Nemzeti kézilabdasikerek magyarok nélkül

Nemzeti kézilabdasikerek magyarok nélkül

A veszprémi Andreas Nilsson (b) és Aljosa Cudic, a portugál Sporting CP játékosa a férfi kézilabda Bajnokok Ligája negyeddöntőbe jutásért játszott Telekom Veszprém - Sporting CP visszavágó mérkőzésen a Veszprém Arénában 2019. március 30-án (Fotó: MTI/Bodnár Boglárka)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Magyarországon a sportot mindenki az olimpiai szereplésen keresztül ítéli meg: ha a négyévente megrendezett ötkarikás játékokon sikeres egy sportág, akkor a közvélekedés szerint ott minden a legnagyobb rendben van. Jelenleg a férfi- és női kézilabda-válogatott a dicső múlt ellenére sem tartozik a világ élvonalába, pedig az előbbi 10. lett a világbajnokságon, az utóbbi 7. az Eb-n. Ugyanakkor a legeredményesebb klubjaink a nemzetközi sorozatokban győzelmi esélyekkel várják az adott kupa fináléját.

Sajnos a két dolog között mégsincs ellentmondás: a legjobb klubcsapatainkban ugyanis alig van magyar játékos. Pedig utánpótlásszinten világszínvonalú teljesítményt nyújtottak a magyarok több korosztályban is, legyen elég csak az U20-as női csapat világbajnoki címére utalni. Ennek ellenére a magyar játékosokkal szinte esélytelen lenne bármelyik klubcsapatunk a mostanihoz hasonló kimagasló eredményre. Az üdítő kivételt a Ferencváros női gárdája jelenti: Elek Gábor együttese úgy jutott be a Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe, hogy az éppen a győriekkel megvívott kupacsatában mindössze két külföldi játékost – Penát és Klivokácot – küldött a pályára, miközben több U20-as vb-címet szerző válogatottban alapembernek számító fiatal magyar küzdött.

Nem hagyják elveszni az ifjú tehetségeket | Magyar Hang

Indul a kézis Elit program, amelynek segítségével mindkét felnőttválogatottig el akarják menedzselni a legjobb fiatalokat.

A Fradi operatív igazgatója, Nyíri Zoltán a sportnapilapnak korábban azt mondta, eltökélt céljuk, hogy náluk ne legyen hat-nyolc légiós – most is négy van csupán –, ennél többet nem is akarnak szerződtetni, mert ők a magyar kézilabda és a válogatott érdekeit tartják szem előtt. A példa mutatja, így is lehet, ám a képet árnyalja, hogy a zöld-fehérek csak a csoport harmadik helyéről katapultálták magukat a negyeddöntőbe, ahol a Rosztov Don gárdájával csapnak össze (április 7-én és 13-án) a budapesti négyes döntőbe jutásért.

A győrieknél más a helyzet: ők a címvédők. Aminek az az ára, hogy a pályára lépő 13 játékosból mindössze öt volt magyar, és az eddig bejelentett átigazolások alapján a mostani norvég-holland vonalat a franciák váltják majd fel. Valljuk meg őszintén, ha csak a magyar válogatott alapembereiből állítaná össze Danyi Gábor a csapatot, semmi esély nem lenne az újabb BL-sikerre. Így viszont csoportelsőként léptek a negyeddöntőbe, és a dán Odense ellen toronymagas esélyesei a négyes döntőbe jutásnak.

VIP-páholyok, tao és politikai kinevezettek, avagy gondolatok a sportfinanszírozásról | Magyar Hang

A rendszer az elmúlt 8 évben kinevelt egy olyan sportvezetői csapatot, amely járatos a könnyű közpénzek elköltésében, a „nehéz”, piaci pénzek megszerzésével azonban érdemben nem foglalkozik.

Mindenképpen meg kell említeni az EHF-kupában még álló, a csoportkört hibátlan teljesítménnyel letudó Siófokot is, amely úgy jutott el a sorozat elődöntőjébe, hogy egyáltalán nincs magyar játékosa sem a pályán, sem a kispadon. Legalábbis ez volt a helyzet a norvég bajnoki bronzérmes és kupadöntős Storhamar ellen. A Siófok idegenben nyert 31–24-re (otthon pedig 32–31-re), aminek örülni kellene, de azért mégis megdöbbentő a „magyar” csapat összeállítása: Silje Solberg – Böhme, M. González, Nze Minko, Jezic, Kobetic, Aoustin, csere: Dedu (kapus), Perianu, Elghaoui, Hmirova, Janjusevics, Such, és az edző Tor Odvar Moen. Igen, még az edző is külföldi. Ennek ellenére bőven érkezik a taotámogatás a Balaton partjára, még akkor is, ha siófokiak jelenleg sem a felnőtt, sem a junior, sem az ifjúsági válogatottba nem adnak játékost.

A férfiaknál szinte ugyanez a helyzet: a BL-ben a Szeged és a Veszprém is második lett a csoportjában, így a nyolcad- és a negyeddöntőben hazai pályán játszhatják a visszavágót, azaz még az is előfordulhat, hogy két magyar klubcsapat is ott lehet a négyes döntőben. Általánosságban elmondható, hogy mindkét egyesületnél három-három magyar fért be a meccsre jelölt keretbe, ám az más kérdés, mennyit töltenek el a pályán. A szegediek korábban kevesebb idegenlégióst alkalmaztak, és akkor ugyan megnyerték az EHF-kupát, ám a BL-ben kizárólag a már megszokott recept segítségével tudtak eredményesek lenni, míg a veszprémieknek még hiányzik a vitrinükből a Bajnokok Ligája-serleg. Mindkét esetben külföldi az edző, a négyes döntőbe a szegedieknek a Vardar Szkopje, a veszprémieknek pedig a Flensburg-Handewit testén át vezet az út.

Férfikézilabda: változások szükségesek minden fronton | Magyar Hang

Fontos lenne egy irányt kijelölni, és a kiválasztott edzőnek időt biztosítani, hogy végigmenjen a kijelölt úton.

A válogatott két edzője, Csoknyai István és Vladan Matics csapatai az EHF-kupa csoportküzdelmeinél tartanak, és mind a Balatonfüred, mind a Tatabánya esetében örömteli, hogy többségében magyar játékosok lépnek pályára. Ám ez meg is mutatja, hogy egyelőre mire is elég mindez: a fürediek egy győzelemmel és öt vereséggel végeztek, míg a tatabányaiak négy győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel csoportelsők lettek.

Amíg a legjobb klubok nem játszatják a magyar játékosokat, addig ne csodálkozzunk azon, ha a 2016-os riói olimpia után a 2020-as tokiói nyári játékokon sem lesz ott sem a férfi, sem a női válogatott.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/10. számában jelent meg, 2019. március 8-án.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/10. számban? Itt megnézheti!