Ritka alkalom, hogy ennyire pőrén beleláthatunk a hazai foci kulisszái mögé, ráadásul a NER-tulajdonában álló lap, a Nemzeti Sport segítségével (tartunk tőle, hogy ebből még problémák lehetnek a szerkesztőségben). Külön pikantériája az ügynek, hogy a főszereplő fociakadémiája, a felcsúti Puskás finoman szólva sem küzd filléres gondokkal, de ez nem akadály ahhoz, hogy már a gyerekeknél is a focin túli szempontok szerint alakuljon a pályára lépő csapat összetétele.
Az interjú július kilencedikén jelent meg a sportnapilap utánpótlás rovatában. Egy 18 éves tehetség, a Puskás Akadémia U19-es csapatáig jutó Nagy Lorenzó beszél arról, hogy a tengerentúlra igazolt egyetemi ösztöndíjjal.
„Azt gondolom, nehéz még egy olyan országot megnevezni, amelyben az egyetemi rendszer ennyire jól össze van hangolva a sporttal. Szeretném bebizonyítani, hogy a sport és a tanulás nem irtja, hanem kiegészíti egymást. Nagyon sok sztereotípia szól arról, hogy a kettőt képtelenség összeegyeztetni, de szerintem igenis lehet, és azon vagyok, hogy ezt a saját példámon keresztül megmutassam a nagyvilágnak. Persze, iszonyatosan sok munka kell hozzá, hiszen amikor este nyolckor érsz haza edzés után, nem kezdhetsz el telózni, mint a többiek, hanem vagy késő este kell tanulnod, vagy másnap reggel ötkor kelsz, hogy bepótoljad, amire előző nap nem jutott időd. És éveken keresztül ez megy…” – mesélte az ifjú tehetség.
Lorenzóban mindig is megvolt az az önfegyelem, alázat és főleg küzdeni akarás – írja a cikk szerzője – és ennek köszönhetően tart ma ott, ahol. „Utóbbi kialakulását erőteljesen segítette, hogy hiába adott bele apait-anyait edzésen, egy időben rendre a cserepadon találta magát” – írja, majd szó szerint idézi Nagy Lorenzót: „ami a focit illeti, kicsit ambivalens érzéseim vannak, mert – hogy is fogalmazzak szabatosan – nem csak az edzésen mutatott teljesítmény döntötte el, ki játszik az adott hétvégén és ki kerül a kispadra. Néha úgy éreztem, hiába szakadok meg az edzésen, mert az edzőnek nagyjából húsz százalék beleszólása volt abba, ki játszik, a vezetőségnek pedig mondjuk nyolcvan.”
Értjük ugye? Magyarország közpénzből legjobban támogatott fociakadémiáján a korosztályos csapatokban legtöbbször nem az edző dönt arról, ki játszik a csapatban, hanem a vezetőség. A kevés megmaradt szurkoló pedig csodálkozik, hogy alacsony a színvonal és eredménytelen a magyar foci.
