Egy hónappal ezelőtt, augusztus huszadikán éjfélkor Magyarország a 105. helyen volt az koronavírussal fertőzöttek esetszáma alapján létrehozott világlistán (Malawi és Namíbia között) 5 046 ismert esettel. Előző nap 44 új fertőzést találtak nálunk, akkor éppen senki sem halt meg (az egész járvány során addig a napig összesen 609 magyar áldozatról tudtunk), 759 aktív eset volt az országban, közülük heten súlyos állapotban. Egy hónapja egy millió magyar lakosra összesen 523 fertőzés és 63 haláleset jutott – a fertőzési arányt tekintve még az előbb említettnél is sokkal jobb helyen álltunk a 215 országot tartalmazó ranglista 147. helyén. (Csak a jegyzőkönyv kedvéért: augusztus huszadikán 22,8 millió fertőzésről tudtunk az egész világon, az aktív esetek száma 6,5 millió volt és addig összesen 795 ezren haltak meg a járvánnyal összefüggésbe hozható módon.)
Tegnap, szeptember huszadikán Magyarországon 44 helyett 1 070 új fertőzöttet, vagyis huszonnégyszer annyit találtak, mint harminc nappal előtte. Az aktív esetek száma tizenhétszer (!) nagyobb az akkorinál (most 12 916 fő), nyolcan haltak meg és harmincketten vannak kritikus állapotban. Valamit nagyon elszúrtunk, mert világszerte korántsem volt ekkora ugrás az elmúlt egy hónapban: a felfedezett fertőzések száma 36 százalékkal nőtt 31 millióra, az aktív esetek száma 14, a haláleseteké pedig 21 százalékkal emelkedett. Még egyszer: míg a világon 14 százalékkal nőtt az aktív fertőzöttek száma az elmúlt harminc napban, Magyarországon ezerhétszáz százalékkal!
Nem túlzás azt mondani, hogy az ország zuhanni kezdett a világlistán: most az esetszámot tekintve a 82. helyen vagyunk (23 hellyel rosszab pozicióban), az egymillióra vetített fertőzésszám viszonylatában pedig 32 helyet rontottunk. A legsokkolóbb adattal azonban az aktív esetek számát vizsgálva találkozunk: Magyarország ezen a listán csak a 39. a világon – nálunk jelenleg több aktív fertőzött van, mint Lengyelországban, Kanadában vagy akár 220 milliós lélekszámú Pakisztánban! Az áldozatok száma egyébként (még?) nem emelkedett drasztikusan: egy hónap alatt tizenkét százalékkal, hetvennégy fővel.
Van egy zseniális francia film, Mathieu Kassovitz 1995-ben bemutatott munkája, A gyűlölet. A végén a főhős elmond egy viccet, amely arról szól, hogy egy pasi kiesik az ötvenedik emeletről. Ahogy zuhan lefele, folyamatosan azzal nyugtatja magát: eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben.
Csak hát az a helyzet, hogy nem a zuhanás számít, hanem a leérkezés.
