Orbán Viktor világában a ravasz Soros György akképpen utasítja a szupertitkos brüsszelibürokrata beosztottjait, hogy a feladatokat nyilvánosan közzéteszi egy újságban.
Publicisztika
A kormánymédiában egy ellenzéki politikus sosem kapná meg azokat a lehetőségeket, amelyeket a magyar kormány mostanság megkap a nyugat-európai sajtóban.
A jogállamisági mechanizmus elfogadása az integráltabb unió felé tett lépésnek tekinthető, míg Orbánnak addig van mozgástere, ameddig az EU a jelenlegi széttagolt, lazán integrált formájában működik.
A Fidesz, bár egykor úgy tűnt, érdekelt a történelmet végigverő keleties-nyugatias bipolaritás felülírásában, ezt végül feladta, a hatalom megszerzéséért és megtartásáért a magaskultúrát simán elengedte.
Pontosan ugyanolyan tét nélkül locsogó, lézengő ritterek ők, mint az általuk elképzelt és elítélt beszélő fejek.
A NER kultúrideológusának később visszavont írása nemcsak az áldozatok emlékét gyalázta meg, és támadott meg minden jóérzésű embert, de még Orbán Viktort is hátba döfte.
Van-e helyes választás akkor, amikor az egyén és a közösség, az önfeláldozás és a kötelesség között kell dönteni?
A legidegőrlőbb az, hogy ha ezt elkapja az ember, teljesen magára van hagyva. A háziorvos nem jöhet ki a fertőzött otthonába, a kormányhivatalnak csak alanyok vagyunk, az állam minden pórusával azt üzeni: egyedül vagy ebben a háborúban.
A miniszterelnöknek esze ágában sincs úgy bánni az ellenzékével, tágabban: bármely, a kormányától független közéleti szereplővel itthon, mint amit magának az EU-tól megkövetel.
Cinkotai története egyedülálló a magyar politika világában. Vidéki polgári-konzervatív család sarja volt, a hazai belpolitika aranyhalas kacsaúsztatójába mégis meteorként csapódott be, ez pedig egy különös eredetmítosszal magyarázható.
Sulykolja a kormányfő, hogy a Covidot majd megöljük a vakcinával. Ez nagyszerű. Csakhogy most volna alkalom megbeszélni, hogy az egészségügy a járvány után nem fog „meggyógyulni”!
„Európa tévelyeg. Majd én mutatom neki a helyes utat.”
Az oktatásnak nem csupán magas színvonalúnak kell lennie; alapvető célja és feladata, hogy a társadalmi felemelkedés lehetőségét a „sokaság” számára is megadja.
Hülyének nézzük egymást, hülyére vesszük önmagunkat is. Felnőtt állampolgárnak, na, annak biztosan nem gondolunk itt senkit.
„Hallotta, mi van Amerikában? Hát, jó ez nekünk?” „Hát, már hogyne! Ez a Biden Karcsiék rokona, ne mondja már, hogy nem ismeri őket! Az asszony az a helyes védőnő!”