Igazi hungarikum: a túlsúlyos sportnemzet

Sportnemzet vagyunk – indokolja visszatérően a milliárdos infrastrukturális fejlesztéseket Orbán Viktor miniszterelnök. Szavaira az OECD idén májusban publikált jelentése vet némi árnyékot, amelyből kiderül, Európa legelhízottabb nemzete vagyunk, és világszinten is csak alig szorulunk le a dobogóról. A felnőtt magyar lakosság 30 százaléka elhízott, és további 30 százaléka túlsúlyos, vagyis az ország túlnyomó többsége egészségügyi kockázatot jelentő súlyfelesleggel él. A statisztikán nem hagynak nyomot a sportra költött százmilliárdok. Ennek egyik oka lehet, hogy a költségvetési összegek töredéke jut csak szabadidősportra, a sportnemzet fogalma így elsősorban az élsport, és az ahhoz kapcsolódó beruházások támogatását takarja.

A 2020-as költségvetésben 327 milliárd forintot szán a sportra a kormány, ami négyszerese a 2010-es összegnek – árulta el Szabó Tünde sportért felelős államtitkár július végi sajtótájékoztatóján. Az összeghez Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének szavait csatolta, amelyek szerint Budapest a világ legjelentősebb sportfővárosai közé tartozik. Idén valóban Budapest volt Európa Sportfővárosa, az egész éves eseménysorozatot a kormány 200 millió forinttal támogatta, amelynek jelentős része a nyitó- és zárórendezvényre, illetve egyéb reprezentációs célra ment el.

Nem hagyják figyelmen kívül az üzenetek és a valóság ellentmondásait, derült ki az államtitkár beszédéből, hiszen, mint Szabó Tünde fogalmazott, a kormány befektetésként tekint a fejlesztésekre, a cél pedig, hogy sportnemzetből sportoló nemzetté váljunk. A támogatási rendszer tüneti jelei, a 2017-es vizes világbajnokságra épített Duna Aréna, és az idén november 15-én átadott Puskás Aréna azonban éppen az ellenkezőjéről árulkodtak. Előbbi a vb-t követő egy évig ugyanis zárva tartotta kapuit a lakosság előtt, és jelenleg is csupán szűk öt órán át fogadja hétköznap a nem versenyző közönséget, a Puskás Aréna esetében pedig az eredeti tervekben szereplő futókör eltűnése jelezte a valódi szándékot.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kétezres évek elején készült tanulmánya rávilágít, a sportba fektetett pénzek többszörösen megtérülnek az egészségügy területén. Minél egészségesebb a társadalom, annál kevesebbet kell a gyógyításra költeni. Erre a kormány is előszeretettel hivatkozik, az elmúlt évtizedekben alaposan feltárt összefüggés azonban nem az élsport, hanem a szabadidősport és az egészségügy kapcsolatára vonatkozik. És amíg a 190 milliárd forintból felhúzott Puskás Arénában a nagyközönség számára az egyetlen sportolási lehetőség az, hogy eljusson a székéig, a költségvetésben a szabadidősportra fordított összeg alig néhány százmillió forint.

A Jávor Benedek – korábbi európai parlamenti képviselő – által tavaly nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint a magyar kormány 2011-ben azt ígérte az Európai Bizottságnak, hogy társasági adó támogatásokkal (tao) „a polgárok sporttevékenységekben való részvételének növelése révén” fejleszti a sportkultúrát és a testnevelést, javítja a polgárok egészségét, és ösztönzi a testmozgást. A tao lényege, hogy a cégek a profitjuk utáni adót nem az államkasszába fizetik be, hanem adókedvezményért cserébe sportszervezeteknek ajánlják fel. A taotámogatás így elméletben közpénznek minősül, a gyakorlatban azonban egy kevéssé átlátható és ellenőrizhető rendszerben átalakul valami mássá. Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök a felcsúti stadion avatásán mondta, a taót „közpénznek tartani kommunista beidegződés, hiszen ezt a pénzt a vállalkozók termelik meg és adják oda annak, akinek akarják”.

– Ezek a pénzek nem az élsportba, vagy nemcsak az élsportba mennek, hanem a tömegsportba és az utánpótlásba is – fogalmazott Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter egy novemberi kormányinfón. Az Mfor menedzsmentportál összesítéséből azonban egyértelműen kiderült, hogy a tao csupán ötöde ment az utánpótlásra. A taorendszer 2011-es bevezetése óta összesen közel 700 milliárd forintot fizettek ki a hazai vállalkozások. Magasan a legtöbb támogatást a labdarúgás kapta, nyolc év alatt közel 300 milliárdot (a költségvetési támogatással együtt csaknem 800 milliárdot), a legkedveltebb célpontnak pedig minden évben a miniszterelnök faluja, Felcsút, egészen pontosan a Puskás Akadémia bizonyult, amely több mint 25 milliárd forintot szedett össze 2011 óta. A csúcs 2017 volt, amikor 9 milliárd forint folyt be a klub kasszájába. Közel hússzor annyi, mint amennyit évente átlagban szabadidősportra fordít a kormány.

Orbán Viktor 2016 májusában dunaújvárosi látogatása során elismerte, hogy bár sportnemzetnek számítunk, mégis betegesek, túlsúlyosak vagyunk, ezért minden megyei jogú városba 50 méteres uszodát ígért (minden járásba pedig lőteret, vívótermet és lovas központot). Az uszodaépítés hamar a stadion-beruházásokban is résztvevő NER-közeli cégek új kedvenc elfoglaltsága lett. Ennek is köszönhetően a Zalaegerszegen épülő létesítmény több mint 3 milliárd forintot drágulva közel 9 milliárdba került, Sopronban ugyanez a költség a duplájára, több mint 10 milliárdra emelkedett, az eredetileg 4 milliárdra becsült szegedi uszoda esetében pedig a végösszeg 16 milliárd forint is lehet. Az első esetben a Mészáros Lőrinc-féle ZÁÉV Zrt. nyerte el a kivitelezésre kiírt közbeszerzési pályázatot, utóbbi két létesítménynél pedig a Tiborcz István köréhez tartozó Paár Attila cége, a West Hungária Bau Kft.

A főváros II. kerületében még az önkormányzati választások előtt átadták a közel 6 milliárdból felépített Gyarmati Dezső Uszodát. A Duna Arénával ellentétben ezt a nagyközönség az ünnepélyes átadó után egyből birtokba vehette volna, egyetlen gond akadt csupán: a jegyárak. Ahogy azt októberben megírtuk, a teljes árú napi belépő 4200 forintba kerül, az éves bérletért pedig közel félmillió forintot kell fizetni. A kerület új vezetése december elején közölte, fokozatosan csökkentik a jegyárakat.

Megkerestük a Fővárosi Önkormányzatot, és több olyan kerületet, ahol ellenzéki a polgármester, hogy mi az elképzelésük az élsport és a szabadidősport támogatásának egészséges arányáról, terveznek-e a helyben változtatásokat, de lapzártánkig sehonnan sem kaptunk választ.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/50. számában jelent meg december 13-án megjelent 2019/50. számában!

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál a 2019/50. számban? Itt megnézheti!