A vasárnapi záróünnepséggel véget értek a pekingi téli játékok magyar idő szerint délután egykor. A kínai szervezők minden idők legzöldebb olimpiáját ígérték, a megvalósítás láttán azonban sokan kételkedtek ennek realitásában, tekintve, hogy csak a versenyek kezdetéig egymillió köbméter vizet használtak el arra, hogy a hóágyúk biztosítani tudják a megfelelő havat a pályákon. Ha a mesterségesen előállított téli körülmények nem tűntek volna kellően abszurdnak, a természet még rátett egy lapáttal: az utolsó hétre fordulva hóvihar csapott le az olimpiai helyszínekre, alaposan felforgatva a programot. Úgy tűnt, a valódi csapadék csak kellemetlen közjáték, és semmi keresnivalója egy téli olimpián.
Az alapvetően száraz éghajlaton a hidegre felkészülhettek a sportolók, az extrém fagy azonban még a nem kimondottan trópusi körülmények között edző skandináv versenyzőket is meglepte. Az akár mínusz 20 fokos hideg miatt – az indulók egészségének megóvása érdekében – a téli játékok „maratonját”, az 50 kilométeres férfi sífutást le is kellett rövidíteni majdnem a felére, és kis híján elmaradt az alpesi sízők csapatversenye is. Végül minden számot sikerült lebonyolítani, e tekintetben nem maradtak szégyenben a szervezők, az olimpiát végigkísérő botrányokkal azonban aligha büszkélkedhetnek később.
„Rémálomszerű” karanténhotel
Már az előzmények sem voltak megnyugtatók. Az omikron variáns terjedése miatt a kínai hatóságok jó előre jelezték, hogy külföldi nézők nem lehetnek jelen az eseményeken, és belföldről is csak korlátozott számban engedik be a szurkolókat. Szigorú szabályok vártak a versenyzőkre és stábtagokra is, de eleinte úgy tűnt, így sem sikerül feltartóztatni a járványt: több százan produkáltak pozitív tesztet Pekingbe érkezve. A fertőzöttek karanténhotelbe kerültek, ami már az első esetek után komoly felháborodást váltott ki.
Jukka Jalonen, a finn férfi jégkorong-válogatott edzője a torna indulása előtt az indokolatlan szigorra panaszkodott. – Nem tartják tiszteletben a karanténban lévő játékosom, Marko Anttila emberi jogait – mondta a szakvezető február 6-i sajtótájékoztatóján. A sportoló akkor már közel három hete várta, hogy kiengedjék a karanténból, ezt azonban a sorozatos negatív tesztek ellenére sem tették meg. Jalonen szerint a szervezők nem szakmai, hanem politikai döntést hoztak. A finn kapitány és játékosa valószínűleg mégsem erre emlékszik majd az olimpiából, hiszen a skandináv ország története során először lett aranyérmes jégkorongban – a február 20-i döntőben 2-1-re verték a címvédő oroszokat.
Nem véletlenül panaszkodtak azonban a finnek a karanténhotelre, hiszen az többek szerint is „rémálomszerű” élményt kínált a fertőzött sportolóknak. A német, a belga és az orosz szövetség is arról számolt be az olimpia elején, hogy a versenyzőiket rettenetesen megviseli a kényszerlakhelyük: nincs internet, ehetetlen a koszt, és nem biztosítanak számukra edzési lehetőséget. – Azt akarom, hogy ez az egész véget érjen. Minden nap sírok – írta az Instagramján az akkor több mint egy hete karanténban lévő Valerija Vasznyecova orosz sílövő. Ugyanott töltötte napjait Eric Frenzel német sportoló, az északi összetett versenyszám egyik legnagyobb esélyese. Helyzetét a német küldöttség vezetője, Dirk Schimmelpfennig egy szóban összefoglalta: elfogadhatatlan. – Sürgősen változtatni kell a dolgokon – fogalmazott a sportdiplomata. A szervezők ezt meg is ígérték, Frenzelen azonban ez már nem segített, a csapatverseny során egyértelműen látszódott, hogy mennyit kivett belőle a karantén, társainak köszönhetően azonban így is dobogóra állhatott.
A rémisztő történetek hallatán úgy tűnik, hogy hatalmas szerencséje volt Liu Shaoangnak, a magyar rövidpályás gyorskorcsolyásról ugyanis még itthon derült ki, hogy fertőzött, így nyugodt körülmények között készülhetett tovább, hogy öt negatív mintát követően, az utolsó pillanatban elutazhasson Pekingbe. A többi pedig már történelem.
„Éreztem, hogy ma olimpiai bajnok leszek”
A magyar küldöttség komoly éremesélyekkel érkezett Kínába, hiszen a rövidpályás gyorskorcsolyázók a világ élmezőnyébe tartoznak, férfi váltónk címvédő volt – a 2018-as pjongcsangi játékokon Magyarország első téli olimpiai aranyérmét szerezték –, és egyéniben is jól eredményekre számíthattunk. Február 5-én, az első rendes versenynapon pedig rögtön bizonyított is a csapat: a Jászapáti Petra, Kónya Zsófia, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor és John-Henry Krueger összeállítású vegyesváltó bronzérmes lett.
Ugyancsak a harmadik helyet szerezte meg Liu Shaoang a február 7-i 1000 méteres férfi egyéni versenyben, az ő eredményét azonban beárnyékolta a döntő futam drámája. A jégen ugyanis Liu Shaolin Sándor nyerte az olimpiát, ám az önfeledt ünneplés két perce alatt a bírák serényen videóztak, és egy problémás előzésre hivatkozva utólag kizárták a magyar korcsolyázót, így a hazaiak versenyzője, Zsen Ce-vej kapta meg az aranyérmet. A döntnökök szerint Liu Shaolin Sándor az egyik előzésekor hozzáért a kínai riválisához, ez azonban nem tűnt szándékosnak, és nem befolyásolta a versenyt. Sokkal súlyosabbnak látszott, amikor Zsen Ce-vej a cél előtt kézzel rántotta vissza a magyar versenyzőt, de elkeseredett tettét nem minősítették a bírák, ő lett az olimpiai bajnok. A végül bronzérmessé előlépő Liu Shaoang az első magyar sportoló lett, aki egyéni számban nyert érmet téli olimpián.
Néhány nappal később pedig tovább írta a magyar olimpiai történelmet, miután parádés versenyzéssel megnyerte az 500 méter egyéni számát. – Amikor felkeltem, éreztem, hogy ma olimpiai bajnok leszek, és remélem, ez a siker olyan élményt okozott a mi kis országunknak, amelyet sosem felejtünk el – mondta Liu Shaoang a győzelme után. Testvére, Liu Shaolin Sándor érzelmes nyilatkozatban ünnepelte öccsét: „Nálam hangosabban senki nem kiabált. Annyira örülök és annyira megérdemelte. Én vagyok a világ legboldogabb bátyja”. A férfi váltóban közösen is nyerhettek volna érmet, egy rossz váltás után azonban a címvédő magyar csapat kiesett, és végül a hatodik helyen zárt.
Magyarország egy arany és két bronzéremmel minden idők legjobb szereplését könyvelhette el a téli olimpiákon. Nem voltak ugyan éremesélyeik, de Chtchetinina Ioulia és Magyar Márk műkorcsolya páros, utóbbi megbetegedése miatt nem tudott elindulni a versenyen. – Egy élet munkája veszett most kárba. Azért dolgoztam, azért készültem, különösen az utolsó négy évben, hogy olimpikon lehessek, hogy megmutathassuk Iouliával, hogy mit tudunk olimpián – nyilatkozta megtörten Magyar Márk. Elkeseredettségét fokozhatta, hogy különös körülmények között maradtak le a versenyről. A megérkezésükkor a reptéren nem találtak problémát nála, később azonban közölték, hogy a korábbi teszt érvénytelen volt, így azonnal adjon új mintát, ami pedig már pozitív lett. Így hiába nem volt semmilyen tünete, a páros kénytelen volt visszalépni.
Nem akarták, hogy Valijeva induljon
A legeredményesebb nemzet, az előrejelzéseknek megfelelően Norvégia lett, amely 16 aranyérmet nyert, ezzel pedig megdöntötte a téli játékok rekordját (Kanada, Németország és Norvégia szerzett korábban 14 aranyat). És kis híján felülmúlták az összes megszerzett érem 2018-ban általuk beállított csúcsát is (négy éve a skandináv ország 39-et nyert), ám végül be kellett érniük 37-tel (a 16 elsőség mellett 8 ezüst és 13 bronz). Mindezt úgy érték el, hogy a járvány alaposan megviselte a csapatukat, több nagy esélyesük is megbetegedett, és karanténban töltötte az olimpia jelentős részét, utána pedig már nem tudták a legjobbjukat nyújtani (Simen Hegstad Krüger azért így is nyert egy bronzérmet sífutásban). Az éremtáblázat második helyén Németország végzett (12 arany, 10 ezüst, 5 bronz), a harmadikon pedig a házigazda Kína (9 arany, 4 ezüst, 2 bronz).
A dobogós sorrenden nem változtat ugyan, de hátrébb még okozhat cseréket a műkorcsolya versenyek utóélete. A csapatversenyt megnyerő oroszok legfiatalabb versenyzőjéről, a 15 éves Kamila Valijeváról ugyanis kiderült, hogy még decemberben pozitív lett a doppingtesztje, vagyis el sem indulhatott volna Pekingben. Mivel a remek kűrjével ő szerezte meg a győzelmet az orosz csapatnak, jogosan merült fel a kérdés, hogy az aranyérem vajon sportszerű és jogos körülmények között került-e hozzájuk.
Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke szerint nem akarták, hogy Valijeva induljon az olimpián, ám elveszítették a bíróság előtt a keresetüket, így nem volt más lehetőségük, mint jégre engedni a versenyzőt. Nem mellékesen a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) a doppingolást nem vizsgálta, a versenyző életkorára tekintettel jutottak arra, hogy Valijeva más elbírálás alá esik, mint a felnőttek, így nem lehet kizárni. A NOB válaszul bejelentette, hogy megvizsgálják az életkori küszöb emelésének lehetőségét. Közölték azt is, hogy a műkorcsolyában csak az ügy teljes lezárását követően osztják ki az érmeket, ami, akárhogy is döntenek majd, hátrányosan érinti a többi dobogós versenyzőt, akiknek akár hetekig, hónapokig is várniuk kell, hogy elismerjék teljesítményüket. A botrány a sportágnak, a NOB-nak és a pekingi játékoknak is sokat ártott. Az orosz csapat hírnevének csak azért nem, mert a korábbi, a gyanú szerint állami szintű doppingolás miatt az ország már súlyos büntetéseket kapott: sok egyéb mellett nem indulhatnak Oroszország néven az olimpiákon, versenyzőik az Orosz Olimpiai Bizottság zászlaja alatt vehetnek csak részt a versenyeken.
Bánhidi Ákos: döntő többségében összejött, amit a rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott eltervezett
Komoly botrány volt a jégen a rövidpályás gyorskorcsolyában is. Nem csak a magyar versenyzőket érintették ugyanis hátrányosan a bírói döntések, több nemzet képviselői is úgy vélték, hogy a döntnökök mindent megtettek a hazai sportolók jó eredményei érdekében. Liu Shaolin Sándor kizárása miatt a magyar küldöttség óvást nyújtott be, amit azonban rövid úton elutasított a nemzetközi szövetség. A Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség ezt követően etikai vizsgálatot kezdeményezett a döntő futam bírája ellen. Lépéseket tett a bíráskodás ügyében Dél-Korea is – több sportolójukat is kizárták a futamok során –, az ázsiai ország a nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordult a vélt igazságtalanságok miatt.
Nem múltak el skandalum nélkül a hosszabb távon zajló gyorskorcsolya versenyek sem. Kiderült ugyanis, hogy a jég minőségéért egy holland szakember felelt, aki büszkén nyilatkozott róla, hogy tudását a honfitársai sikerei érdekében kamatoztatta, vagyis olyan pályát alkotott, ami előnyhöz juttatta a hollandokat. – Mi tisztességes körülmények között szeretnénk versenyezni, ez a legundorítóbb botrány – nyilatkozta az esetről a magyar felmenőkkel rendelkező svéd Nils van der Poel, aki két számban is olimpiai bajnok lett. A hollandok végül toronymagasan a többiek előtt zárták az olimpiát gyorskorcsolyában: 6 aranyat, 4 ezüstöt és 2 bronzérmet szereztek csak ebben a sportágban.
Felkészül: Olaszország
A botrányok és a járvány mellett a világpolitika is hatással volt az olimpiára. Több ország, így az Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Belgium és Litvánia sem képviseltette magát kormányzati szinten a játékokon, ezzel is tiltakozva Kína politikája ellen. Az ujgurok elleni jogsértések és erőszak miatt számos emberi jogi szervezet szólította fel távolmaradásra a nemzeteket, végül azonban semmilyen tiltakozásra sem került sor, néhány sportoló próbálkozott csupán, ám a látványos demonstráció elmaradt. Kína igyekezett mindent elkövetni, hogy javítson az imidzsén, a kampány részeként nyugati influenszereket béreltek fel, hogy a saját közösségi média platformjukon pozitív üzenetekkel bombázzák követőiket, az ázsiai ország és az olimpiai mozgalom nagyszerűségét hirdetve.
A nemzetközi konfliktusok, az egyre erősebb háborús fenyegetés árnyékában zárult pekingi játékok a számos történelmi rekord mellett jó pár, a NOB hírnevét megtépázó botrányt hozott tehát, a kínai szervezőknek pedig nem sikerült bizonyítaniuk, hogy jelentősen lehet zöldíteni az olimpiákon. Pedig ez meghatározó tényező a játékok jövője szempontjából, különösen ami a téli olimpiákat illeti.
A kanadai Waterloo Egyetem kutatói tavaly decemberben publikált tanulmányukban arra jutottak, hogy a kílmaváltozás miatt a következő évtizedekben drasztikusan csökken azon városom száma, ahol a körülmények megfelelők lesznek a téli játékok megrendezéséhez. A tudósok az eddigi rendező városok klímáját vizsgálták, ez alapján a japán Szapporó kivételével a korábbi 21 helyszín mindegyike elbukna, vagyis harminc éven belül extra energiák felhasználása nélkül képtelen lenne megfelelő otthont biztosítani a téli játékoknak. A hagyományosan februárban lebonyolított olimpiák idején – az elsőre 1924-ben került sor a franciaországi Chamonix-ban – az 1920-as és 1950-es évek között 0,4 Celsius-fok volt az átlaghőmérséklet, míg az 1960-as és 1990-es évek között ez az érték 3,1 fokra emelkedett, az elmúlt két évtizedben pedig átlagosan 6,3 fokot regisztráltak.
Az elmúlt bő évtized mindenesetre nem ad okot bizakodásra. 2010-ben a kanadai Vancouverben olyan enyhe idő fogadta a versenyzőket, hogy több száz kilométerről kellett havat hordani a pályákra. 2014-ben az oroszországi Szocsiban a korábbi években lehullott csapadékot igyekeztek óriási matracokkal megőrizni az eseményre, és négy éve, a dél-koreai Pjongcsangban sem voltak ideálisak a körülmények. Talán a mesterségesen előállított hó aránya jelzi leginkább a kellemetlen tendenciát: orosz szervezők Szocsiban a hó 80 százalékát hóágyúval biztosították, Dél-Koreában ez már 90 százalékra ment fel, Pekingben pedig már teljesen a gépekre hagyatkoztak – a természetes forrásból érkező csapadék inkább zavaró körülmény volt.
Négy év múlva, 2026-ban Milánó és Cortina d'Ampezzo közösen ad otthont a téli játékoknak. Utóbbi hetven éve első olaszországi városként rendezhetett olimpiát, az ünnepi évforduló így ismét felhívhatja a figyelmet a drasztikus éghajlatváltozásra. Amíg 1956-ban adottak voltak a körülmények, az időjárás már négy év múlva is kihívás elé állíthatja a szervezőket, a korábban idézett tanulmány szerint pedig Cortina évtizedeken belül alkalmatlanná válhat a havas versenyszámok lebonyolítására.
