A kormány összességében jól védte eddig a népet a túl gyors meggazdagodás erkölcspusztító hatásaitól. (No nem mindenkit, a kiválasztottak szűk köre erősen fertőződött.)
Publicisztika
A brexitvita magának a demokráciának a lényegéről és természetéről zajlik, s a legkevésbé sem közömbös, hogy a decemberi választás milyen válaszokat alapoz majd meg.
„Nem azt mondom, hogy vezessék be újra a nyilvános kivégzéseket az országban. Azt mondom, legyenek zártkörűek, és Erzsébet-utalvánnyal is lehessen fizetni a tagságiért!”
Nemcsak a kormány és az ellenzék, hanem az ellenzék egyes szereplői közötti viszonyban is új korszak, újfajta verseny kezdődik most.
Néha egyetlen nyelv is képes arra, hogy fityiszt mutasson a logikának.
Mi a baj velünk? Életünk folytatólagosan elkövetett háború. A mi magunk alkotta egyszemélyes csapataink szüntelen harcban állnak.
Nincs feltétlenül szükség éles konfliktusokra és gonoszokra ahhoz, hogy fenntartsák az emberek odaadó érdeklődését.
Egyetlen kapavágás sem történt még az atlétikai stadionnál, máris többmilliárdos kár ért mindenkit. A közömböseket éppúgy, mint a sportszerető közönséget és a keményen küzdő atlétákat.
„Kinek az ötlete volt a vörös szőnyeg?” „Ő hozta magával.”
Ha a kulturális tér és annak nyomán a magyar társadalom nem változik, bárki is váltja Orbán Viktort, az menthetetlenül Orbán Viktorrá válik.
„Olyan, mintha maga Soros György nézne közben mereven. Zavarban vagyok.”
Mi történik a pártban? Mire a világvége hangulat? És hová tűnt Orbán Viktor?
Mi lesz a határon túli magyarsággal, ha egyszer megbukik a Fidesz?
Jó lenne, ha a MOB-nál is éreznék, hogy az állami bőkezűség kötelezettséget is von maga után; nem a jog, hanem a józan ész és a jó erkölcs parancsa szerint.
Dönthetett volna Zente és Levente egyedi támogatásáról a szakminisztérium, de maga az Orbán Viktor vezette kormány is.