Egy biztos volt, ha a vasárnapi fináléban képes lesz megismételni a szombati elődöntőben mutatott játékát a Veszprém – akkor 33–30-ra legyőzte a lengyel Kielcét –, akkor lesz esélye bőven arra, hogy története során első alkalommal megnyerje a Bajnokok Ligáját. Persze az ellenfél ismeretében nem állíthatjuk, hogy könnyű menetelésre számíthattak David Davis játékosai, ugyanis az a Vardar ellen kellett megtenniük az utolsó lépést, amelyik mögül kihátrált az orosz tulajdonosuk, és fél éve inkább becsületből, mint pénzért kézilabdáznak, ráadásul az elődöntőben hétgólos hátrányból felállva verték 29–27-re a Barcelonát. A katalánok aztán vigasztalódhattak a bronzmeccsen, ugyanis hatalmas gólpárbajt követően 40–35-re győztek a Kielce ellen.
De vissza a fináléra, ugyanis a két csapat kispadján olyan két olyan edző ül, akik annak idején, 2008-ban és 2009-ben csapattársakként nyertek BL-trófeát: a már említett Davis és Roberto García Parrondo a Ciudad Reallal ért fel a csúcsra. Egy biztos, volt amelyikük csapata nyer, éppen akkori edzőjüket, Talant Dujsebajevet érheti utol, azaz játékosként és szakvezetőként is BL-győztes lesz. Ha Davis, akkor a Veszprém három ezüstérem után – 2002, 2015 és 2016 – végre felér a csúcsra, míg a Vardar másodszor lehet 2017 után Európa legjobbja.
Egyébként hogy Davis a Veszprém edzőjeként BL-döntőt vívhat, nagy részben éppen a Vardarnak volt köszönhető, hiszen amikor tavaly szeptemberben az észak-macedónok két góllal nyertek Veszprémben, a csapatvezetés megköszönte Ljubomir Vranjes munkáját, és kinevezte a csapat élére Davist. És ettől a pillanattól kezdve legyőzhetetlenek lettek a bakonyiak, és úgy jutottak be a BL-döntőbe, hogy 12 meccset nyertek zsinórban. Az sem a veszprémiek esélyét csökkentette, hogy évek óta az a csapat nyerte a trófeát, amelyik legyőzte a német Flensburg gárdáját. Nos, idén a negyeddöntőben kettős győzelemmel Nagy Lászlóék ejtették ki a német csapatot.
A szurkolók kedvét tovább tüzelte, hogy a szombati meccsen megsérült Sterbik Árpádot és Nagy Lászlót is nevezték a döntőre, azaz a bakonyi sztáralakulat a legjobb összeállításában kezdhette a zsúfolásig megtelt kölni arénában a finálét. Ám mindez hiába, ugyanis a Vardar extra motivációval lépett pályára, a játékosai nem ismertek lehetetlent és elveszített labdát, és 4–4 után egyszerűen állva hagyták a veszprémieket, amelynek kapujában sajnos Mikler Roland alig találkozott a labdával, míg elöl támadásban is akadozott a gépezet. Ugyanakkor az ellenfél kapujában Miloszavljev elkapta a fonalat, Karacic és Skube remekül irányított, míg Sztoilov beállósként tarthatatlan volt. Amikor az első félidő végén a 215 centis átlövő, Kristopans fölé lőtte az időn túli szabaddobást, csapata 16–11-es előnnyel mehetett a szünetre.
Nagy Lászlónak nem sikerült BL-sikerrel lezárnia aktív pályafutását Fotó: veszpremhandball
Az örök optimista veszprémi szurkolók azonnal a közelmúltban találták meg a kapaszkodót, hiszen az idei BL-kiírás csoportmeccsén, Szkopjéban a Vardar éppen 16–11-re vezetett az első félidő után, és azon a meccsen a végén két találattal mégis Lékai Mátéék győztek. Ám az a találkozó nem BL-döntő volt, aminek teljesen más a légköre, itt már nincs javítási lehetőség a csoportmeccsekkel szemben. Ugyanakkor Davis mester a fináléban is a második félidőre tartogatta azt a Petar Nenadicsot, aki a Kielce ellen nyerőnek bizonyult a záró 30 percben egymaga 12 góljával együtt. Vele együtt egyébként beállt Sterbik is, így amikor Nenadics szinte azonnal betalált, és a kapus kifogta Skube ziccerét, hirtelen felforrósodott a levegő. Aztán jött az újabb Sterbik-védés, indítás, Nenadics-gólok, és máris 17–16-ra feljött a Veszprém. Ilyenkor vetődött fel az emberben, nem lett volna jobb rögtön ezzel a hatossal és ilyen hőfokkal kezdeni?
Innentől kezdve hosszú percekig felváltva estek a gólok, ám az, hogy 17 perc alatt a Vardar mindössze 4 gólt tudott dobni, abszolút a veszprémiek védekezésének világszínvonalúra javulását mutatta. És amikor elkezdődött az utolsó öt perc, a veszprémiek egygólos hátrányban voltak, azaz minden nyílt volt. Ám ekkor, a legrosszabbkor jött az újabb hullámvölgy, amiből már nem volt visszaút, és a Vardar Szkopje 2017 után újra BL-győztes lett, miután 27–24-re megverték a Veszprémet. Úgy lettek Európa legjobbjai, hogy anyagilag már régen szétesett az észak-macedón gárda, hónapokig nem kaptak fizetést a játékosok és az edzői stáb tagjai, ám ez dacosabbá, hihetetlen motiválttá tette őket. Mondjuk ki nyíltan, nem sok csapat lett volna képes erre…
A veszprémiek a negyedik döntő után a negyedik ezüstéremmel térhetnek haza, ami azért szintén megsüvegelendő, hiszen a bakonyiak mély gödörből kimászva előbb magyar bajnokok, majd BL-döntősök lettek. Az annyira vágyott aranyra tehát újabb évet kell legalább várni. Viszont Nagy László, Momir Ilic és Mikler Roland számára ez már nem adatik meg.
Ez volt a hatodik magyar érdekeltségű döntő a férfi BL, illetve elődje, a Bajnokcsapatok Európa Kupája történetében. Az eddigi egyetlen siker a Budapesti Honvéd nevéhez fűződik, amely 1982-ben kettős győzelemmel bizonyult jobbnak a svájci St. Gallen csapatánál. Abban az évben egyébként a nőknél a Vasas lett BEK-győztes. A duplázástól 2019-ben egy lépés választotta el a magyar kézilabdát…
Bajnokok Ligája, döntő (férfiak):
Vardar Szkopje (észak-macedón)–Telekom Veszprém: 27–24 (16–11)
Gólszerzők: Ferreira Moraes 6, Cupic 5, Kristopans 4, Karacic, Skube, Gyibirov 3-3, Sztoilov 2, Siskarjov 1, illetve Mahé 6, Tönnesen 4, Nenadic 3, Mackovsek, Lékai, Nilsson 2-2, Nagy L., Ilic, Gajic, Terzic, Blagotinsek 1-1.
Gólok hétméteresből: 4/4, illetve 6/6
Kiállítások: 4, illetve 10 perc
