A szövetség honlapján a szokásos szezonértékelő interjú utolsó kérdéseként azt firtatta a portál szerkesztője, milyen eseményeket tartogat az évad második fele az elnöknek. Erre válaszolta Kemény Dénes, neki ugyan semmilyent, mert szeptember végétől nem folytatja az elnöki munkát, ezért rendkívüli elnökválasztó közgyűlés összehívását javasolja. Az értetlenkedő visszakérdezésre hangzott el az azóta mindenhol idézett cinikus válasz, hogy személyi kérdéseket eddig sem indokolt meg, és ezután sem fog. A feleletből kitetszik a sértettség, amely sejteti, Kemény doktor nem önszántából döntött így.
Az uszodai világ a legbelterjesebb közeg a magyar sportvilágban. Mivel kicsi, de roppant eredményes csapatsportágról van szó, mindenki ismeri a másikat, és mindenki utálja is egymást. Szemtől szembe ritka a konfliktus, a másik háta mögött pedig ritkán hangzik el dicsérő szó. A vízilabda sajátja, hogy aki játékosként nagy egóval rendelkezett, vezetőként is továbbviszi ezt az attitűdöt: szinte nincs olyan meghatározó szereplő e sportágban, aki ne lenne meggyőződve saját tévedhetetlenségéről. A Kemény-érában is sokan szorultak háttérbe, akik korábban megkerülhetetlen alakjai voltak a pólónak
A Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában a pénztár fölötti márványtáblára csak az olimpiai- és világbajnoki aranyat nyert válogatott játékosok nevét vésik fel, az Európa-bajnokokat már számon sem tartják. – Minek is? – kérdezett vissza az egyik sportági legenda, aki szerint, ha a Hajós öltözőjében elgurítasz egy labdát, egy legalább Európa-bajnok dobja vissza. Mégsem az ő aknamunkájuk folyománya Kemény Dénes lemondása. De akkor kié?
Ahogy egy másik pólós legenda fogalmazott, az ilyen jellegű, puccsszerű lemondásoknak két indoka lehet. Vagy egy nő áll a háttérben, vagy a pénz. Az előbbi jelen esetben kizárható, marad a második. A szövetség gazdálkodása kívülről nézve rendben van, a pénzügyi beszámolót évről évre elfogadta az elnökség. Az új elnök nyilvánvalóan az előző éra gazdasági átvilágításával fogja kezdeni ténykedését – ezzel elejét veheti minden pletykának. Kemény Dénes vezetői stílusa azonban sokak szemét csípte. Mindenben ő döntött, egyszemélyes lett a szövetség. A sportág méretéhez képest a vízilabda meglehetősen ügyesen szerepelt a taotámogatások gyűjtésében, lehívásában. Több, egymástól független forrásunk is megerősítette, hogy egy tervezett beruházás körül kirobbant vita is közrejátszott távozásában. Kemény valamiért ellenállt, vagy legalábbis nehezítette az egyik projekt elindulását. Hogy mivel és miként, arról már tényleg csak szóbeszéd szintjén szereztünk információt. Annyi biztos: a vízilabdába áramló állami milliárdok közelébe csak megbízható kádereket szeretne engedi „a Párt”, ahogy ez a majdnem összes látványsportágban tapasztalható. Az önjáró Kemény kora lejárt, távozásával az utolsó nem fideszes vezetésű látványsportág is „elesett”. Úgy tudjuk, a legmagasabb politikai szintről üzentek neki, mennie kell. A hírvivői feladatot állítólag Bánki Eriknek, a Fidesz sportpolitikusának szignálták ki.
Kemény intelligensen mérte fel a helyzetet: ha ilyen-olyan okok miatt a sport iránt elkötelezett politikai vezetésnél három olimpiai bajnoki címe sem elég, hogy védelmet élvezzen, akkor abból egyetlen kiút van ma Magyarországon… Így megmenekül lejáratástól. Akik előtte az élet bármelyik területén ellenálltak a központi akaratnak, azok nem úszták meg ennyivel.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 6. számában jelent meg, 2018. június 22-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
