyobbat is a kormányfővel a világ: Putyin ősellenségből néhány év alatt barát, szövetséges lett. Mindenesetre nehezített pályán kell mozognia mostantól a miniszterelnöknek, de tévednek azok, akik a számára kínos eredményből máris 2022-es esélyeinek elszállására következtetnek.

Bezzeg Magyarország?
Szerető Szabolcs

Bezzeg Magyarország?

Amerika kioktatása nem azért nevetséges, mert hozzá képest kicsi ország vagyunk, vagy ne lenne bőven bírálnivaló a tengerentúlon, hanem azért, mert nincs miért magas lóról beszélni.

Van oka örülni az ellenzéknek. A demokrata jelölt győzelme itthon is erősítheti a változásba vetett reményt. Talán egy kicsit nagyobb figyelmet kap a tengerentúlról térségünk és az ország, ez pedig inkább az ellenzék pozícióját erősítheti. De nem Amerika dönti el a magyarországi választást. Jól van ez így.

Az illiberalizmus nem szenvedett végső vereséget az Egyesült Államokban. Hiszen a nyugati típusú berendezkedés, demokrácia továbbra is válságtüneteket mutat. Ilyen tünet volt négy éve Donald Trump megválasztása, s ilyen az is, hogy miközben Joe Biden rekordszámú szavazattal győzött, az ellenfelére is több mint hetvenmillió (!) amerikai polgár voksolt. A populizmus vonzereje ma is hihetetlenül erős; annak szapulása helyett, mellett azzal kellene foglalkozni, hogy mi táplálja. A demokrata elnöknek nagyon nehéz dolga lesz, és nem elsősorban azért, mert a mozgásterét korlátozza majd a várható republikánus szenátusi többség. A nemzetet feszítő társadalmi problémák, ellentétek nem múlnak el pusztán attól, ha az új vezető békülékeny hangnemet üt meg.

Békemenetet Washingtonba!
Szerető Szabolcs

Békemenetet Washingtonba!

Gondoljunk csak bele, miféle reakció várható az így feltüzelt közösségtől, ha nem a messzi Amerika következő négy éve és Trump pozíciója, hanem Magyarország és a miniszterelnök jövője lesz a tét?!

Aki nyomon követte a választási hírfolyamot, megfigyelhette, Bident mennyire tudatosan Trump ellentéteként építették fel. A tapasztalt, megfontolt, elmosódó karakterű, kissé unalmas politikus a narcisztikus, harsány debatterrel szemben. Van, amikor egy „álmos fickó” kell a győzelemhez, kicsit hasonló választás volt a csetlő-botló Medgyessy Péter 2002-ben az ereje teljében lévő, harcias Orbán Viktor ellenében. A tartós sikerhez azonban a politikában ennél több kell. Jóval több. A történelem most sem ért véget, izgalmas éveknek nézünk elébe.

Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/46. számában jelent meg november 13-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/46. számban? Itt megnézheti!