Aki nem kér védőoltást…

Aki nem kér védőoltást…

A korlátozások ellen tiltakozók 2021. február 28-án a Hősök terén (Fotó: Reuters/Szabó Bernadett)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Az oltásellenesség továbbra is aggasztóan magas, így hiába járunk már 5 millió beoltottnál, lassan, de biztosan elfogynak a regisztráltak, a nyájimmunitást pedig nem fogjuk elérni. Ahhoz legalább a társadalom 70 százalékának kellene védettséget szereznie. Pedig jól látható (például Izrael esetében), hogy a védőoltások segítenek megállítani a vírust, leveszik a kórházakra és a kórházi személyzetre nehezedő fizikai-lelki-mentális terhet, ráadásul, ha nem kell napi több száz koronavírusos beteget ápolni, akkor az egészségügyi intézmények is megnyithatják a kapuikat minden más beteg előtt, hála a felszabaduló kapacitásnak. Azok, akik nem kérnek a védőoltásból, a vírus megállítása ellen dolgoznak, éppen ezért a jövőben kifizettetném a kórházi számlát azokkal, akik nem vették fel a vakcinát, de koronavírussal kórházba kerültek. Egyébként ők úgyis azt gondolják, hogy a vírus nem veszélyes, bezzeg az oltás…

Rendben van, akkor maradjanak az emberi szabadságjogok, senkit ne kényszerítsünk védőoltásra, de ha valaki nemet mond rá, kórházba kerül, az csengesse ki az intenzíves ellátás több millió forintos költségeit, hiszen nyilvánvalóan megakadályozhatták volna azt, hogy súlyosbodjanak a tüneteik (a vakcinával), de tudatosan nemet mondtak rá. Ha akarunk jogokat, akkor akarjunk felelősséget is vállalni a tetteinkért. Itt jegyzem meg, hogy ha rajtam múlna, akkor a dohányosok, alkoholisták, elhízottak is magasabb tb-t fizetnének, mint azok, akik egészségesebben élnek és kevesebb rizikófaktornak teszik ki magukat. Statisztikailag valószínűsíthető, hogy több pénzt kell majd rájuk költeni, „hála” az egészségkárosító magatartásuknak.

Érdekes az is, hogy a társadalom egy nem elhanyagolható része éppen most ébredt polgári öntudatra, most jött belőlük elő a liberális-libertariánus „az állam nekem ne mondja meg, hogy mit csináljak” mentalitás. Most, amikor világjárvány van, és mindannyiunk közös felelőssége lenne megállítani, s ehhez arra lenne szükség, hogy két egészen apró tűszúrást vállalunk a világ legnagyobb tudósai által kifejlesztett, minden jel szerint biztonságos vakcinából.

Hol volt ez a fajta polgári öntudat akkor, amikor a kormány lenyúlta a magánnyugdíjvagyont? Hol van ez a libertariánus mentalitás akkor, amikor a kormány viszi a fizetés 30-40 százalékát, hogy tovább gazdagítsa belőle Mészáros Lőrincet? Hol van ez a nagy szabadságvágy akkor, amikor valódi liberális kérdésekről van szó? Miért éppen a koronavírus elleni vakcinák kapcsán bújt ez elő több százezer vagy több millió emberből?

Az nagyjából senkit sem érdekelt, hogy a kormány bezsákolta az egyetemeket, de a tudatára ébredt tömeg virtuális lázadást szít a védőoltások és a védettséget igazoló okmányok ellen, emberi szabadságjogokról, nem létező EU-s irányelvekről, egyéni döntésekről beszél. És arról, hogy a kormány neki aztán ne mondja meg, hogy mit tehet és mit nem tehet meg. Mintha eddig az aktuális kormányok nem szóltak volna bele az életünkbe nap mint nap.

Apropó védettségi igazolvány és az állítólagos diszkrimináció! Jogosítvány nélkül például nem vezethetünk autót, megfelelő iskolai végzettség hiányában bizonyos munkaköröket nem láthatunk el, úti okmányok nélkül nem utazhatunk külföldre, nyilván ezek is diszkriminatív intézkedések.

Visszatérve az eredeti kérdésre, ha már néhány ember semmit sem akar hozzátenni a védekezéshez, nem hajlandó a legminimálisabb kockázatot vállalni azért, hogy a vírus terjedése megálljon – és jobb esetben arra vár, hogy majd mások megteszik helyette –, akkor vállalják a kockázatát annak is, hogy ha koronavírus miatt kórházba kerülnek, akkor a több millió forintos számlát fizessék ki.

A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/21. számában jelent meg, május 21-én.