120 év büszkeség – hirdeti címlapján Ferencváros önkormányzatának kétheti lapja. Nagyon úgy tűnik, az FTC-évforduló kapcsán az utódoknak nem sikerült felnőni az elődök színvonalához, de ez legalább százhúsz millió forintnyi közpénzbe kerül.
A különféle ferencvárosi főrumokon többen úgy fogalmaznak, a városrészt „teleszemetelték” fémkeretes szerkezetekkel, és valóban elképesztő mennyiségű plakátot helyeztek ki. Az önkormányzati lap szerint összesen 785-öt, a klubhoz szorosan kötődő helyszíneken. A kiállítást az FTC és a IX. Kerületi önkormányzat közösen hozta létre, fővédnöke Tarlós István, Budapest főpolgármestere. A túlbuzgó plakátolás miatt a kerületi szülők arra panaszkodnak, a parkokban futkározó gyerekeiket lehetetlen szemmel követni a plakáterdőben. A Ferencvárosi Torna Clubot egyébként 1899. május 3-án alapították a Bakáts tér 14 szám alatt, „Erkölcs, Erő, Egyetértés” jelmondattal.
Ezen a képen éppen a Középső-Ferencvárosban lévő Kerekerdő park látható – bár nem a világ közepe, ide kereken ötven plakát jutott. Nem tudom elképzelni, hogyan kötődhet szorosan a klubhoz, hiszen a Lázár Ervin mesehőseiből gyúrt szoborral is díszített közterület nem is létezett a Fradi életének első száz évében – a városrehabilitáció során lebontott háztömb helyén hozták létre 2003-ban.
Összesen 17 közterületen van a kiállítás, ha valaki mindet bejárja és nem felejt el bepecsételni az eseményre kiadott füzetbe, akkor – a készlet erejéig – egyedi Fradi-pólót kap ajándékba. A főbb helyszíneken kirakott ismertető táblákat a Ferencváros „első számú szolgái”, Kubatov Gábor klubelnök és Bácskai János polgármester írják alá. Szép dolog a kezdeményezés, de a kivitelezés minősége azt sejteni, hogy talán nem a méltó múltidézés volt a legfontosabb. Van olyan tábla, amely már ki is dőlt (vagy a kábelezés miatt kidöntötték, nem tudjuk), de a fotónkon jól látszik, hogy a kiállítás leszedése után milyen lyukak maradnak a parkokban. Nem látszik a koncepció sem, vagyis mely helyszínen milyen rendezési elv alapján rakták ki a fotókat.
Fotó: Lukács Csaba/Magyar Hang
Nem csak a parkokat lepték el ugyanis a „120 éves a FTC” nevű fotófesztivál képei, hanem egyes utcákat is. Ezt például a Thaly Kálmán utcában, a SOTE elméleti tömbje előtt fényképeztük – ha leszedik a fémkereteket, lábanként több járólapot is ki kell cserélni a jókora lyukak miatt. Kubatov Gábor egyébként arról beszélt a megnyitón: „120 év telt el erkölcsben, erőben, egyetértésben. Kérem, ameddig erőnkből telik tartsuk fenn ezt a klubot, még legalább ennyi ideig, ugyanezen elvek mentén!”
Az antigrafitti laminátummal (bármit is jelentsen ez) ellátott plakátokkal van jó néhány probléma. Ha már az emberek tájékoztatása a cél, akkor lehetnének informatívabbak: például ennek a képnek a képaláírásából kiderül, hogy „Már nem hajóval, hanem repülőgéppel, de az úti cél változatlan: 1961-ben is irány Dél-Amerika.” Az, hogy ki utazik és miért, nem tudja meg az információra szomjazó utókor.
Nem járunk jobban ezen kép előtt ácsorogva sem. „Az 1929-es dél-amerikai túra egyik állomása, a csapat Montevideóban állt fényképezőgép elé. 1929.08.02.” Arra viszonylag hamar rá lehet jönni, hogy nem valamelyik női csapatról van szó, de hogy a képen látható urak milyen sportot űznek, az nem derül ki. Ha megpróbáljuk kilogikázni, azonnal kizárhatjuk a focit, mert csak tízen vannak, ráadásul a földön ülő, fekete kabátos köpcös férfiről nem pont a fittség jut eszünkbe. Marad a vízilabda, esetleg a férfi-kézilabda verzió.
Nehezen értelmezhető ezen kép és az aláírása is. „Családlátogatáson a ferencvárosi labdarúgók egy része a Dominikai Köztársaságban, Santo Domingóban, 1960.” A csapa másik része oda emigrált és meglátogatták a családjukat? Vagy kinek a famíliájánál volt a vizit és miért? És ezt miért érdekes nekünk 2019-ben? A Ferenc téren kiállított fotók nagy részénél hasonló a probléma: vagy teljesen érdektelen kép (például tevén ülő sportoló Egyiptomban), vagy nem tudni, hogy éppen milyen sportágról van szó és a pillanat miért érdekes számunkra.
Másik gond, hogy sok kép egyszerűen banális – egy közepes fotós bármely mérkőzésen tucatjával készítene hasonlókat. A fenti kép abban kivétel, hogy valóban fontos pillanatban készült – a képaláírásból kiderül, hogy a ferencvárosi női kézilabdacsapat kispadja éppen Kovacsics Anikó utolsó percben szerzett góljának örül a Bajnokok Ligájában. Igaz, BL-meccsből is van idényenként közel egy tucat, de mindegy – s ha már pontosan tudják, hogy a kép 2018. október 14-én készült, igazán megtisztelhették volna a szerzőjét azzal, hogy kiírják a nevét.
A fotós ugyanis pont olyan alkotó, mint egy könyv írója, ám egyetlen képnél sem találni a szerző nevét. A régieknél lehet magyarázat, hogy nem tudják, de a tavaly készült fotóknál ez nem mentség. Annál is inkább, mert minden egyes kiállított fotó jobb felső sarkán ott maradt a fájl neve (ennél például FTC_1117), ami rendkívül slendrián kivitelezésre utal.
Csak megismételni tudom: talán nem a megemlékezés volt a legfontosabb, hanem az, hogy elköltsenek pár tíz (száz?) millió forintot. Megkérdeztük az önkormányzatot, mennyi a „120 éves az FTC” szabadtéri kiállítás összköltségvetése, ki döntött a kiállítandó képekről, ki állja a cechet és hogyan választották ki a fémkeretek kivitelezőjét és ki ő – hétfő reggel az önkormányzat sajtóosztálya azt válaszolta, kérdéseinkkel forduljunk a Fradi kommunikációs osztályához.
Közben azt is megtudtuk, a kilencedik kerületi önkormányzat százmillió (!) forinttal támogatta az évforduló kapcsán a klubot, ráadásul épp a héten lesz egy következő testületi ülés, amelyen további húszmilliót terveznek rá megszavazni. Minderről a 123/2019-es számú előterjesztés árulkodik, amelyben a következő, jól eldugott mondat is szerepel: „A 120 éves FTC támogatásának végső tervezett összege 120 000 eFt, így további 20 000 eFt előirányzatot biztosítunk.”
