Két napig persze még önfeledten ünnepelt a sportvilág, hiszen valóban hihetetlen döntő volt. Csakhogy szeptember 26-ára kiderült: Johnson szinte elképzelhetetlen, 9.79-es világcsúcsa nem pusztán a futó tehetségén múlott. A kanadai atléta visszaadta aranyérmét. Ilyen szinten elsőként bukott le sportoló szteroidok használata miatt.
Holott – vélhetően – nemcsak ő állt rajthoz doppinggal segítve, hiszen ez a szöuli száz méter volt az első, amikor négy sprinter is 10 másodpercen belül ért célba, ráadásul a kanadain kívül a második helyen érkező Carl Lewis is egy századdal jobbat futott a korábbi világcsúcsnál (9.83). Utólag Johnsonon kívül még öten buktak meg doppinggal az akkor rajthoz állók közül.
Ben Johnson - Szöul 1988
Ben Johnson az 1988-as szöuli olimpián. Kommentátor: Gyulai István.
„Hogy a döntőben többen is doppingoltak volna, de Johnson ügye mindent elfedett? – tűnődik Tiszeker Ágnes. – Nos, még a kanadai lebukására sem számítottak, hiszen ekkor még egyrészt nem volt központilag vezérelt doppingellenőrzés, másrészt a felszerelések sem voltak olyan fejlettek, hogy valamennyi doppingot ki tudják mutatni. Mindez jól látszott Johnsonék védekezésén: egyáltalán nem voltak felkészülve arra az esetre, hogy lebukhatnak.”
Ben Johnsonnal kezdődött
A MACS elnöke hozzáteszi: a kanadai botránya arra a Carl Lewisra is árnyékot vetett, aki sosem bukott le. Ben Johnson esete viszont kiindulópontja lett a doppingellenes küzdelemnek.
„Ekkortól lett általános, hogy a sportolóktól több mintát is vesznek, és a doppingellenőrzéseket attól fogva kiemelt figyelem övezi – mondja a szakember. – Ekkoriban elsősorban morálisan közelítettek a doppingszerekhez, a csaláson volt a lényeg, az egészségkárosító hatásáról szinte szó sem esett. Az 1988-as szöuli olimpiáig nem volt globális ellenőrzés, ám ettől kezdve mindenki pártolta egy olyan szervezet létrehozását, amely meghozza a szabályokat, és a mindenkire kiterjedő vizsgálatokat is elvégzi. Ennek köszönhetően, hosszú előkészítő munkát követően született meg 1999-ben a WADA, amely a Nemzetközi Olimpiai Bizottságból nőtte ki magát.”
A szabályok szerint tíz évig lehet visszamenőleg ellenőrizni és megőrizni a sportolóktól levett mintákat. „Egy biztos, ha a mai eszközökkel újra ellenőrizhetnénk az 1976-os montreali olimpián levett mintákat, bizony rengetegen megbuknának, ugyanis ezek az esztendők voltak a szteroidok csúcsévei” – állítja a MACS elnöke.
Doppingolás maffiamódszerekkel
Amíg Ben Johnson esete az egyéni doppingolásra hívta fel a figyelmet, a kerékpáros Lance Amstrong lebukása arra döbbentette rá a világot, hogy a doppingolás korántsem egyedi ügy, hanem szervezetten, mintegy maffiamódszerrel zajlik.
„Kezd kikristályosodni, mit lehet dopping nélkül teljesíteni, és mely sportágak, illetve sportesemények azok, amelyek, mondjuk úgy, doppingérzékenyek – magyarázza Tiszeker Ágnes. – Ahogy fejlődött a doppingellenes harc háttere, úgy fejlődik az ellenoldal, sőt, talán előttünk is jár. Jelenleg a növekedési hormonok esetében van lemaradásunk, hiszen mindössze tíz órán belül lehet kimutatni a szervezetben. Sajnos 250 ezer vizsgálatból csak négy esetében sikerült bizonyítanunk a tiltott szer használatát."
