Éppen tíz esztendővel ezelőtt, 2009. február 8-án gyilkolta meg Veszprémben az enyingi banda Marian Cozma kézilabdázót. Kálomista Gábor még abban az esztendőben elkészítette a Szíven szúrt ország című dokumentumfilmjét, amely a meggyilkolt sportolónak állított emléket. A rendező-producer a Magyar Hangnak elmondta, máig az az érzése, hogy a jogerős ítéletek nem szolgálták a lelkek megnyugvását, ugyanakkor úgy véli, Marian Cozma halála óta ilyen vagy ehhez hasonló esetek már nem jellemzőek Magyarországra.
Az interjú 2019. február 8-án jelent meg a Magyar Hang nyomtatott kiadásában.
– Maradt-e ebben az országban annyi méltóság, erő, becsület, hogy megvédje magát, megvédje a barátait azoktól, akik sem törvényt, sem erkölcsöt nem ismernek – ezzel a mondattal kezdődik a Szíven szúrt ország. Mit gondol most minderről most, egy évtizeddel később? Maradt?
– Ez a kérdés a 2009. február 8-ai gyilkossággal kapcsolatban merült fel bennünk pár nappal a tragédia után. Úgy vélem, ma már ismerjük a történet végét. Ha most kellene feltennem valami hasonlót, úgy kezdődne, „megvédi-e az embereket…”
Kiszabadult és új BMW-vel furikázik Marian Cozma egyik gyilkosa | Magyar Hang
Állítólag a jó magaviselete miatt szabadult 9 és fél év után az enyingi Sztojka Iván, akit hatalmas bulival vártak a barátai.
– Alkalmas volt, vagy akár alkalmas-e jelenleg a magyar jogrendszer arra, hogy a hasonló tragédiáktól megvédje az embereket?
– A magyar jogrendszer jó, ugyanakkor a jogalkalmazással vannak bajok. Annak idején, amikor kihirdették a Cozma-ügy másodfokú ítéleteit – azaz a főbűnösök életfogytiglani helyett sokkal kevesebb idejű, börtönben letöltendő szabadságvesztést kaptak –, többen is jeleztük, a tett és a kiosztott büntetés nincs egymással arányban. Ám hiába érveltünk sokan, maradt az ítélet, és ez egyáltalán nem szolgálta a lelkek megnyugvását. Mint ahogy az elrettentést sem. Nézze meg, a két főbűnösön kívül valamennyi elkövető és akkori vádlott már kiszabadult, vagy épp más bűncselekmény miatt van újra rács mögött.
„Az Iván egy komoly üzletember" - Sztojkáék nem félnek | Magyar Hang
Félnek-e az enyingiek Sztojkától, és neki van-e félnivalója? Mit gondolnak róla, akik ismerik? A teljes riport.
– Amikor tíz éve meghallotta, hogy mi történt, mit gondolt? És miért döntött úgy, hogy filmben dolgozza fel a tragédiát?
– Ilyen egyszerűen nem történhet meg. Veszprém akkoriban egy nyugodt, békés kisváros volt, ahol ismeretlen volt a bűnözés ilyen fogalma, ilyen bűncselekményt nem követtek el ott korábban. Azóta rájöttem, minden más lett. Megdöbbentett mindenkit az eset, a város lakóin nem lehetett nem észrevenni a személyes megrendülést. Pályafutások mentek tönkre, lelkek nyomorodtak meg…
– És ebben a helyzetben a csapat olyat tett, amire nem sokan lettek volna képesek…
– Ez a csapat akkor több volt, mint egy sikeres kézilabdacsapat, igazi baráti társaság volt. A tragédia, ha lehet ilyet mondani az ő esetükben, még jobban összekovácsolta őket, és a csapatvezetés, valamint a játékosok vállvetve harcoltak azért, hogy méltó módon emlékezzenek meg a barátjukról, aki akkor már nem lehetett közöttük. A szív, a sport, az erkölcs, a bajtársiasság diadala volt a Leon elleni BL-siker egy héttel a tragédia és pár nappal Marian temetése után. Több volt ez, mint egy BL-találkozó, ilyet csak egyszer tud egy csapat játszani. Felejthetetlen pillanatok voltak.
– És volt valaki, aki abban a nem éppen baráti magyar–román viszonyban egy csapásra közel hozta a két népet.
– Marian édesapja, Petre Cozma egészen példaértékűen viselkedett ebben a számára pokolian nehéz helyzetben. Amit a politikusok hosszú időn keresztül nem tudtak elérni, azt a gyermekét elveszítő édesapa igen. Sokkal emberibb módon élte meg azokat a napokat, illetve az azóta eltelt időt, mint sokan mások. A brutális gyilkosság után a sportbarátokat és a szurkolókat mindkét oldalon összekovácsolta a gyász, felemelő érzés volt megélni, ahogy a csapatot és a veszprémieket a temetés napján Bukarestben fogadták. Higgye el, azokban a napokban tényleg nem a nemzetiség számított, hanem az ember.
– Később ön és az édesapa között vita támadt. Sikerült kettejük kapcsolatát normalizálni?
– Sajnos Petre körül szerencselovagok jelentek meg, ezeknek az embereknek nem a gyászoló édesapa érdeke, hanem saját pecsenyéjük sütögetése volt az elsődleges szempont. Elhitették vele, hogy nagy összegű kártérítést tudnak az ő és családja számára elintézni Marian elvesztése után. Ám az olaszliszkai eset is jól példázza, hiába ítél meg a bíróság bármekkora kártérítést, az még nem jelenti automatikusan, hogy akár egy fillér is eljut belőle a sértettekhez. Sajnálom, hogy rólunk is elhitt olyan állításokat, amelyek abszolút nem vitték előre az ügyét. A film bevételeivel korrekten elszámoltunk vele, a megállapodásunk értelmében neki járó összeget átutaltuk. Hogy mennyit, arról nem szeretnék beszélni, szerintem ez csak ránk tartozik. Ennek ellenére tisztességes, becsületes embernek tartom, aki emberileg millióknak mutatott követendő példát.
– A jogalkalmazásról már ejtettünk szót. Mi volt a véleménye a rendőrség munkájáról?
– A rendőrség teljes mértékben elvégezte a feladatát, hiszen kiderítette és nyilvánosságra hozta a valóságot, elkapta a gyilkosokat. Sőt, nagyon hamar ismertté váltak az elkövetők, pedig az akkori politikai elitnek nem volt érdeke, hogy Marian meggyilkolásából nagy ügy legyen. Inkább azt szerették volna, hogy egy kocsmai verekedés szintjén maradjon, és úgy is kezelje mindenki. Ezt nem lehetett eltussolni, és ebben a rendőrségnek nagyon fontos szerepe volt.
– A film emiatt is született, nehogy elsikkadjon az ügy?
– Kétségkívül bennem, bennünk volt, hogy ne hagyjuk elsikkadni a tragédiát, és már a gyilkosság utáni második-harmadik napon mindent rögzítettünk kamerával. Nem tudtuk akkor még, mi lesz az ügy vége, csak azt akartuk, úgy legyen bemutatva Marian tragédiája, ahogy az történt. Igyekeztünk a pontos lenyomatát elkészíteni a bárban történteknek, objektív keretet adtunk vele azoknak a véleményeknek, amelyek a filmben elhangzanak. Számomra nagyon érdekes, de ugyanakkor nagyon megható volt, hogy akit felkértünk egy nyilatkozatra, az elsőre vállalta. Végig vigyáztunk a tényszerűségre.
– Hogy látja így tíz esztendővel a tragédia után, a Szíven szúrt ország elérte a célt, amiért elkészítették? Eljutott mindenhova, ahova szerették volna?
– Azt szerettem volna a legjobban, ha ez a film sosem készül el. A tragédia utáni három hónapon belül bemutattuk Veszprémben, ott összesen 4500-an látták. A világ több pontjára eljutott mozikba, és televíziókban is vetítették. Mivel számos országba nem csak a híre jutott el, így azt mondom, a Szíven szúrt ország úgy működött, ahogy kellett, ahogy reméltük.
– A tizedik évfordulón játsszák majd valahol? Azóta felnőtt egy korosztály.
– Nem hallottam arról, hogy valahol műsorra tűznék, nem is kerestek meg ebben az ügyben. De aki meg szeretné nézni, az megtalálja a legnagyobb videómegosztó portálon.
Szíven szúrt ország (Dokumentumfilm) 1/8
Magyar dokumentumfilm Marian Cozma haláláról. Ha teheted VEDD MEG a filmet! http://href.hu/x/bgl4 Azért tettem fel, mert a magyar televíziók még mindíg nem hajlandók leadni a filmet.
– Ott lesz pénteken Veszprémben a központi megemlékezésen?
– Igen, elmegyek. Meggyújtom az emlékezés gyertyáját és fejet hajtok Marian szobránál. Azonban a gyászom magamban tartom, nem veszek részt a központi megemlékezésen. Higgye el, nem könnyű a csapat nélkül, hiszen mindenhova mentem velük, mindenhol ott voltam. A lelkem egy része eltávozott, amikor eljöttem Veszprémből.
– Mit gondol, változott valamit Magyarország a tíz évvel ezelőtti tragédia révén?
– Szerintem az ország jelentős javuláson esett át, hiszen Marian tragédiája után hasonló ügyek, ahol ilyen szintre jutott ellentétek halálhoz vezettek, szerencsére nincsenek. Sőt, néhány tucat bűnöző kivételével az emberek rájöttek, lehet békésen is élni egymás mellett.
– Andy Vajna halálát követően egyre több helyről hallani, hogy öné lehet a filmügyi biztosi pozíció. Elfogadná a felkérést?
– Andy halála számomra elsősorban azt jelentette, hogy elveszítettem egy barátot. Köztudott: jóban voltunk. Jelenleg a barátomat gyászolom, más nem nagyon érdekel. Nem szeretném a felvetést kommentálni, hiszen nem is ismerem a kormány álláspontját ebben a kérdésben.
– A filmes szakma egyik legnagyobb vitája, lehet-e és kell-e jó magyar történelmi filmeket forgatni. Mert attól, hogy történelmi a téma, nem biztos, hogy jó is…
– Miért ne lehetne? Nincs ennek semmi akadálya. Ám kétségtelen, ha valaki belefog, nagyon jól kell megcsinálnia. Ha elhárulnának az anyagi és egyéb akadályok, biztos vagyok abban, hogy elkezdődnek a forgatások. Magam nagyon támogatnám ezt, sőt, elárulom, szívesen csinálnék is egy ilyen filmet. Számos kiváló magyar író történelmi fikcióit lehetne filmvászonra vinni.
– A Szabadság, szerelem éppen Andy Vajna nevéhez fűződik. Ez a film például ilyen?
– Igen, úgy érzem. A Szabadság, szerelem egészen kiváló, fantasztikus teljesítmény, nagy siker. Még az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama is megnézte. Ha jó egy film, az megy a maga útján. És rengeteg az olyan alkotó ma, aki már készített és fog még készíteni jó magyar filmet.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/6. számában jelent meg, 2019. február 8-án.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/6. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
