A lengyelek elleni hazai döntetlent követően a magyar válogatott San Marinóban lépett pályára a 2022-es katari világbajnokság selejtezőjében. A miniállam többnyire amatőr játékosokból álló csapata ellen kötelező volt a győzelem Marco Rossi szövetségi kapitány alakulatának. Óvatosságra adott okot azonban, hogy a magyar válogatottat több alkalommal is kellemetlen meglepetés érte a papíron lényegesen gyengébbnek tartott válogatottak ellen. Málta, Feröer-szigetek és Andorra is megtréfálta már a mieinket, utóbbi 2017-ben győzni is tudott az ellen a csapat ellen, amely egy évvel korábban még az Európa-bajnokságon vitézkedett.
Az első percek alapján azonban nehezen lehetett volna elképzelni hasonló forgatókönyvet San Marinóban, a hazaiak elsősorban a védekezéssel voltak elfoglalva, szórványos támadásaik rendre megrekedtek a félpályánál. A tempóbeli különbség nyilvánvaló volt, és a 12. percben gólt is eredményezett. Varga Kevin ugrasztotta ki Sallait, akiről menteni igyekvő védő lemaradt, már csak felrúgni tudta, a bíró 11-est ítélt. A magyar válogatott javára utoljára 2014-ben ítéltek büntetőt, a történelmi pillanat felelőssége mégsem nem nyomta agyon Szalai Ádámot, aki higgadtan lőtt a jobb sarokba a balra vetődő kapus mellett (1-0).
Szűk tíz perccel később jöhetett volna a következő 11-es gól, az ezúttal kezezésért megítélt büntetőt azonban Sallai kihagyta – elhibázott büntetőre 2007-ben került sor utoljára –, így maradt az egygólos előny. Ezt pedig, hiába játszott végig fölényben a magyar csapat, nem sikerült növelni az első félidőben, a hazaiak, ha nem is elkeseredetten, de hatékonyan védekeztek. Szalaiék egy kicsit bele is kényelmesedtek a helyzetbe, hiszen San Marino nem jelent veszélyt a kapunkra, így nem volt különösebb nyomás a csapaton, hogy újabb gólt szerezzenek.
Marco Rossi ezt a kényelmet kérhette számon a szünetben, a második félidőt ugyanis lényegesen magasabb sebességi fokozatban kezdte a csapat, mintha gyorsan le akarnák zárni a nyitott kérdéseket. Minél gyorsabban játszott a magyar válogatott, annál jobban kiütköztek a technikai tudásbeli különbségek. Ebben persze semmi meglepő nincs, hiszen a hazaiak legtöbb játékosa egyszerű műkedvelő, munka után járnak csak le edzeni, ráadásul a San Marino-i bajnokságban a járvány miatt az elmúlt egy év során alig rendeztek meccseket, ami tovább nehezíti a helyi focisták dolgát. Ami hiányzott azonban technikában, azt lelkesedéssel pótolták, így hiába igyekezett jobban a magyar csapat, nem sikerült másodszor is betalálni.
Marco Rossi cserékkel igyekezett feltüzelni az első félidő tempójára visszalassult alakulatot, de sem Nikolics, sem Kalmár, sem Kleinheisler nem tudott új színt vinni a játékba. Nem játszott kimondottan rosszul a magyar csapat, a védekezés kifogástalanul működött, a támadásokat pedig többnyire tudatosan építették fel, csak éppen mindig becsúszott egy-egy hiba, és az egyre fogyatkozó lendület sem segített. Idővel úgy tűnt, mintha barátságos felkészülési meccset látnánk, ahol a nagyobb tudású játékosok már az első percek után elkönyvelték a győzelmet, a hátralévő időben pedig csak arra ügyeltek, nehogy megsérüljenek.
Ám a hazaiak így is csak a 71. percig bírták a mérsékelt nyomást, egy előreívelt labdát Sallai fejelt kapura, a San Marino-i hálóőr pedig nagyon elszámolta magát, a nem túl erős fejes így utat talált a hálóba (2-0). A játék képén semmit sem változtatott a gól, talán csak annyit, hogy a hazaiak minden mindegy alapon bátrabban merészkedtek előre, veszélyes támadásra azonban már nem futotta az erejükből.
Az utolsó negyedóra már csak a fanatikus drukkerek számára lehetett élvezhető, az álomba szenderedő nézőknél talán csak a játékosok várták jobban a végét. Igaz, a 83. percben néhány másodpercen belül háromszor is gólt szerezhetett volna a magyar csapat, de a védők és a kapus mindannyiszor mentettek. Ez a jelenet remekül összefoglalta az egész meccset. Jól helyezett lövésekkel próbálkoztunk, mégsem lett gól, ám ez senkit sem rázott meg különösebben. És az öröm is ennek megfelelően visszafogott volt, amikor a 88. percben Nikolics kiharcolta, majd belőtte a harmadik magyar 11-est (3-0).
Kötelező győzelmet aratott a válogatott, ezt a meccset azonban gyorsan törölni fogja a futballemlékezet. Előfordul néha, hogy egy csapat nem tud kiállni egy találkozóra, vagy az összecsapás után valamilyen adminisztrációs szabálytalanságra derül fény, és így a másik együttes javára írják a meccset 3-0-ás végeredménnyel. Ezt akár most is megtehették volna, talán észre sem vesszük a különbséget.
Folytatás szerdán Andorra ellen.
