„Július 1-től duplájára emelkedik az alkalmi munka adóterhe – Ön szerint ez helyes döntés?” „Abszolút! A sok ingyenélő! És tudja, mennyit kérnek ezek a zsiványok, hogy aztán elpirickázzanak a gyümölcsösben?”
Publicisztika
Tengernyi pénz folyt szét az Orbán-kormányok kezei közül, és eközben nemhogy javították volna a pénzünket, tudatosan és folyamatosan, évtizeden keresztül rontották! Akkora kárt hazánknak békeidőben még senki sem okozott, mint ez a rezsim.
Leginkább primitív, szánalmas és kínos amit és ahogyan az ideiglenesen hazánkban tartózkodó nászhordák a budapesti bulinegyedben összehoznak. És ez nem ilyen korosodva morcogás.
Ilyenkor látszik, mekkora szerencse, hogy a magyar nép nem erre a globalista érdekeket kiszolgáló ellenzékre bízta az országot. Hát komolyan, ezek még a multikat is megadóztatták volna!
Így megy ez a Nemzeti Együttműködés Rendszerében – a mi ügynökünk jó ügynök, mindenki másé rohadt büdös kommunista.
Az ellenzéki összefogás egészét belengő elkeseredettség, letargia, tanácstalanság a DK-t sem kerülte el teljesen. A párt erősödött ugyan a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest, de csak erősen mérsékelten.
Jó néha ily kendőzetlenül belelátni a kormánypártban dúló belső harcokba. Ábel szerint a rezsiharcos úgy támogatta a Fidesz polgármesterjelöltjét az önkormányzati kampányban, hogy már szervezte a megbuktatását.
Az állatvédelem frontvonalában dolgozó, állatmentéssel, gyógyítással és rehabilitációval foglalkozó, menhelyeket működtető, örökbeadást szervező (zömmel civil) szervezetek semmilyen valós segítséget nem kaptak, nem kaphattak.
A Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban az istenkáromlással dacolva ruházták fel Orbán kormányfőt isteni tulajdonságokkal, miközben ő a birodalmi központban harcolt hősiesen az őt putyinpincsiséggel vádoló gaz liberálbolsevikokkal.
A kormányzati nyilatkozatok és a jövő évi költségvetés tervezete arra utalnak, hogy a humánszféra a közeljövőben nem számíthat túl sok jóra. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy a kilátások régóta nem voltak annyira bizonytalanok, mint most.
Mit tetszik szólni ehhez a drágasághoz? Egy adriai yacht már félmilliárddal is több, mint tavaly ilyenkor. Mit tetszik mondani? A parízer is fölment? Azt a mindenit! Muszáj előre gondolkodnunk: be kell spájzolni Rolexből, kastélyból, Lamborghiniből...
Petri György szikár, megrágott alakjával és ránchintette arcával, tudatosan vállalt önsorsrontásával számomra azt a táltosba hajló elátkozott dalnokot idézi meg, aki szent bolondként veszi magára egy nagyobb közösség terheit, átkait és vétkeit.
A telepen közölték velem, hogy tűzifa nincs, előrendelést sem vesznek föl, mert az viszont már annyi van, hogy a teljesítése is kérdéses.
Példaképek mindig is voltak, mára azonban az idolok totálissá váltak, és magukba szippantották sportágukat.
„De hiába ette az unokám a salátát még magában is, hiába kérte, hogy csináljak neki külön csak azt. Nem engedi hozzám a lányom új pasija, vagy hogy is mondják ezt mostanában.”