„Utálok veszíteni. Ha a gyerekeimmel kártyázom, akkor is, nemhogy futballmeccsen. Ezért a Montenegró elleni találkozót sem vehetjük félvállról, ellenük is a legjobb teljesítményt várom a lehetőséget kapó játékosoktól.” Ez a nyilatkozat, melyet már Montenegróban adott Marco Rossi, tökéletesen megmutatja mindenki számára, hogy a magyar válogatott szövetségi kapitánya milyen érzésekkel állt a helyi válogatott elleni barátságos meccshez. És igaza van, Szalaiék számára a jelen időben egyszerűen nincs más lehetőség, mint az elmúlt időszakban látott szívvel és lélekkel megtöltött játékot nyújtani, amivel a szurkolókat is sikerült maguk mellé állítani.
Mindenesetre a kezdőcsapat összeállítását látva azonnal megállapítható, most azok kaptak bizonyítási lehetőséget a kapitánytól, akik eddig kevesebbet játszhattak. Ennek megfelelően Rossi egyrészt újoncot avatott Montenegró ellen Gazdag Dániel személyében, ugyanakkor meglebegtette a meccs előtt, hogy ezúttal új taktikai formációt is szeretne játékosaival kipróbáltatni. Egy biztos, a középpálya két stabil, a védekezésre odafigyelő tagja, Nagy Ádám és Pátkai Máté – aki igencsak gólerős volt eddig az Eb-selejtezőkön – sérülése miatt nem utazott ki a többiekkel.
Mindenesetre az átszervezett magyar válogatott alaposan bekezdett, és a Podgoricába kilátogató majd 250 magyar szurkoló legnagyobb örömére egy szemre tetszetős támadás végén – Németh elment a szélen, beadta a labdát, amit Nagy Dominik átvett, majd lekészített Holendernek, aki nem hibázott – már a második percben vezetést szerzett Rossi csapata. Sőt, kis híján a negyedik percben megduplázódott az előny, ám Holman szabadrúgását a felső léc hárította. Ez kissé felrázta a hazaiakat, így a mérkőzés egész izgalmasan alakult, hiszen mindkét csatársor betalálhatott volna, ám amíg a magyar kapunál Dibusz kétszer is bravúrral hárított, addig Mijatovicsnak – ilyen névvel hogy lehet kapus valaki – nem kellett hasonlóan bizonyítani, hogy ő is jó formában van.
Ugyanakkor azt is észre kellett vennie mindenkinek, hogy a Bese, Lang, Baráth, Korhut védelem mindennek volt nevezhető, csak összeszokott hátsó alakzatnak nem, és a folyamatos montenegrói akciókat látva csak az volt a kérdés, vajon meddig ússza meg a magyar válogatott kapott gól nélkül. Nos, ez a 32. percig sikerült, amikor a védőink statisztálása mellett az egykori újpesti Koszovics lőtt a kapunkba úgy 20 méterről. Dibusz csak nézni tudott ezúttal, védeni nem. A hátralévő időszakban mindkét csapat előtt akadt gólszerzési lehetőség, ám maradt az igazságosnak mondható döntetlen az első 45 perc után.
Szünet után újabb újoncot avatott a magyar válogatott, és a debütáló Sigér – aki ezzel az ezredik magyar válogatott lett – azonnal egy életerős lövéssel tesztelte úgy 28-29 méterről a szintén szünet után lehetőséget kapó Petkovicsot, ám a montenegrói hálóőr védett. Majd az 52. percben a szintén csereként beálló Kovács lépett ki a védők közül, ám az ő lövését is védte Petkovics, azaz a friss erők azonnal bizonyították, felvették a meccs ritmusát, miközben a televíziónak köszönhetően nyugtázhatta mindenki, nemcsak a pályán, de a díszpáholyban is a magyarokat erősíti egy-egy Orbán. Mindenesetre az agilis cserék sorából Mugosa sem akart kilógni, és két perccel a beállását követően letesztelte Dibuszt, aki állta a sarat, azaz a lövést. Varga Rolandnak ennyire sem volt szüksége, ő bejött, odaállt egy szabadrúgás mögé, és úgy 35 méterről alig tévesztette el a bal alsó sarkot.
Szépen lassan edzőmeccs jelleget öltött a találkozó, ami nem zavarta a nézőket, mert tetszett nekik a hullámzó, ám egyre több hibát hozó találkozó. Mondanunk sem kell, hogy a csereként beálló Dzsudzsák szintén azonnal szabadrúgást lőhetett, és a lövését, Petkovics szögletre ütötte. A már korábban említett montenegrói csere, Musoga húzott el Lang mellett, utóbbi a büntetőterületen belül lerántotta, és a megítélt 11-est a kackiás bajuszú cserecsatár értékesítette. Erre vélhetően senki sem számított, és az egyértelműen kiderült, a most jobbára pihentetett alapcsapat tagjainak nagyon nem kell attól tartania,hogy a podgoricai kezdőből bárki is kiszorítja őket a szlovákok elleni, szeptember 9-i, sorsdöntő Eb-selejtezőn. Egyedül talán a fiatal debreceni balbekk, az újoncként bizonyító Ferenczi volt az, aki úgy játszott, ahogy egy válogatottnak játszania kell. Persze, könnyen lehet, hogy az említett derbi előtt mindenkinek az járt a fejében, hogy csak megússza sérülés nélkül a montenegrói meccset. Hogy nem lett súlyosabb a vereség, azt megköszönhette Becsirajnak a teljes magyar védelem Dibusszal az élen, ugyanis a csatár kihagyta a kihagyhatatlant.
Maradt tehát a 2-1-es montenegrói siker – a kis szláv állam csapatának ez volt idei első sikere –, és innentől kezdve csak a színházban beváló mondásban bízhatunk: gyenge főpróbát követően jön a remekül sikerülő premier. Vagyis a mostani vereséget győzelem követi majd szeptember 9-én a szlovákok ellen. Míg Marco Rossi ezúttal úgy veszített, hogy nem a gyerekeivel kártyázott…
Montenegró–Magyarország: 2-1 (1-1)
Podgorica, Városi Stadion. 4000 néző. Jv.: Dimitar Mecskarovszki (észak-macedón)
Montenegró: Mijatovics (Petkovics, 46.) – Marusics (Mugosa, 55.), Simics (Lagator, 66.), Tomasevics, Radunovics – N. Vukcsevics (Jankovics, 77.) – Boljevics, Koszovics (Hocsko, 58.), Szavicsevics, Haksabanovics (Jovovics, 72.) – Becsiraj. Szövetségi kapitány: Faruk Hadzibegic
Magyarország: Dibusz – Bese, Lang, Baráth (Orbán, 46.), Korhut (Ferenczi, 61.) – Gazdag (Kovács I., 46.), Holman – Németh K., Kleinheisler (Sigér, 46.), Nagy D. (Dzsudzsák, 69.) – Holender (Varga R., 61.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi.
Góllövők: Koszovics (32.), Mugosa (75, 11-esből) illetve Holender (2.)
