Tizenhét külföldi légiós lépett kezdőként pályára a magyar bajnokság aktuális rangadóján az OTP Bank-liga 8. fordulójának zárómérkőzésén. A Ferencváros–Puskás Akadémia-találkozón a hazai, zöld-fehér csapatban a dán Gartenmann, a francia Cissé, a brazil Raul Gustavo, a bosnyák Civic, az izraeli Abu Fani, az elefáncsontparti Maiga, a tunéziai Ben Romdhane és a Maliból érkezett Traoré mellett kezdőként játszhatott három magyar is: a kapus Dibusz Dénes, valamint Varga Barnabás és a fiatal Gruber Zsombor. A kevesebb mint kétezer lakosú Felcsút „akadémiai” csapata a következő játékosokat küldte harcba a IX. kerületben: a svéd Maceiras és Levi, a cseh Stronati és Plsek, a finn Soisalo és Nissila, a lengyel Golla, a zöld-foki-szigeteki Duarte, valamint a horvát Puljic mellé épp befért a kapus Pécsi Ármin és a védő Nagy Zsolt.
A rangadót végül a csereként beállt Saldanha döntötte el mesterhármassal a Ferencváros javára – azt első két gólnál a gólpasszt a Vargát váltó nigériai Kehindétől kapta, harmadiknál pedig szintén a kispadról beálló Zachariassentől (Norvégia). Zöld-fehérben játszott még pár percet Ramírez (Ecuador) és Pappoe (Ghána). A Puskásnál a pályára lépő cserék Colley (Gambia), Favorov (Ukrajna) és Kerezsi Zalán Márk voltak. Lassan ott tartunk, hogy a világ összes országából lesz légiós a magyar bajnokságban, miközben magyar játékosok csak elvétve kerülnek be a csapatokba, a kezdőben jó, ha mutatóban van belőlük néhány. Hogy miért van így? Talán azért, mert egyszerűen túl sok közpénz ömlik a magyar fociba.
A Nemzeti Sport szeptember közepén tudósítást közölt egy szurkolói ankétról, amelyet a Ferencváros vezetői tartottak. Ezen Kubatov Gábor klubelnök (másodállásban Fidesz pártigazgató) a kapus, Dibusz lehetséges eligazolásával kapcsolatban azt mondta: „Dénesre volt ajánlatunk, de ő okos gyerek, közgazdász. Volt egy francia ajánlata, megkérdezte, hogy ott mennyi az adó, a lakásbérlés, az élet. Kijött neki, hogy 1500 euró pluszért nem mozgatja a családját, emellett van vele egy hosszútávú megállapodásunk, és jól is érzi magát, szerintem már nem is kellene neki mozognia.” Ha ebből kihámozzuk a lényeget, az jön ki: a Ferencvárosban a focisták nettó fizetése és az öt legfontosabb európai bajnokságban lévő francia élvonalban elérhető fizetések között lényegében minimális a különbség. Miközben az egy főre jutó francia GDP közel 41 ezer dollár, több mint kétszerese a magyarnak (18 390 dollár).
A hír kapcsán a G7.hu arról írt, hogy 2010, vagyis a Fidesz újbóli hatalomra jutása óta európai szinten is példátlan módon gazdagodott a magyar labdarúgó-élvonal: a csapatok átlagos bevétele tizenhárom év alatt a kilencszeresére nőtt! Emiatt aztán a régiós rangsort is kanyarban előztük: míg 2009-ben a szlovákok, csehek, horvátok, de még a románok is előttünk voltak ezen a téren, ma már csak az osztrák klubok előznek meg minket. A cseheknél most feleannyi pénzből gazdálkodnak átlagosan a csapatok, mint nálunk, a szlovákoknál harmadannyiból. Nem kell mondanunk: a klubok költségvetésében a játékosok fizetése a legjelentősebb tétel. És azt is tudjuk: miközben a katát a legtöbb esetben eltörölték, sok százezer vállalkozónak növelve így a terheit, a futballisták (na jó, a hivatalos megfogalmazás szerint minden országos sportági szövetség első osztályú versenyrendszerében induló sportszervezet hivatásos sportolója) ekhós kedvezményes adózása évi ötszázmillió forintos (tehát havi 41 milliós) összeghatárig érvényesíthető.
És persze az egyenlők között is vannak egyenlőbbek, így a hazai klubok között is olyanok, amelyek felfelé húzzák az átlagot, Szintén a G7 cikke szerint a Fradi még az NB I. átlagát is messze meghaladó módon gazdagodott az elmúlt szűk másfél évtizedben. A futballcsapatot üzemeltető FTC Labdarúgó Zrt. bevétele a 2010-es szűk 425 millió forintról 2023-ra durván 16,6 milliárdra, azaz közel negyvenszeresére nőtt. Ráadásul a bérköltség még ezt is túlhaladta: az a nyolcvanötszörösére emelkedett! A lap becslése szerint – amit egy UEFA-jelentésből alapján számoltak ki – egy átlagos Fradi-játékos bruttó bére 15–16 millió forint körül lehet, havonta. A kedvező hazai adózásnak köszönhetően pedig annyit vihetnek haza, mint egy francia középcsapat játékosai.
A régiós szinten kiugróan magas fizetések azzal járnak, hogy a magyar bajnokság nem küldő, hanem befogadó hely lesz a játékospiacon – magyarán a csapatok többet költenek a játékosvásárlásokra, mint amennyit az eladásokból beszednek. A hazai bajnokság közben annyira gyenge, hogy a hazai nevelésű focisták egy bizonyos pont után már nem igazán tudnak továbbfejlődni, amiben az is szerepet játszhat, hogy alig kapnak játéklehetőséget a sok légiós miatt. Úgy is fogalmazhatnánk: a magyar klubfutball a ráöntött közpénzbe fog belefulladni.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/40. számában jelent meg október 4-én.