Megható levéllel búcsúzott a csütörtökön, élete 48. évében elhunyt Benedek Tibortól egykori nagy ellenfele, a szerb Aleksandar Sapic. Az írást a Nemzeti Sport online fordította le.
A 42 éves klasszis Facebook-oldalán hozta nyilvánosságra gondolatait, amelyet azzal kezd, hogy minden idők egyik legnagyobb vízilabdázója hunyt el, és sose fog tudni megbocsájtani magának, amiért nem mondta el a leírtakat Benedek Tibornak. – Tibor volt az egyetlen vízilabdázó, akire igazán felnéztem, akit imádtam és tiszteltem, aki az egyik legnagyobb motiváló erőm volt, hogy fanatikusan dolgozzak és szinte spártai életet éljek a pólós pályafutásom során – fogalmazott Sapic, aki csaknem tizenöt éven keresztül játszott Benedek ellen. Ráadásul mivel jobbkezes volt, számtalan alkalommal kerültek egymással szemtől szembe.
A világ- és Európa-bajnok, olimpia ezüst- és kétszeres bronzérmes Sapic kiemelte: 14 éves volt, amikor Benedek Tibor már sztárjátékosnak számított, onnantól kezdve figyelte a pályafutását, majd később, amikor a Becsej játékosa volt, Vincze Balázstól, a magyar válogatott akkori csapatkapitányától kért felvételeket azzal a hamis indokkal, hogy mennyire kedveli a magyar vízilabdát. Ő azonban kizárólag Benedek játékára volt kíváncsi, és ebben az időszakban több mint 400 mérkőzését nézte meg. – Lenyűgözött a kitartása, a munkája, az energiája, a fegyelmezettsége, az ereje és amilyen könnyedséggel űzte a sportágunkat – írta a sportoló.
Kifejtette azt is, hogy ellenfélként minél többször akart példaképével szembe kerülni, mert saját rátermettségét is bizonyítani akarta. Hozzátette, sokszor volt „faragatlan”, olykor átlépte a határokat is, Benedek azonban sohasem volt sportszerűtlen, inkább lenyugtatta őt, amiért volt, hogy el is szégyellte magát. – Sosem voltunk közel egymáshoz, mert sosem játszottunk egy klubban, ezért is okozott nehézséget közelednem hozzá, hogy elmondjam mindezt, amit szerettem volna. Ezt sosem bocsájtom meg magamnak – írta Sapic, aki hozzátette, három évvel ezelőtt egy budapesti gálameccsen is szerette volna megosztani ezeket a gondolatokat Benedekkel – aki azzá a játékossá tette őt, aki –, de újfent feladta.
– Tibor, sosem tudod meg, mennyit jelentettél nekem, én viszont azt nem fogom elfelejteni, mennyit jelentettél nekünk. Az életmű, amit hátrahagytál, felejthetetlen marad sok-sok generációnak. Barátom, nyugodj békében! – ez a legkevesebb, amit mondhatok. Éveken át titkoltam mindenki előtt, hogy a vízilabdában, sőt, életemben te voltál az egyetlen, akire igazán felnéztem, és aki miatt az lettem, aki vagyok – írja Sapic, akinek szobája dicsőségfalán – ahogy a közösségi oldalon a levél mellékleteként látható – ott lóg egy kép, amelyen éppen Benedekkel vívnak nagy csatát.
