Valahol Tiszatenyő mellett, a megrepedt, szikes talajon áll öltönyben Boldog István. Előtte faragott állvány, mellette polc: felül, bordó párnán a Szent Korona fából készült másolata, alul az alaptörvény egy példánya. Körülötte pedig a puszta közepére cipelt, ember nagyságú szobanövények. Két évvel ezelőtti fotósorozaton látható mindez: a fényképek természetesen ünnepélyes alkalomból készültek, a térség fideszes országgyűlési képviselője ugyanis alapkőletételre érkezett a községbe. Az 1700 lelkes, Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszatenyő ugyanis akkoriban egy 15 új munkahelyet teremtő baromfivágóhíd létesítésére kapott 200 milliós támogatást a Belügyminisztériumtól a mintegy 8–10 milliós önereje mellé.
Senkivel sem találkoztam a faluban, aki ott lett volna ezen az avatón. Szinte mindenki annyit mondott csak hamiskásan somolyogva, hogy erről az eseményről őket „nem tájékoztatták”. Többeknek gondot okozott már az is, hogy egyáltalán leírják, hol is lett volna a baromfivágóhíd, mára ugyanis már az alapkő helyét is beszántották Tiszatenyő határában.
– Itt van, vagyis hát itt volt, ahogy Törökszentmiklós felől jövünk, a Tenyő-táblánál. Kimegy az út végéig, jobbra fordul, és ott lesz. Gondolom, valami jelzi majd – így igazított útba egy helybeli hölgy.
Itt volt a majdnem lincselés - irány a három szegregátum | Magyar Hang– Arra van, igen, elhagyja a falut, és ott lesz egy ilyen semmi – mondja nevetve egy másik. Ez már tényleg pontos eligazításnak bizonyul: Tiszatenyő beszántott határában valóban semmi nyoma nincs beruházásnak, de még az avatóünnepség emlékének sem.
Hogy a vágóhíd mára csupán délibáb lett, arról Tiszatenyőnek papírja is van. Az október 13-ai önkormányzati választásokon ugyanis váltás történt: a kormánypárti Kazinczi Istvánt legyőzte a független Mező József, aki az átadás-átvételt követően összegyűjtötte és kiposztolta a község Facebook-oldalára, hogy milyen adósságokkal küzd Tiszatenyő. Kiderült, hogy a meg nem épült baromfivágóhíd miatt 2020. január 31-éig vissza kell fizetniük 70 millió forintot és a kamatokat. A NAV már keresi rajtuk azt a 39 millió forintot és a kamatait, amit egy el nem készült sertéstelep fejlesztésére kaptak, illetve további 12 milliót és a kamatait egy szintén félbemaradt beruházás, egy sportöltöző miatt kell visszafizetniük.
És itt még nincs vége a sornak: a szerződésbontás miatt 7,6 milliót kellene fizetni a Törökszentmiklós-Tiszatenyő Önkormányzati Társulás Kistérségi Szociális Szolgáltató Központnak; míg negyedmilliós támogatás megfizetését kéri a településtől a Törökszentmiklós Városi Önkormányzat Egyesített Gyógyító-Megelőző Intézet a községgel közösen létrehozott szerződésre hivatkozva. És végül, de nem utolsósorban vissza kell fizetniük még 120 milliót és a kamatait, mert az önkormányzati épületek energetikai fejlesztésére adott támogatást nem a megfelelő módon költötték el az előző vezetés alatt, ami már a Pénzügyminisztériumnak is szemet szúrt. Ez összesen 250 milliós mínusz, ami miatt a lapunknak egyébként nem nyilatkozó Mező József ígérete szerint lakossági fórumot is tart majd, ám hogy mikor, azt az önkormányzat titkárságán nem tudták megmondani. Boldog István pedig jelezte, hogy megpróbál egyeztetni a Belügyminisztériumban, mert bár nem az ő hatásköre, és az új tiszatenyői vezetés sem tehet róla, de nem szeretné, ha bajba jutna a település.
– Hogy hova tűnt a pénz, azt mi nem tudhatjuk – közli egy portája szegélyén ácsorgó, névtelenséget kérő férfi, aki meglehetősen filozofikus hangulatban zsonglőrködik a szavakkal, miközben egy láncfűrészt szorongat a kezében.
– Valószínűleg elvándorolt a pénz. Nem én kezeltem, ha én tettem volna, nem így állna mögöttem a ház – mondja kicsit pironkodva, pedig kockaházán nincs mit szégyellni. Szerinte jó lett volna, ha megépítik a vágóhidat, annyival kevesebb közmunkást kellett volna eltartani a faluban, vagyis kevesebb lenne a „kis kenyérrevalóért dolgozgató”, az eltűnt pénzt pedig rengeteg helyen el tudta volna képzelni. Akár lakóépületeket is lehetett volna felhúzni félkész fociöltöző helyett.
– Nincs is focicsapata most Tenyőnek, pedig igény volt rá régen, meg a játékosok között is voltak jók.
Szerinte ez az egész ügy „azért bukott ki most, mert új polgármester van, aki mert lépni, egyébként mindenki befogta a száját, mert…”
– Miért? – közbe kell kérdeznem, mert hosszan elhallgat.
– Hát széllel szemben pisilni? – kérdi, majd kifejti, mit is ért szél alatt. A rendszert és azt, hogy „fideszes a környék”. – Azért kapott több támogatást a falu, mert fideszes volt a polgármester. És most, hogy nem az, kérdés, hogy majd kap-e. Nekünk persze a pénzből eddig is csak annyit jutott, hogy elképzelhettük a baromfivágóhidat. Ami ugye nem épült meg.
A vágóhíd tehát immár hivatalosan is a képzelet terméke. Ha megépült volna, akkor a volt polgármester korábbi tájékoztatása szerint lehetőséget teremtett volna arra, hogy a feldolgozott termékekből magasabb bevételhez jussanak a helyiek. Kazinczi 2016- os nyilatkozata szerint „tanyasi csirkét eddig is neveltek”, sőt telepe is van az önkormányzatnak, ahol évente 40-50 ezer szárnyast nevelnek. Az a telep most is megvan, de nem csirkék kelnek ki a tojásokból, hanem gaz növi be a viskók romjait. Tanyák sem nagyon vannak Tiszatenyő körül, egy helybeli tájékoztatott azok mind „kiürültek, meg le is lettek bontva”, a falu végén ácsorgó melósok pedig arról meséltek, hogy állatot sem nagyon tartanak már erre. Szomorúan jegyzi meg egy harcsabajszú férfi, hogy azért kevés a jószág, mert a takarmány többe van, mint megvenni a boltban a húst. A falu pedig elöregedik, az egykori Polip diszkó épületében már idősek otthona működik.
Ilyen metamorfózison ment át a helyi sportpálya és környéke is. A vágóhíddal ellentétben itt elkezdték az építkezést, de a beszántott gyep sarka méhtelepként szolgál, a kitépett korlátokra pedig nem a tenyői B-közép hangadói könyökölnek, hanem őzek futkorásznak körülötte. Az öltöző üres, kivert ablakokkal áll magában – annak pedig nyilván kalandos a története, hogy a vizesblokk torzójának mélyére hogy került le két szék és egy fazék.
Hajnalpap Sándor mezőgazdasági munkás, vasvillájára támaszkodva, rózsaszín cipőjében, citromsárga sapkájában ugyanolyan délibábként hat Tiszatenyő csirketelepéhez közeli peremén, mint egy fakorona mellett szónokló politikus a másikon. Amikor az el sem készült beruházásokról kérdezem, oly mérges lesz, hogy kettőzött erővel hajítja el a frissen kitépett vadmargarétát.
– Zsebre rakták, azt kész – hörgi, de hogy ki, arról nem beszél. Szerinte nem lesz ebből semmi, még ebben a rendszerben sem, és egy másikat kezd dicsérni. A Kádárét.
– Ma már alig van a faluban marha vagy sertés. A régi rendszerben nem volt ilyen. Régen ezresével voltak a gazdaságban is. Tudom, ott dolgoztam 25 évig, egy helyen. Már 14 éves koromtól! Hát melyik mai fiatal csinálná ezt meg? Rengeteg jószágnak viseltük gondját, ma meg már nincs egy se.
Hosszú mondatok után kínos hallgatás, zavartan nézek szét. Hajnalpap Sándor háta mögött egy egerésző macska bukkan fel.
– Van itt jószág, ott egy macska, nézze – mondom, de meg sem fordul, úgy legyint. – Van. Meg patkány is. Az van dögivel, úgyhogy nem baromfitelep ez már, hanem patkánytelep.
– Mikor ment ez tönkre? – kérdem, de ábrándosan szomorú választ kapok csak.
– Ki tudja azt már!
Elindulunk a falu felé, és ürülékkupacokat fedezek fel a fűben. Tippelni próbálok, hogy miféle mezőgazdasági haszonállat legelhetett erre. Kecske? Birka? Hajnalpap Sándor azonban csak legyint megint.
– Láma volt, vagy teve, vagy mit tudom én. Nemrég járt itt a cirkusz, azok után maradt itt.
Megkérdezhetném, hogy volt-e az előadáson, mert valószínűleg kinevetne. Nem kérdezem arról sem, hogy részt vett-e a koronás alapkőletételen. Mégiscsak vasvilla van nála, és azt a vadmargarétát is olyan dühösen hajította félre.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/48. számában jelent meg, 2019. november 29-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/48. számban? Itt megnézheti!
