A kispaládi Algács család követ tört. Pontosabban betont, mert egy régi ház alapjait kellett kibányászni a földjükből, hogy belefoghassanak az uborkázásba. Szatmár magyarországi részének legkeletibb csücskében jártunk, közel a román határhoz. Ősi uborkatermelő vidék, az Európában ínyencségnek számító apró uborka hetven százaléka innen kerül ki. Idén közel nyolcvan, többségében roma család uborkázik a térségben a tizedik évébe lépő Kiútprogram segítségével.
(…)
– A közmunka semmire se elég, ezért fogtunk bele az uborkába tavaly. Itt nincs más lehetőség, de jól is ment, hála Istennek. Nagyon megkínlódtunk, a földünk tele volt kövekkel. A két kezünkkel bányásztuk ki. Amikor Roland (a család kiútprogramos koordinátora) meglátta, hogy kalapáccsal dolgozunk, hozatott gépet. Hatszáz méterrel indultunk, idén ezer méterünk van, és sokan csatlakoztak hozzánk, mert megirigyelték a tömérdek munkát – neveti el magát Algácsné Krisztina.
(…)
Egy kis jobb létet remélünk az uborkától, de azt nem adják ingyen. Mert az uborka olyan, mint egy kisgyerek: nem adhatunk neki bármit, kényeztetni kell, ápolni, figyelni rá, dédelgetni – foglalja össze filozófiáját.
Hogy mi mindennel kell szembenézniük, és milyen lehetőségeket ad a program keretében zajló uborkázás, arról a további részleteket keresse a Magyar Hang augusztus 9-én megjelenő 2019/32. számában!
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/32. számban? Itt megnézheti!
