„Akkor még nem voltak ilyen veszélyesek”

Hebők Imréné nagyon szereti nézni a híradót. Főleg a „magyar egyet”. Az ásotthalomi asszony azzal magyarázza mindezt, hogy „szereti tudni a dolgokat”, így aztán arról az alagútról is itt hallott először, amit szülőfaluja közelében fedeztek fel. Ott látta azt is, hogy elkezdtek „újra jövögetni a migránsok, sajnos”. Annak viszont örül Hebőkné, hogy rendőrből is sok van a településen. Ha meghallja, hogy szirénáznak, mindig arra gondol, „biztos megint bejöttek a migránsok”.

– De ha ott a kerítés, akkor hogy kezdenek újra jövögetni? – kérdezzük Hebőknét.
– Átmásznak biztos, meg segítik is őket az embercsempészek – mondja.
– Hogyan?
– Kivágják nekik a drótot, segítenek felmászni rajta – meséli szörnyülködve.

Vagy, amint Gulyás Gergely is beszámolt róla minap az egyik Kormányinfón: kerítés alatt másznak át a migránsok. Érdekesség, hogy nem a Miniszterelnökséget vezető miniszter beszélt nyilvánosan először a határzár alatt húzódó alagutakról, hanem Bakondi György. Pontosabban nem is ő, hanem Mészáros Kata, az állami hírcsatorna műsorvezetője, aki a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadójával készülő interjú közben, az újra erősödő migrációs nyomás kapcsán egyszer csak megjegyezte: alagutakat ásnak, ez az új módszer. Bakondi pedig elmagyarázta, hogy mindez nem szokatlan, példaként Izraelt, illetve az Egyesült Államokat hozta fel.

A tanácsadó konkrétumokat nem említett, Gulyás november végi beszámolójából derült ki, hogy két alagútról van szó: a csikériairól, és az ásotthalomiról. Előbbiről hamar kiderült, hogy az minden bizonnyal egy évtizedekkel ezelőtt háborús bunkerből kialakított szesz- és gázolajcsempészetre használt alagút volt, amely a feltételezések szerint jól jött a migrációs válságból élő embercsempészeknek is. Ezt a járatot az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) lapunknak küldött válasza szerint néhány hete fedezték fel.

Az ásotthalomit viszont még a nyáron, a fotókat és az erről szóló közleményt viszont már megint csak télen, a miniszteri bejelentést követően hozták nyilvánosságra, sajtótájékoztatót is ekkor tartottak. Amikor rákérdeztünk, miért vártak ezzel több hónapot, azt a választ kaptuk, hogy „az illegális migránsok módszereiről az egyes esetekben általában nem számolunk be”. Elküldték továbbá lapunknak azt a június 26-ai elfogásról szóló hírt, amelyben arról számol be a hatóság, hogy „jogellenesen próbált meg bejutni az országba három csoportban ötven migráns Csongrád megyében”, ám ebben egyetlen szó sincs alagútról.

Gulyás miniszter november végi megjelenését követően viszont már „Megvédjük határainkat” címmel a térfigyelő kamerák felvételeiből álló videó-összeállítást közöltek azokról a módszerekről, ahogy a migránsok próbálnak átjutni Szerbia felől Magyarországra a határzár alatt vagy felett. A kormánypropaganda médiumai szinte kivétel nélkül kiemelt helyen kezelték a rendőrségi „best ofot” és persze arról az adatsorról is beszámoltak a fideszes médiumok, amelyet lapunknak is megküldött a hatóság: ebben az látható, hogy az utóbbi időben egyre többen próbálnak bejutni illegálisan hazánk területére.

Ásotthalom ma már egyetlen nyitva maradt kocsmájában csak mosolyog az a terepszínűbe öltözött férfi , amikor arról kérdezem, miért csak most szólnak a hírek arról, hogy lakóhelye közelében alagutat fúrtak a migránsok számára.

– Már a nyáron volt, igen. Nem tudom, mi végett van ez. Mindenesetre furcsának találom – majd meghúzza a sörét, és a kis szünet után azzal folytatja, hogy szerinte „sokat dolgozhattak vele. Mármint az alagúttal – a népek, hiszen úgy 13 köbméter föld maradt utána”, és „állítólag hat méter mély volt”. Sokan megjegyezték, hogy a föld csak nem tűnhetett el, ám a férfi felvilágosít: a szerb oldalon van egy csatorna, az moshatta el a kihordott homokot és agyagot. Így aztán újra szoktak jönni a migránsok, de most már nem úgy, mint régen, hanem „csendesen, halkan.”

A kocsmárosné is most hallott az esetről. Valószínűleg egyébként azért, mert most nem úgy jönnek a migránsok és menekültek, mint 2015-ben, amikor a település főutcáján vonultak fel. Az „rémisztő volt”; hangzik a pult mögül, mivel néha „többen jöttek, mint egész Ásotthalom lakossága”. Most a tanyavilágon keresztül próbálkoznak és alagúton át, bár utóbbit már betemették. Hogy miért vártak ennyit a bejelentéssel, arra a kocsmárosné csak annyit felel: „nem kell nekünk mindent tudni, segíteni ezen úgysem tudunk, akinek fontos volt, az biztos tudott róla, biztos megvolt az oka, hogy miért így döntött”. A migránsok újbóli megjelenéséről pedig azt gondolja, hogy „nem jó, de hát nem tudunk ellene tenni, csak bízni abban, hogy akinek ez a kompetenciája, az meghozza az intézkedéseket”.

– Milyen intézkedésekre gondol? – kérdezem.
– Jó lenne, ha nem jönnének. Nem volt problémánk velük, rosszat közvetlenül nem tapasztalatunk, de ahogy vonultak, már elnézést, de a színesektől kezdve…
– Színesek, persze; világoskékek, sötétkékek, mindenfélék – állapítja meg a pultnak támaszkodó Takács Zoltán. Nagy fehér szakálla sem tudja eltakarni hatalmas vigyorát.

– Én kérek elnézést az ő nevében – mondja mögötte komoran ismerőse, Kolompár László.
– Ő sötétkék – nevet Zoltán saját viccén.
– Magyar vagyok – közli ugyanolyan komoran és már kicsit unottan is László.
– Az a véleményem, hogy ha majd táviratozunk értük, na, akkor jöjjenek. Mindegyik hivatkozik persze Merkel asszonyra, de ha annyira hiányoznak neki, akkor a németek küldjenek értük buszt és vigyék innen őket – utal a migránsokra Zoltán, aki szerint a rendőrök jól őrzik a kerítést.

Ezen a véleményen vannak egyébként maguk a rendőrök is, lapunknak ugyanis azt írták, hogy „a rendőrség az Alaptörvényben foglaltaknak megfelelően végzi feladatait, biztosítja az államhatár rendjének védelmét, és részt vesz a jogellenes bevándorlás megakadályozásában. A folyamatos elemzőmunka megállapításait figyelembe véve mindig az adott helyzetnek megfelelő rendőri erő tartózkodik külső határainkon, szükség esetén megerősítő erők vezénylésére is sor kerül annak érdekében, hogy Magyarország és az Európai Unió területére ellenőrizetlenül senki se léphessen be”.

– De azért valahogy csak megásták az alagutat – unszolom Zoltánt.

– Míg lószar van, veréb is lesz. Úgy értem, segítik őket. Vagy a szerbek, vagy valakik a túloldalon. A migránsokból nem nézem ki, hogy a helyismeretük alapján tudnák, hol kell alagutat ásni, úgyhogy ott valaki segített – mondja, majd arról kérdem, hogy miért csak az alagút felfedezése után hónapokkal tájékoztatták a lakosságot a hatóságok, de valami egészen más jut az eszébe.

– Miért? Legutóbb azzal kellett foglalkozni, hogy ennek a Karácsony bácsinak mennyi alpolgármestere van, de azt nem mondja be híradó, hogy mennyi államtitkár is van. Szerintem lassan kétszáz is! Aki ki tud mondani két mondatot, az már államtitkár.

Takács Zoltán igen szívesen beszél, pontosabban csak beszélne, ám most a kocsma másik vendégéhez, Lászlóhoz fordulok.

– A rendőrség mindig megállít és megkérdezi, magyar vagyok-e – számol be Kolompár László, szerinte „valószínűleg ilyenkor ugyanaz jön elő a belőlük, mint amikor még csak azért igazoltatták”, mert roma.

– Igazából semmi különös nincsen ebben – mondja, de rezzenéstelen arcára csak-csak kiül a beletörődés. – Ezt kezelni kell, és akkor nincsen gond.
– És hogy lehet ezt kezelni?
– Nyugodtnak kell maradni. Biztos van, aki emiatt felidegesíti magát, de az nem én vagyok. Megkülönböztetés van, volt, lesz – szögezi le, majd feszültségoldás gyanánt elviccelődünk azon, hogy a kocsma hirdetőfalán van egy reklám: egy helyi vállalkozó reklámozza magát, hogy vállal kútfúrást is.

– Hogy mit ki nem ad az eszük! – kiált fel egy terepszínű dzsekiben bicikliző néni a migránsokra és az alagútra célozva. Hálát ad az Istennek, hogy nem látta a menekülteket mostanában, de „nagyon mondta a rádió, hogy sokan jönnek majd megint, különösen itt Ásotthalomnál”. – Nagyon sokat várnak, több százezreket mond a rádió. Meg jönnek át csónakkal a Tiszán is! – avat be, majd persze vele is 2015-be ugrunk vissza.

– Vidáman gyalogoltak, akkor nem féltem tőlük, de most már nem szeretnék velük találkozni.
– Hogyhogy? – kérdem meglepetten.
– Akkor még nem voltak ilyen veszélyesek. Békésebbek voltak valahogy.
– És most mitől tűnnek veszélyesebbnek?
– Hát ugye, késelnek. Halljuk a tévében, meg a rádióban. Mert ha nem bírnak robbantani, akkor késelnek, az mindig náluk van.

Búcsúzóul azt mondja, nagyon örül a kerítésnek, és persze az „aranyos” polgármesterüknek, Toroczkai Lászlónak.

A rendőrségtől kapott GPS-koordinátáknak köszönhetően kijutok a határra, a november végi sajtótájékoztató helyszínére. Csak egy letaposott földhányást látok már, de legalább egy rendőrautó, még egy rendőrhelikopter is feltűnik a helyszínen – a korábban már látott vaddisznócsalád mellett. Viszont az is igaz, hogy a magyar avarban találok egy macedóniai joghurtosdobozt, néhány vizespalackot meg egy majdnem teli samponosflakont. Ezeket pedig vagy migránsok hozták át a kerítésen, vagy közelben található csodatevő hét tölgyfa teremte.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/50. számában jelent meg december 13-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál a 2019/50. számban? Itt megnézheti!