Az idén megrendezett Ördögkatlan Fesztivál is burjánzott sokszínű kulturális programokban. A történelmi keresztény egyházak idén két programot vonultattak fel, amelyekkel e rendezvényen a keresztény jelenlétet, valamint a fesztiválon részt vevők lelki javait kívánták szolgálni.
Az egyik ilyen a Magyarországon már húsz éve ismert és több fesztiválon megjelent KözösPont Ökumenikus Fesztiválmisszió mozgalma, amely vallásos önkénteseivel a három nagy történelmi egyház közös összefogását valósították meg Nagyharsányban. A misszió csapata a rendezvény teljes időtartama alatt folytatott beszélgetéseket az Evangélium üzenetéről. Munkájukat papok lelkészek segítették és kísérték végig.
E missziót látogatta meg idén is Kocsis Fülöp érsek metropolita, hogy találkozzon a fiatalokkal és erősítse őket lelki tanácsaival, biztatásaival. A fiatalok szabadon, kötöttségek nélkül tehettek fel kérdéseket a görögkatolikus hajdúdorogi metropolitának, aki szívesen válaszolt nekik. Így a hivatásra, hivatásválasztás nehézségeire illetve arra, hogy hol van az a határ ahol Isten beleszól az életünkbe, a metropolita atya erről szólva többek között kifejtette: „A hivatás kérdése jelen korunkban a hivatásválság problémájával együtt jelentkezik. Ugyanis olyan világot építettünk ki magunk számára civilizált társadalmunkban, olyan feltételekkel és biztosítékokkal, amivel az egyén megengedheti magának, hogy kifejezze: nincs szüksége Istenre, tud Isten és e kérdés nélkül élni. Ez azt eredményezi, hogy öntudatlanul is felnőhet az egyén Isten, vallás, hit nélkül, ezen kérdéseket teljesen mellőzve. Egy ilyen világszemlélettel az ember bármit megengedhet magának, és ez egy olyan szabadságérzéssel társul, amely távlatok nélküli magányt ad, kapaszkodók nélküli életutat, ami a létezés okát, a meghívásnélküliséget, célnélküliséget eredményezi. A hivatás kérdésében tehát ezen elbizonytalanító tényezők miatt ma sokkal nehezebb helyzetben vannak a fiatalok, mint korábban. Ez nem lesújtó, elkeserítő vélemény, kritikus szemléletű megállapítás, hanem inkább arra ad lehetőséget, hogy a személyes istenkapcsolattal megoldást találhassunk, az elbizonytalanító tények okozta káoszból megtaláljuk a kiutat. Útkeresésünk során biztosnak kell lennünk abban, hogy a szabad akarat nem áll ellentétben Isten akaratával. Ha ezt belátom és megélem, akkor Vele vagyis Istennel tisztul le a szabad akaratom. Ezért kell gyakran imádkozni a Miatyánkot amiben ezt kérjük Istentől: Legyen meg a te akaratod. Ha így fordulunk az Atya felé, az Isten országának jelenvalóságát kérjük. Imádkozzunk tehát így: Istenem bármit akarsz, én is azt akarom!”
– A lelki élet megélésében jelentkező kísértő és rossz gondolatok honnan erednek? – tette fel a kérdést egy fiatal lány, amire válaszul a szentatyák e kérdésben jellemző hármas felosztását hívta segítségül a metropolita: „Hogy honnan erednek ezek a gondolatok, kísértések és állapotok? Egyfelől az emberi természetből gyökereznek. Ezek természetes biológiai, pszichológiai okok. A második ok a gonosz lélek munkája, vagyis nem a mi közrehatásunk eredménye. Az a célja, hogy eltávolítson Istentől. A harmadik eredője pedig az emberi döntés és akarat, vagyis az, amiről én magam tehetek, amikor kaput nyitok a gonosz előtt és teret engedek neki az életemben. Ez a harmadik terület, vagyis a szabad akaratom az, amelyik leginkább rajtam múlik, ezért a felelősségünk szempontjából ez a legfontosabb. Ennek az a módja, hogy a kapu megnyitásánál, a bűnre felkínálkozó lehetőségnél, vagyis amikor még »pici« a kísértés, akkor kell megszüntetni azt. Akár úgy, hogy lemondok egy olyan programot, ami tudom, hogy bűnre vezet, akár azzal, hogy nem kattintok a számítógépen böngészés közben olyan oldalakra, amik bűnbe visznek tehát azzal, ami adott pillanatban rajtam és a szabad akaratomon múlik megteszem, a bűnre vezető utat elkerülve.”
Az életünk számos területén, ha eltávolodunk, elcsüggedünk, akkor is megmarad számunkra a remény. Szent Sziluán atya erős mondatát idézve: „Tartsd lelkedet a pokolban, de ne veszítsd el a reményt, és akkor üdvözülsz!” Biztosnak kell lennünk Isten megbocsátó szeretetében.
Egy másik fiatal az iránt érdeklődött: mit tegyen akkor, hogy ha gyónás után ugyanúgy nyomasztják a bűnei, nem érez változást? Erre az érsek ezt felelte: „Ez egy kísértés, ami arra a belső hangra irányul, hogy: bár letettél valamit az életedből, ugyanolyan maradtál.” „Én minden héten gyónok”, folytatja, ez már sokszor rutinná válik. Nem élem át mindig könnyes szemmel. A megtérés, felszabadulás élmény csodálatos, de maga az élmény az érzelem sokadlagos kérdés, nem arra kell törekedni. Inkább az a fontos, hogy átbeszéljük Istennel otthon a szobánkban, csöndben azt, hogy mi is nyomaszt mit szeretnék a gyóntatóm elé vinni, hogy igazán megtérjek.
Ördögkatlan: felmutatni a „jobbik részünket" | Magyar Hang
Bérczes László Ördögkatlanról, kanadai rendezésről, Magyarország 365 napjáról és Cseh Tamásról.
A KözösPont sátorban való beszélgetés után a missziós csapat átment a nagyharsányi református templomba, ahol közös ökumenikus áhítatot tartottak.
A missziós sátron kívül egyéb fesztiválhelyszíneken is látogatást tett Fülöp érsek-metropolita. Both Miklós meghívására a róla elnevezett udvar kiállítását nézték meg, amely az ukrán népi hagyományokat mutat be a szocializmus maradványainak tükrében. A fényképgaléria bemutatása után Both Miklós saját témáin gyakran szereplő és a fesztivál programját végig kísérő, ukrán népviseletbe öltözött asszonyokat összehívta egy énekre, amely e megható interakciót a szokásostól eltérő módon érseki áldás követett.
A korábban említett másik keresztény törekvés a teremtett világ védelmének érdekében nyitott idén sátrat a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület szervezésében. Az Úgynevezett Ö-kota (feltehetőleg finnugor eredetű „kota” vagyis lakósátor szóból ered) önkéntesei kézműves programokkal, természetes használati tárgyak készítésével, így textilfestés, vászonzsák-készítéssel, agyagozással, növényszövéssel, és praktikus környezetvédelmi tanácsokkal várták a betérőket. Az önmagunkra, hétköznapi fogyasztásainkra való reflexió, úgynevezett „öko-lábnyomunk” méretének kiszámolásán át egyéb programokkal hívta fel az egyén figyelmét a teremtett világban rajta keresztül megnyilvánuló felelősségre.
Megtekinthető volt az egyesület HolNAPhimnusz című kiállítása, amely Szent Ferenc költeménye alapján készült, a jelenkor környezeti aggodalmaira keresve a választ, mivel a szervezet célja a magyar katolikus közösségek teremtéstudatosságának növelése az egész társadalom javára. A keresztény mondanivaló integrálásában Nobilis Márió római katolikus atya aktív közreműködésével és jelenlétével vállalt szerepet, aki teremtésvédő törekvései mellett korábban Ferenc pápa „Laudato Si” kezdetű pápai enciklikájának magyar nyelvre történő fordításában is oroszlánrészt vállalt.
